A keresztény ünnepnaptárban június jelentős, nagy kultikus és időjósló hagyománnyal övezett napjai a következők: Medárd – június 8-a; Páduai Szent Antal – június 13-a; Iván – június 24-e; László – június 27-e, valamint Péter Pál – június 29-e.
Nyárelő havának legtalányosabb dátumát június 8-án Medárd püspök névünnepe jelzi. Ha ezen a napon megerednek az ég csatornái, néhány héten át igencsak szükségünk lesz az esernyőre. Ellenkező esetben viszont – szintén a régi megfigyelések szerint – 40 napos szárazság várható. A regulába is foglalt, jól ismert jelenség mögött tulajdonképpen az „európai monszun” uralomra jutása vagy elmaradása áll, aminek törvényszerűségeit Cholnoky Jenő veszprémi természettudós mutatta ki. Az arab eredetű „monszun” szó tartós szélirányváltozást jelent és az ilyen fordulat indíthatja meg az Atlanti-óceán hűvös, nedves légtömegeit szárazföldünk belseje felé. Az esőzéseket hozó beáramlás gyakran már május második felében megkezdődik, majd a tetőpontját június első felében éri el, és csak július elején juthat nyugvópontra.
A beáramló nedves léghullámokat gyakran kísérte viharos szél. 1796. június 6-áról azt jegyezte fel Bolgár Mihály, hogy 3 napos erős szél dühöngött, amely sok fát gyökerestől csavart ki a földből. 1800. júniusban pedig a föld többször megázott, kezdetben hideg esők, később meleg napok állottak be. 1819. június 7-én Veszprémben éjjel 4 - 5 óra között jégzivatar volt, amely a vetéseket elpusztította. Ilyen jégverésre a legöregebb emberek sem emlékeznek.
kilátás az Ágas-hegyről a Pécselyi-medencére. A viharvert tölgyfa alatt Cholnoky Jenő földrajztudós. (Fotó: Fortepan / Cholnoky Tamás)
1880. június 6-án arról tudósította olvasóit a Veszprém, hogy „a helybeli gymn. ifjúságának június 1-jére tervezett majálisa az esős idő miatt nem volt megtartható. Szombaton, midőn e sorokat írjuk, a legszebb napos idő van; Alig, hogy e sorokat kiírtuk, terhes felhők húzódtak a láthatár fölé és meglehetős viharos esőt zúdítottak a szegény mulató ifjúság feje fölé. (Hogy) estig milyen lesz ez a szeszélyes idő, nem tudni.
1882. június 10-én arról tudósított a Veszprémi Független Hírlap, hogy „a várva várt eső végre megjött a múlt hétfőn délután, villámlás és dörgés közt s esett egész éjjel. Az eső határunkon átvonulva a Balaton felé húzódott, hol is sokkal tovább nedvesíté a szomjú földet, mint nálunk. Azóta azonban ismét a kánikulai hőség uralg, gabonáink, veteményeink elsülve s alig számíthatunk jó termésre.”
„Margit felhőtől fél, égi háborút vél.” – jósolták június 10-én a régi öregek. Egyes vidékeken Retkes Margitként emlegették ezt a napot, mert legalkalmasabbnak tartották a retek elvetésére. Szintén termésjósló nap volt június 11-én Barnabás napja, amikor: „Ha szép az idő, tele lesz a magtár; ám az eső csak pusztítja a szőlőt”. Június 13-a Páduai Szent Antalnak, a szembetegségek gyógyítójának, a reménytelen ügyek pártfogójának és az állatok oltalmazójának az ünnepe. Hajdanán ezen a napon fadarabok összedörzsölésével csiholtak új tüzet a tiszteletére, és a tűzön áthajtották a jószágot, hogy szépen nőjön és egészséges maradjon.
Ennek az időszaknak a velejárója a Medárd utáni csapadékos negyven nap, ami gyakran okozott kellemetlenséget, bosszúságot a szabadtéri mulatságokat rendező fiatalságnak és a gazdáknak egyaránt. A Piarista Rendház História Domusában olvashatjuk, hogy 1871. június 20-án „délutáni 5 óra tájban a nagy viharral jött jégeső a füredi, csopaki és paloznaki hegyeket egész Faiszig, s így a mi szőlőnket is letarolta annyira, hogy a tőkéken még csak levelet is alig lehete látni. Mintegy 150 akó bor reménye teljesen meghiúsult.”
Viharos Balaton (Fotó: Fortepan / Saly Noémi)
1875. június 20-án arról tudósított a Veszprém, hogy a helyi iparosok olvasóköre múlt szombaton (június 12-én) tartotta juniálisát a „Betekints”- kertben. Egész nap borús volt az ég s minden percben várni lehete, hogy az ég csatornái megerednek. Hat órakor azután, sokan úgy gondolkodtak, hogy hátha mégsem fog esni s ki mentek a kertbe. Hanem alighogy oda értek, hát bizony csak mégis megeredtek az ég csatornái s aztán csak úgy esett, mintha negyven napig meg sem akarna állani. 1878. június 16-án reggel pedig meglehetős nagy köd volt, de semminek sem ártott. Az úrnapi körmenetnek, mely a szokásos kegyeletes módon ünnepeltetett meg, igen kedvezett az idő.
1879. június 12-én, a nappali rekkenő hőség után erős égi háború volt, melyet sűrű és tartós záporeső kísért. A már-már eltikkadt növényzet új életre kelt. 1880. június 5-én a helybeli nagygimnázium majálisát elmosta az eső, míg a lövölde megnyitásának másnap, június 6-án az idő kedvezett. 1880. június 18-án, reggel ¼7-kor oly sűrű köd ereszkedett városunk fölé, hogy az ember azt hitte volna, hogy itt az ősz. Vetéseink elég szépek, de bizony hellyel-közzel meg vannak dőlve.
1882. június 11-én arról tudósított a Veszprém, hogy a veszprémi polgári dalárdának tegnapra szombat, június 10-ére a „Györe”-kertben jelzett juniálisának megtartása a közbejött kedvezőtlen időjárás miatt elhalasztatott. A legközelebbi napos idő lett arra kitűzve, mi falragaszok és lövések által fog a tisztelt közönséggel tudattatni. 1883. június 17-én arról írt a Vasárnapi Újság, hogy a Balaton-egylet kirándulására június 9-én este százötvennél többen indultak a fővárosból B.-Füredre, s esti 10 órakor érkeztek meg, esőben, a mi sokat rontott az ünnepies fogadtatáson.
