A Port.hu színpad a várban gondolom azért jött létre, hogy a neves előadóknak teret adjon és megmutassa Veszprémnek, hogy például Kanadában milyen zenét is játszanak. Szombaton, azaz július 17-én mégis csak lézengtek az emberek, így a fél kilences kezdés is csúszott. A Beast nevű formáció alig akart színpadra lépni, amit megértek, mivel alig tíz embernek én sem játszanék.
A habos torta, amit a fizetős színpaddal ajánlottak a szervezők, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Olyan előadókat kellett volna színpadra állítaniuk, akik sokak szívét megdobogtatják és a szerdaihoz hasonló káoszt okoznak. Ehhez képest tegnap este a kilátás és a vár szépsége jobban lefoglalta a hallgatóságot. A Beast ennek ellenére színpadra állt, egy családias koncerttel, ahol az egyre növekvő embersereg közelebb érezhette magához a zenét.
Az együttes a lelkemben szólt, a mélynyomó pedig a szívemre hatott. Néhol durva dallamai is lágyan, selymesen suhantak a fülekbe, andalogtunk, táncoltunk, tapsoltunk, mosolyogtunk. Próbáltam arra gondolni, hogyan öntsem majd szavakba azokat az érzéseket, melyeket a zenekartól kaptam, de nem sikerül. Csak érzem, ahogy a "dob meg a basszus zakatol a füleimben". A kis hallgatóság ellenére is nagyszerű volt. Le azzal a kalappal a zenekar előtt!
Az Óváros téren még elkaptam a Hollywoodoo erdőjét, de a várbéli élményeimet nem törölhették és pótolhatták. Egy helyi pincében is a Beast szólt a hangszórókból, amikor is repültek a szarvasok és elért minket a vihar.
