Követte az olimpiát?
Természetesen. Nagyon izgalmas volt. A triatlonhoz pedig személyes szálak is fűznek, így azt különösen nagy figyelemmel követtem. De persze úszóink, főleg a veszprémiek – Rasovszky Kristóf, Sárkány Zalán és Betlehem Dávid (a szerk.) – futamait sem hagytam ki semmiképpen.
Azt se felejtsük el, hogy Rasovszky Kristóf ráadásul a civil életben a Pannon Egyetem hallgatója!
A lehetőségeinkhez mérten pedig igyekszünk támogatni az ő sportkarrierjét is. Sőt, a Pannon Egyetem minden élsportolót próbál segíteni. A Gazdaságtudományi Karon van egy Bounceback nevű programunk, ahol az élsport utáni életre készítjük fel a most még aktív sportolókat. Ennek akkora sikere volt, hogy azóta csatlakozott hozzá a Szilágyi Áron vezette Magyar Élsportolók Érdekvédelmi Fóruma is, a jövőben pedig együtt folytatjuk ezt a munkát.
Említette, hogy a triatlonhoz személyes szálak fűzik. Mit jelent önnek ez a sport?
A triatlon egy életforma. Nagyon szeretem ebben a multisportban, hogy rákényszeríti az embert, hogy több dologra fókuszáljon egyszerre, miközben kiteljesedik és folyamatosan fejlődik is. A Magyar Triatlon Szövetségnek van egy szlogenje: Lépd át a lehetetlent! Ez szerintem mindannyiunk számára egy jó szlogen tud lenni, mert szinte mindenkiben benne van az, hogy jobbá szeretne válni. Úgyhogy, ha valaki ilyen habitusú, akkor az a triatlonban abszolút megtalálja ezt. Nem csak arról van szó, hogy három sportot, az úszást, a kerékpározást és a futást kell folyamatosan fejleszteni, hanem ahhoz, hogy ezek olajozottan működjenek a sportban, megfelelő táplálkozás kell és megfelelő technikai ismeretek. Mindenben el lehet mélyedni, és el lehet fejlődni. Úgyhogy ez egy olyan életforma, ami az embert egyben tartja, keretet ad, közben pedig egy jó közösséghez is tartozhat.
Volt triatlonozás közben heuréka pillanata? Valami nagy feleszmélés, ami sport közben érte?
Volt igen, de szerintem ilyet sok embernek átél, lehet, hogy a liftben állva, vagy éppen a zuhany alatt. Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg a flow-elméletként is hivatkozott tézisét, miszerint azok a jó feladatok, amik egy kicsit meghaladják az embernek a képességét, lehetőséget teremtenek az elmélyülésre. A sport is ilyen, ha az ember fokozatosan tűzi ki a célokat maga elé. Az elmélyültséget egy ilyen szemlélet jól tudja támogatni. Az uszodában, ha az ember ússza a hosszokat, ott nincs, ami elterelné a figyelmét, ott törnek elő a gondolatok. Ugyanez érvényes a futásra is. Úgyhogy jó így elmélyülni, különösen a magamfajtának, aki folyamatosan, információéhségben szenved.
A rektori pályázata is egy ilyen alkalommal fogalmazódott meg önben?
Nem, valójában ez egy organikus folyamat volt, hogy én rektor legyek a Pannon Egyetemen. Akkor szembesültem először azzal, hogy ez egy reális jövőképe az én egyetemi karrieremnek, amikor Gelencsér András rektor úr két éve jelezte, hogy már csak erre az időszakra kíván pályázni, ezzel együtt felkért a rektorhelyettesi feladatok ellátására. Ez az időszak arról szólt, hogy az ő munkáját támogassam. Közben folyamatosan pozitív visszajelzéseket kaptam a kollégáktól, hogy jó ez az irány, amit képviselünk a rektori hivatalban. Ekkor kezdett érlelődni az a gondolat, ha valóban ilyen támogatást tudhatok magam mögött a közvetlen munkatársaim részéről, akkor el kell vállalni ezt a nagy felelősséggel járó feladatot. A pályázati időszakra aztán kikristályosodott, hogy más alternatívanem is adódott a rektori pozícióra. Mondhatjuk, hogy ez egy kényszerpálya volt, amit a legkevésbé sem kényszerként éltem meg, hanem egy hatalmas lehetőségként és megtiszteltetésként.
A saját elfogadottsága mellett mivel magyarázná még, hogy ennyire zökkenőmentesen zajlott a rektorváltás? Organikus folyamatról beszélt, de valójában ez mégiscsak egy nyílt pályázat volt.
Szerintem az egyik nagy erőssége a Pannon Egyetemnek, hogy nálunk a vezetőségben nincsenek nagyobb viták. Ez annak is köszönhető, hogy nagyon jó a fenntartó alapítványunk. Olyan tagok alkotják, akik valóban elkötelezettek az egyetem iránt, de ugyanez igaz az egyes egységek vezetőire és úgy általában az egész apparátusra is. Ha van is nézeteltérés az intézményen belül, ha valamit nem pont ugyanúgy látunk, akkor is van egy alapgondolat, ami megkérdőjelezhetetlen: itt mindenki az egyetem sikere iránt elkötelezett. Ez egy olyan alap, ami áthidal mindenféle konfliktust. Tudjuk egymásról, hogy amit teszünk, azt az egyetem érdekében tesszük. Ez pedig a konfliktusok kezelését is lehetővé teszi. Gelencsér professzor úr fogalmazott úgy, hogy a Pannon Egyetem a béke szigete.
Ő mivel adta át önnek a rektori iroda kulcsát? Mondott valamilyen jó tanácsot?
Nem tudnék egy konkrét mondatot kiemelni tőle ezzel kapcsolatban. Régi már a kapcsolatunk. Viszont az ő habitusa olyan értékeket képvisel, amit én is szeretnék követni a saját rektorságom során, és amiket volt szerencsém közelről megismerni. Hogy milyen türelmesen és logikusan tudta végig vinni az egyetem fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. Talán nem véletlen, hogy amikor a Szenátus elbúcsúztatta rektor urat, akkor az alapítvány kuratóriumának elnöke is azt mondta, hogy Gelencsér András a béke rektora volt. Én próbálom ezt a mentalitást tovább képviselni és alkalmazni, hogy öt év múlva is el lehessen mondani, hogy a Pannon Egyetem úgy tudott fejlődni, hogy közben elkerülték a botrányok és megmaradt egy összetartó közösségnek.
Azt megtudtuk, hogy mit vinne tovább, de mik azok a prioritások, amiket már ön fogalmazott meg?
Az egyetem egy nagy hajó, ahol nem feltétlenül a kapitánynak, vagyis a rektornak kell minden esetben megmondani, hogy merre menjen, hanem az egész közösségnek. A beszélgetések alatt pedig nagyon szépen kirajzolódott milyen kitörési pontok vannak, amik a Pannon Egyetem hosszú távú sikerességét biztosíthatják.
Az egyik ilyen a digitalizáció, ami egy válasz a társadalomban uralkodó trendekre, kifejezetten a mesterséges intelligencia térnyerésére. Ma már senkinek nem okoz gondot a világon, hogy beiratkozzon bármelyik nemzetközi intézménynek a képzésére. Tehát nekünk olyan lehetőségeket kell nyújtanunk, amik a világon bárhonnan elérhetők és hasznos tartalmat nyújtanak Ázsiától Dél-Amerikáig. Mi kell ehhez? Olyan digitális felületek, ahol ezek a képzések könnyen elérhetőek, akár úgynevezett blended learning formában is. A digitalizáció tehát az egyik kulcskérdés, a másik pedig az, hogy mindez angol nyelven is elérhető legyen. Nyilvánvaló, hogy aki beiratkozik egy egyetemre, az nem csak az egyetemi életérzés megtapasztalása miatt teszi ezt, hanem hogy birtokába jusson az a tudás, ami csak itt megszerezhető. Ennek ellenére persze szeretnénk, hogy 10-20 év múlva is legyenek olyanok, akik át szeretnék élni, hogy milyen részt venni a VEN-en, vagy más egyetemi rendezvényeken, de az is biztos, hogy egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akik európai diplomát szeretnének szerezni, de mindezt távoktatás keretében. Az a cél, hogy nekik is valós lehetőség legyen a Pannon Egyetem.
Az viszont tagadhatatlan, hogy egyre több külföldi fiatallal lehet találkozni a városban, akik a Pannon Egyetem miatt jöttek Veszprémbe.
A nemzetköziesítés is egy kitörési pont. Sajnos a demográfiai trendek nem abba az irányba mutatnak, hogy egyre több magyar hallgató lesz. Csak a magyar hallgatókra alapozva nehéz fenntartani ezt a rendszert és növelni a minőséget. Ezért van szükség arra, hogy külföldi hallgatókat is megszólítsunk, akár az előbb említett távoktatási, vagy jelenléti formában. Ez segít abban a víziónkban, hogy a Pannon Egyetem egy nemzetközileg is elismert kiváló intézmény legyen.
Miben mérhető egy egyetem kiválósága?
Ennek számos aspektusa van és mindegyikről órákat lehetne beszélni. Viszont én kiemelnék egyet, ami szintén előkelő helyen szerepel a saját prioritásaink közt. Ezt nevezzük piacosításnak. A Pannon Egyetem jelenleg kiemelkedik a hazai egyetemek között a kutatás-fejlesztési tevékenységével, amit piaci vállalatoknak végez és ebben számos lehetőség van még. Bízom benne, hogy hamarosan elmondhatjuk magunkról, hogy egy science parkot is gondoz az egyetem, és ki tudjuk teljesíteni azoknak a vállalkozásoknak a körét, akikkel stratégiai együttműködésünk van.
A képzés kapcsán is van még egy izgalmas víziónk. Szeretnénk, hogy a Pannon Egyetemen a hallgatók a diplomájuk mellé kapjanak egy úgynevezett kompetencia-útlevelet is. Ezzel felkészítjük őket, hogy amikor az első állásinterjújukra mennek, akkor ne csak beírják az önéletrajzukba, hogy én csapatjátékos vagyok, vagy jó konfliktuskezelő készségem van, hanem a pszichológusaink által validált személyiségteszt és kompetencia-felmérésnek az eredményét is magukkal tudják vinni. Remélhetőleg ez majd elterjed az országban Veszprémből indulva, ezzel pedig még inkább elismerté teszi majd a Pannon Egyetemet.
Hallgatva ezeket a terveket nem is egy egyetem képe jelenik meg, sokkal inkább egy felsőoktatási szolgáltatóközponté.
Igen, és ezt tovább fűzve, már maga a hallgató szó sem állja meg a helyét. Ha róluk beszélünk, sokkal inkább a képzésben aktívan résztvevőkről van szó, egyetemistákról, a szó legnemesebb értelmében. A velük való szoros együttműködés kell, hogy megvalósuljon! Egy kínai bölcsesség úgy szól, hogy engedd, hogy csináljam és akkor megtudom! Az ismeretszerzésnek elsődlegesen nem a passzív hallgatás a módja és ezt a legtöbb képzésünkön már alkalmazzuk is a projektalapú oktatással.
Első nyilvános rektori szereplése a Gazdaságtudományi Kar diplomaátadó ünnepsége volt még július elején. Ott a tudományos tevékenység és az egyetemes értékek kapcsolatáról beszélt. Miért tartotta fontosnak éppen ezt kiemelni?
Nagyon felelőssége van egy felsőoktatási intézménynek, hogy milyen értékeket fogalmaz meg és milyen értékek mellett áll ki. Talán nem sértő az egyetemistákra nézve, ha azt mondom, hogy bizonyos szinten még nevelnie is kell őket. A diplomaátadón adta magát a gondolat, hogy a GDP, a nemzeti jövedelem csupán egy mutatószám és kevésbé tükrözi azokat az értékeket, amelyek mentén egy társadalomnak fejlődnie kellene. Kennedy mondta talán, hogy a GDP mindent mér csak azt nem, amiért élni érdemes. És akkor bejönnek a képbe az olyan alternatív mutatószámok, mint a boldogságindex, ami már figyelembe veszi az iskolázottságot, vagy az egészségben töltött várható élettartamot. Ha már az ember mutatószám-fetisiszta, akkor ilyen indexeket célszerű előtérbe helyezni és akkor előbb-utóbb eljutunk a fenntarthatósághoz. Így pedig képesek leszünk a komplex társadalmi, természeti problémákat felelősséggel elemezni és feltárni a kereszthatásokat és azok együttes hatását előre jelezni. A Pannon Egyetemen ez egy fontos misszió, hogy az itt végzettek evvel a kompetenciával, vagy evvel a szemléletmóddal, a jövő iránti elkötelezettséggel találkozzanak és így menjenek tovább az életben.
A felvételi statisztikából az olvasható ki, hogy sokan a humántudományok területén szeretnének mindezekben elmélyülni. Mintha reneszánszát élné a bölcsészet és a társadalomtudomány.
Valóban így van. A multicégek és a világgazdasági fórumnak egy része is felismerte azt, hogy milyen kompetenciákra lesz szükség a jövőben. Ezek között pedig ott szerepel a technológia tudás és a mesterséges intelligencia alkalmazása mellett az adaptációs képességek és a társadalmi és szociális készségek is. Ezt pedig már a fiatalok is érzik. Jó visszajelzés volt, hogy milyen sokan jelentkeztek az óvodapedagógusi és tanítói képzésünkre, az újonnan elindult pszichológia szak pedig egy valódi kitörési pontja a Pannon Egyetemnek a humántudományi területen.
Mennyivel kell, vagy mennyire tud előre tervezni egy egyetem, ha a képzéseinek szervezéséről van szó? Hiszen ilyenkor nem elég a népszerű szakok listáját megnézni, komoly társadalmi trendeket is elemezni kell.
Szerintem érdemes 10-20 évre is előre gondolkodni olyan szempontból, hogy mik azok a megatrendek, amelyek meg fogják határozni a jövőnket, a jövő munkaerőpiacát, a jövő társadalmát. Az egyetemen szeretnénk felkészíteni a diákokat ezekre a kihívásokra. Tehát ezért is dolgoztunk, hogy a Pannon Egyetem most már elmondhassa magáról, hogy a fenntarthatóság egyeteme. A régiónak a fejlesztésében és fejlődésében egyfajta motorként, szervezőerőként kell jelen lennünk. Ezért is állítjuk a képzéseinkben előtérbe a mesterséges intelligencia technikák alkalmazását.
Ezt egy informatikusnál még megértem, de hogyan kapcsolódik a mesterséges intelligencia például egy nemzetközi tanulmányok szakos egyetemista képzéséhez?
Most fejlesztettük ki egy ChatGPT-hez hasonló rendszert, ami abban segít, hogy az egyetemistáknak ne kelljen átböngészniük a tanulmányi- és vizsgaszabályzatot, hanem egyszerűen a programnak feltehetik a kérdéseiket, az pedig válaszol nekik. Ezzel együtt megfogalmaztunk egy rektori és kancellári utasítást az egyetemi polgároknak, ami egyben javaslatokat tesz, hogy hogyan érdemes a mesterséges intelligenciát alkalmazni: felelősséggel a tudományos és kutatási etikánkat betartva. Szeptembertől pedig elindul egy kurzus, ahol felvértezzük a hallgatókat, hogy a középiskola után miként tudnak megfelelni az egyetemi kihívásoknak is. Ebben a kurzusban átadunk a hallgatóknak olyan ismeretanyagokat és jó gyakorlatokat is, amik segítenek, hogy hogyan tudják a mesterséges intelligenciát alkalmazni a tanulmányaik során. Tehát ahelyett, hogy ezeket az eszközöket tiltanánk, az egyetemistákat szeretnénk rávezetni arra, hogy hogyan tudják a munkájukat a mesterséges intelligenciával hatékonyabbá tenni felelősségteljesség mellett.
Ezek mellett pedig vannak a célirányosan a mesterséges intelligencia adta lehetőségekre épülő képzéseink, mint az üzleti adatelemző szak, az adattudomány mesterképzés, a Mérnöki Karon pedig most már második éve hirdetjük meg az adat- és rendszertudományi szakirányú továbbképzést.
Számos előnyt felsorolt a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, de azért valljuk be, folyamatosan felmerül az a félelem, hogy idővel elveszi bizonyos területeken dolgozó emberek munkáját. Például lehet valaki jó mérnök, de bármikor becsúszhat egy hibás számítás a képletbe. A mesterséges intelligenciánál viszont nincs ilyen kockázat, hogy valamit elszámol.
Én nem így közelíteném meg ezt. A Pannon Egyetemen is dolgozunk olyan projekteken, amik az ipar 5.0-val foglalkoznak, hogy a mesterséges intelligencia hogyan tudja segíteni a munkát. Képzeljünk magunk elé kollaboratív robotot, egyfajta kisinast, aki figyeli az operátor munkáját, rájön arra, hogy ő éppen most milyen tevékenységet végez és előre látja a munkafolyamatokat, így pedig segítséget tud adni neki. Vagy egy jelenség, ami nagyon gyakori a vállalatok életében, az állandó fluktuáció a gyártósorokon. A mesterséges intelligencia abban is tud segíteni, hogy az operátor hatékonyabban felvegye a ritmust, segít megérteni a komplexebb munkafolyamatokat, de még a stresszfaktort is tudja csökkenteni az esetükben. Tehát nem csak arra fókuszál, hogy minél több munkadarab legördüljön a gyártósorról, hanem arra is, hogy ez a lehető legkevesebb stresszel járjon, hogy az operátor holnap és holnapután is egészségesen be tudjon jönni dolgozni.
Ön vegyészmérnök végzettségű, mégis nagyon otthonosan mozog ebben a témakörben is.
Valóban eredetileg vegyészmérnök vagyok, de a vegyészmérnöki területről indulva a folyamatirányítás, folyamatszabályozás témakörben is dolgoztam, ahol az automatizálás központi kérdés. Ezen belül pedig az elmúlt időszakban a mesterséges intelligencia eszközöknek a fejlesztésével foglalkoztam.
A mesterséges intelligencia fejlesztésével foglalkozott? Mesterséges intelligencia-szakértőkből már Dunát lehet rekeszteni, de azokból nincs sok, akik ezeknek a fejlesztésével is foglalkozna.
Ez egy izgalmas dolog, valójában a mesterséges intelligenciáról már a 70-es években is születtek könyvek. A szakirodalomban pedig különbséget kell tenni az úgynevezett gyenge és erős mesterséges intelligencia között. Én az előbbi fejlesztéssel foglalkozom, ami azt jelenti, hogy egy célirányos mérnöki, gazdasági, vagy társadalmi problémára próbálok megoldást kidolgozni a mesterséges intelligencián belül. Ilyenkor pedig gyakran a természet inspirálja a munkánkat. Mondhatni nem csinálunk mást, mint lopunk a természetből. Ellopjuk például azt az algoritmust, hogy hogyan működik az evolúció, ezzel pedig a természetes kiválasztódásnak a folyamatát próbáljuk meg leképezni számítógépen, amiből pedig olyan algoritmusokat készítünk, amelyek optimális megoldásokat adnak akár egy gazdasági folyamatra is. Vagy például megpróbáljuk matematikailag leképezni a neurális hálózatokat, az idegsejteknek a hálózatát, és ebből készítünk egy tanuló modellt, amivel előre lehet jelezni különböző változóknak az alakulását más területeken. Innen pedig már csak egy lépés, hogy hogyan lehet alkalmazni ezeket a technikákat az iparban.
Mivel lenne elégedett, ha most kívánhatna egyet, hogyan szeretné, hogy az utókor emlékezzen majd dr. Abonyi János rektorra?
Nekem csak egy célom van, hogy rektori megbízatásom után is emelt fővel, a kollégáim szemébe nézve be tudjak jönni majd dolgozni az egyetemre. Ez akkor azt jelentené, hogy megmaradt ugyanez a támogató atmoszféra az egyetemen, mint eddig, miközben a nemzetközi téren is egy kiváló középméretű intézmény, ami adott területeken, például a fenntarthatóságban a világ élvonalába tartozik.
