Tavaly került a nagyközönség elé a There is no Planet B című klímaszorongásról szóló rövidfilm, melynek nemzetközi sikere messzire repítette a hírét. Megkeresésünkre Horváth Virág elárulta, a második film ötletét Jane Goodall angol etológus magyarországi, ezen belül pedig veszprémi látogatása adta: „Amikor 2023-ban Jane Goodall a Pannon Egyetemre látogatott, az intézmény biztatni kezdett bennünket, hogy az első, rövidfilmünk után készítsük el a hosszabb, immáron egész estés dokumentumfilmet. Láttuk, hogy a Jane Goodall Intézet egy konferencia keretében is rengeteg embert képes elérni, és mivel nekünk is missziónk, hogy a klímaváltozás ténye, valamint annak megoldási lehetőségei széles körben ismeretesek legyenek, belevágtunk. Gelencsér András, az ÉMNL vezetője vegyészlégkör-kutatóként szintén lelkesített bennünket. Nem titok, hogy maga Jane Goodall is szerepel a filmben.”
A forgatókönyvről, hiszen egy dokumentumfilmnél is beszélhetünk ilyenről, Virág így nyilatkozott: „Előzetes koncepciónk természetesen volt, András Ferenc szakmai koordinátorral végig egyeztettünk, ahogy Gelencsér Andrással is. Konkrétan megírt forgatókönyvünk nem volt, mentünk az események után, és közben mindvégig tudtuk, hogy ütköztetni fogunk nézeteket, vagy adott esetben alátámasztunk bizonyos meglátásokat.
Majd, amikor a többezer órás nyersanyag meglett, vágni kezdtük a filmet. Aki összefogja a történetet, ahogy a rövidfilmben is, Nagy Krisztina, emellett a kezdetektől tudtuk, hogy Hajas Bálint is szerepelni fog a filmben, aki újságírót alakít, csak úgy, mint az életben. Arra kértük, adja önmagát; hittünk abban, hogy az interjús helyzetekbe állított megszólalások még izgalmasabbá tennék a formanyelvet.
András Ferenc is gyakran hangsúlyozta, hogy érthetőnek kell lennünk, a társadalmasítás fontos feladatunk. Emellett Gergő és magam is hosszú évekig dolgoztunk a sajtó világában, pontosan tudjuk, hogy miként kell megszólítani az embereket úgy, hogy értsék is az üzenetet. Gelencsér András pedig azt érthetőség mellett azt akarta, hogy üssön, hasson a film.”
A Planet Hope elkészítési folyamatáról Elekes Gergőt is megkérdeztük, akinek nevéhez már több nagysikerű játékfilm kötődik: „Egy dokumentumfilm esetében nincsen annyi kreatív beállás, mint egy nagyjátékfilmnél. Előbbinél természetesen fontosabb, hogy átjöjjön a lényeg, hogy pontos képet adjunk a témáról. A szóban forgó film egyébként hibrid, hiszen vannak benne játékfilmes elemek is. Ezek olyan jelenetek, amelyek belefértek a rendezői, művészi koncepcióba.”
A klímaváltozás témája már korábban is foglalkoztatta Gergőt, de a filmnek köszönhetően új aspektusok kerültek elé: „Most látom igazán, hogy az ember mi mindent tehet a fenntarthatóságért. Gyerekkorom óta vonz a katasztrófafilm műfaja, ami előre vetíti az emberiség jövőjét. A Holnapután című film stábja például mérte a készítési folyamat karbonlábnyomát a teljes forgatás alatt. Brutális számok jöttek ki. Ekkor utána jártam, hogy miként lehet maga a filmipar is fenntarthatóbb, a forgatás alatt pedig már alkalmazni is tudtuk mindazt, amit összeszedtünk ennek kapcsán.”
Gergő nem csak rendezője és operatőre a filmnek, hanem a zeneszerzője is. A Planet Hope nemzetközi díjait különféle kategóriákban nyerte el, így a filmzenét is díjjal jutalmazták: „Fontos, hogy a zene ne vonja el a figyelmet a tartalomról, a mondanivalóról. Mivel a tények már önmagukban sokkoló hatásúak lehetnek, itt a zene feladata a nyers adatok érzelmekkel való feltöltése.”
Hajas Bálint egykor a Pannon Egyetem hallgatója volt, már sok éve újságíróként dolgozik, a film rendezőpárosa pedig megkereste, hogy szerepeljen a Planet Hope-ban. Hogy mit mérlegelt Bálint, amikor elvállalta a felkérést, arról így nyilatkozott: „Feltettem magamnak a kérdést, vajon tényleg én vagyok erre a megfelelő ember? De aztán eszembe jutott, hogy valójában nem egy filmszerepre kértek fel, hanem arra, hogy adjam önmagamat.
Úgy hiszem, élni kell a lehetőségekkel az életben. Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy az alma materem rám gondolt, ráadásul ismertem a rendező pártost és korábbi munkájukat, amit nagyra tartottam a közös munka előtt is. Az éghajlat kérdésköre régóta az érdeklődésem fókuszában áll, a Bakony-Balaton régiónak nemcsak helytörténete, de ökológiája is gyakori témája az írásaimnak.
Az újságírói feladataimat egyfajta missziónak tekintem, amikor pedig mindenkit érintő témáról van szó, akkor ez hatványozottan igaz. A filmbeli interjúknál a stáb maximálisan rám bízta, hogy merre viszem a beszélgetést, ugyanakkor szeretek csapatban dolgozni, így a fő irányvonalakról mindig kikértem a véleményüket. A filmben készítettem interjút Gelencsér András professzorral, vegyészlégkör-kutatóval, ő egyébként a filmen kívül is gyakori beszélgetőtársam, tudtam, hogy mindig képes új dolgot mondani. A filmben interjúzok még Persányi Miklós miniszterrel, biológussal, valamint Székely János püspökkel. Nagy tudású embereket ismerhettem meg, akik igazi szenvedéllyel beszéltek a témáról. Külön kiemelném a film egyik számomra legizgalmasabb szálát, amikor a klímaváltozás kérdéskörét az egyház szerepén keresztül is vizsgáljuk.”
Bálint még egy párhuzamot is állított az újságírás, valamint a film fő mondanivalójáról: „Hiszek abban, hogy újságíróként nem meggyőzni kell az embereket, hanem gondolkodásra bírni. A filmnek azért van egy konkrét üzenete, de a nulladik lépés ebben az esetben is az, hogy kezdjünk el gondolkodni a témáról! Fontos, hogy a film eljusson olyan emberekhez is, akik adott esetben még nem is hallottak a klímaválság problémájáról. De nem csak azoknak ajánlom, akik még nem hallottak róla, hanem azoknak is, akiknek szélsőséges a véleményük, és úgy vélik: úgyis mindegy.”
András Ferenc, az ÉMNL társadalomtudományi alprojekt vezetője már a There is no Planet B filmnél is szakmai koordinátor volt, ő építette a kutatási projektbe a filmes műfajt, melynek köszönhetően immáron kettő alkotás is megszülethetett. Fontosnak tartja ugyanis, hogy a kutatási eredmények olyan módon kerüljenek a szélesebb nyilvánosság elé, hogy azok tudományos értéke ne sérüljön: azaz a kutatóktól első kézből kaphatják meg az érdeklődők, az érintettek az ismereteket.
A tudományos kommunikáció alapvető célja a szemléletformálás, hiszen az eredmények önmagukban nem változtatják meg a világot, sőt, a tudósok sem tudják azt megtenni, alapvetően fontos, hogy a világ döntéshozói szembesüljenek a tudományos tényekkel. A Planet Hope esetében András Ferenc kiemelte, hogy számára a legfontosabb kihívást az jelentette, hogy a különféle globális válságok, mint a klímaváltozás, az energiaforrások szűkülése, átalakulása, megkerülhetetlenül változást fog hozni, és ezen változásokhoz alkalmazkodni kell.
A kutatók célja, hogy ebben az alkalmazkodásban kulcsszerepet kapjon az észszerűség, a józan megfontolás, amelynek a hátterét maga a tudomány nyújtja. Roppant veszélyesnek tartja ugyanis, hogy az alkalmazkodás során olyan ideológiák mutassanak irányt, amelyek elvakultak, indulatokra, érzelmekre épülnek – mindezekre a történelem már számos példát mutatott.
Tehát egy kutatási projekt nem pusztán a tudományos eredmények megszerzését jelenti, állítja András Ferenc, hanem az eredmények megvalósítását a tudós hitelességének és a józan észnek szoros szövetségében. Ez a Planet Hope küldetése.
