Lugossy Mária, Munkácsy-díjas szobrászművész hivatalosan Tér- és időkapu című alkotását még 2001-ben a Millennium tiszteletére állították fel az Óváros téren. Akkoriban az ország számos pontján avattak hasonló emlékműveket, mégis a veszprémi szobor unikális volt, hiszen az egyetlen, amelyik progresszív nonfiguratív stílusban készült a művésznő tervei szerint. Habár az évek során többször felmerült, lehet, hogy mégsem az Óváros tér a legmegfelelőbb hely az emlékműnek, a városvezetés csak 2022-ben lépett a tettek mezejére. Akkor egy közgyűlési határozat szerint a szobrot elemeire bontották, majd restaurátorhoz került, hogy aztán immáron a Szabadság téren térjen vissza.
Ez a folyamat ért révbe csütörtök délután, amikor hivatalos ünnepség keretében átadták a szobrot. Az eseményen elsőként Navracsics Tibor, közigazgatási és területfejlesztési miniszter szólt a megjelentekhez. Ő úgy fogalmazott, a millennium egy új fejezetet jelentett anno az emberiség történetében, viszont veszprémi szempontból a mostani, 2020-as évek is felérnek egy korszakváltással, utalva az EKF eredményeire, ami merőben átrajzolta és új szintre emelte a várost.
Ezzel pedig jól harmonizál a szobor új helyszíne és újraavatása is, ami a miniszter szerint így még közelebb kerül ahhoz a szellemiséghez, ahogy több mint húsz évvel ezelőtt az alkotó megálmodta.
A Tér- és időkapu emlékmű így valóban egy kapu lett, hiszen a Szabadság téren találkozik a vár barokk stílusa Veszprém polgári klasszicista városképével. Átkelve a téren, ami a szobor köré épül, Veszprém egy másik időzónájába kerül az ember – mondta Navracsics Tibor.
„Egy közösségben sosincsenek könnyű döntések. Hogy ennek az egyensúlyát hogyan lehet megtalálni, az nagyban függ a közösség polgári helyzetétől is, egyfajta tükörképe annak” – mondta a miniszter, utalva az elmúlt hetek kulturális vitáira, amiket a szobor áthelyezésének kérdése indukált.
Navracsics Tibor szerint ebben az intellektuális vitakultúra megjelenését tisztelhetjük, ami szintén egy veszprémi érték, nem elvitatva, hogy mindkét álláspontot a jó akarat vezérelte, erre pedig büszkének kell lenni, és ennek tudatában továbblépni, ahogy az időkapu is hirdeti.
Az ünnepségen jelen volt Bohus Eszter is, Lugossy Mária lánya és egyik örököse, aki szintén felszólalt az összegyűlt tömeg előtt.
Sőt, saját gondolatai mellett felolvasott abból a dokumentumból, amit egykor édesanyja írt az emlékmű szellemiségével kapcsolatban. „Az anyag maga az idő, ami az erő alatt formálódik” – idézte Lugossy Mária egykori gondolatait. De szóba került az is, hogy a szobor mészkő oszlopai a Bakony földrajzi sajátosságait idézik, az üvegelemek pedig ajkai kristályok.
„Hidat képez elődeink értékei és a jövőbe vetetett hitünk között.” – Mondta Bohus Eszter beszédében.
Az örökösnő és Lugossy Mária hagyatékának gondozója megemlített még egy érdekességet a szobor kapcsán, aminek ismeretében megannyi vita és művészettörténészi elemzés után mégis sikerült egy újabb értelmezést adni a szobornak, ami valóban kiemelkedik a veszprémi alkotások között. Még az alkotó írta le annak a természeti folyamatnak a lehetőségét, ami a mészkő és a víz között zajlik le. Sok-sok évtized alatt ugyanis e két elem találkozása mészkőcseppeket képes formálni, a szobor anyaga pedig éppen mészkőből van, az eső pedig a Szabadság téren sem fogja kímélni.
Így pedig, bár első ránézésre egy statikus nonfiguratív szobor, valójában egy nagyon lassú átalakuláson megy keresztül, amit a most élő ember már nem fog megtapasztalni, de emberöltők múlva talán már érzékelhető lesz.
Az ünnepség fényét emelte még az a momentum, amikor név szerint felolvasták azoknak a veszprémi magánembereknek és cégeknek, szervezeteknek a nevét, akik annak idején részt vettek abban a közadakozásban, amiből elkészülhetett az emlékmű.
