„Ez még nem válság, csupán egy megtorpanás az iparban” – vallja Takács Ákos a Balluff-Elektronika Kft. ügyvezetője, aki idén év eleje óta vezeti a német multinacionális cég veszprémi leányvállalatát, és akitől beszélgetésünk legelején azoknak a gazdasági híreknek a valóságtartalmáról érdeklődtünk, amik egyre gyakrabban jelennek meg a hazai és világsajtóban egy begyűrűző gazdasági válságról. „A világban nagy a bizonytalanság. Több helyen háború dúl, Amerika elnökválasztás előtt áll, ezek együtt mind-mind kihatással vannak a gazdaságra is és képesek lelassítani a növekedést. A gazdaság szereplői kivárnak, óvatosak lettek. A nagyobb beruházásokat elnapolták, de véleményem szerint, ha konszolidálódik a helyzet, akkor ismét elindul a növekedés.”
A Balluffot egyébként közvetlenül nem, de közvetve ugyanúgy érinti ez a megtorpanás. Veszprém legrégebbi német alapítású vállalata ugyanis nem az autóiparnak dolgozik elsősorban, hanem azoknak a gépgyártóknak, akik viszont ezeknek a cégeknek a gyártósorait szereleik össze.
Jogosan merülhet fel a kérdés ezután, hogy Magyarország akkumulátor gyárakba való befektetése nem jelent-e megoldást ezekre a nehézségekre, de Takács Ákos szerint itt is türelemre van szükség. „Egy újrastrukturálódás megy végbe jelenleg az iparban. Zajlik az átállás az új technológiákra, legyen szó megújuló energiaforrásokról, vagy az autózásban az elektromos járművekről. Az üzemekben pedig rohamos tempóban automatizál minden cég. A Balluff magyarországi telephelyének életére akkor lesznek majd nagyobb hatással ezek a beruházások, ha felépülnek a gyárak és elindulnak a gyártósorok. Jelenleg a Balluff csoport szintjén állnak kapcsolatban a beruházásban résztvevő gépgyártókkal a világ különböző országaiból. Idő kell, hogy ez a rendszer kiforrja magát, addig pedig türelmesnek kell lenni és megerősíteni a cég stabilitását. Így gondolkodunk mi is Balluffnál. A vevőkörünk továbbra is stabil, ha nem is rendelnek most akkora arányban, mint korábban, valamint kollégáink is biztonságban érezhetik magukat a cégnél.”
Hogy a gondolatai mennyire nem üres szavak, azt az egyik olyan kollégájuk is megerősíti, aki harmincöt éve dolgozik megszakítás nélkül a Balluffnál. Répásy Zoltán 1989-ben lépett be az akkor alig pár fős vállalathoz és manapság már mint PP-QM modul gazda dolgozik az SAP nemzetközi csapatában.
Répásy Zoltán
„Az innováció és a folyamatos fejlődés az, amit én a harmincöt itt eltöltött évem alatt folyamatosan láttam. Egy bérleményben kezdtük, ma pedig itt ülünk a saját irodáinkban, amik több épületben oszlanak el. A Balluffnál mindig invesztáltak a cég fejlesztésébe, talán ez az, ami harmincöt év alatt egyáltalán nem változott.”
Minden más viszont merőben megváltozott azóta, hogy a német anyacég 1989-ben úgy döntött, hogy Magyarországon, azon belül is Veszprémben hozza létre leányvállalatát. Egy olyan országban, ahol éppen akkor omlott le a vasfüggöny.
„Apró véletleneken és sok szerencsén múlott, hogy a Balluff megvetette a lábát Veszprémben. Alig pár napon múlt az egész.” – Emlékszik vissza Répásy Zoltán a rendszerváltás-kori időszakra. „A németországi Balluff terjeszkedni akart. Sokáig gondolkodtak a Távol-Keletben is, de ott volt a fejekben a rendszerváltáson éppen átmenő Magyarország is. A Balluff akkori műszaki vezetője egy magyar származású mérnök, Ernst Gass, vagyis Gass Ernő volt, akinek palóznaki kötődése volt. A fogaskerekeket ő indította el, amikor az anyacég döntés előtt állt, hogy hol hozzon létre telephelyet, neki nyilvánvalóan hazahúzott a szíve. De ez önmagában még kevés lett volna. Mivel Magyarország éppen a politikai átmenet kellős közepén volt, szükség volt arra is, hogy az akkori tanácselnök, Maróti Rezső se gördítsen akadályt a Balluff érkezése elé. Szerencsére ő is partner volt, ezután alig három nap alatt szereztek ügyvédet és megtörtént a cégbírósági bejegyzés. A Balluff első ügyvezetője pedig Melles Árpád lett, egy felkészült mérnök, aki szintén ismerte Gass Ernőt, valamint jól beszélt németül is. Apróságok ezek, mégis döntő tényezőnek bizonyultak a Balluff harmincötéves veszprémi történetében.”
Répásy Zoltán és Takács Ákos a Balluff veszprémi épületében
Hogy aztán ezek a fogaskerekek hogyan bővültek újabbakkal és mennyire is fontos a globális Balluff-család szempontjából a veszprémi telephely, arról már ismét az ügyvezető, Takács Ákos beszélt.
„Az egyik legfontosabb fogaskerék mi vagyunk, hiszen egyszerre termelünk a gyártósorokon, közben pedig aktív fejlesztői munka is zajlik az irodákban. A veszprémi egyébként a második legnagyobb telephelye a cégcsoportnak és a második legtöbben is nálunk dolgoznak. Sőt, a cégcsoporton belül több globális feladatot is innen látunk el, akár a beszerzés, munkabiztonság vagy például a minőség-menedzsment területén.” – Mondta Takács Ákos, aki amellett, hogy a veszprémi cég ügyvezetője, az egész cégcsoportnak a minőségügyi igazgatója is.
„A tulajdonosok felismerték, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol igenis van képzett munkaerő. Az emberek beszélnek idegennyelvet, megvan a nyitottságunk Európa felé, ezért elkezdtek építeni ezekre a kompetenciákra.”
Mégis, akkoriban mindenkinek új volt, hogy egy külföldi globális vállalat megjelenik Magyarországon, a tervgazdálkodás helyett pedig már a piaci szabályoknak kellett megfelelni. Répásy Zoltán viszont pontosan fel tudja idézni azt, milyen volt az első találkozás a német kollégákkal és német munkakultúrával.
„A német precizitás egy létező dolog, ami nem csak az elvégzett munka minőségében jelenik meg, de például a munkakörnyezetben is. Melles Árpád – a már említett első ügyvezető – sokat segített, hogy mindenki megtanulja ezeket. Sokaknak újdonság volt, hogy az íróasztalon már nincs helye a Szokol-rádiónak, vagy a tízórai szendvicset nem a gépek fölött esszük meg. Nem egyszer elhangzott, hogyha valaki nem tud ezzel azonosulni, akkor keresnek olyat, aki viszont igen. De aztán mindenki belejött ebbe is, a tudást és tapasztalatot pedig így adtuk tovább az újonnan érkezőknek.”
Répásy Zoltán felidézett még egy emléket azokból az időkből, ami viszont nem a mindennapi munkavégzéshez kapcsolódott, sokkal inkább a Balluff cégfilozófiájához. Ahhoz az üzleti modellhez, ahol nem csak a HR-részleg szlogenjeiben jelenik meg a „családias légkör”, hanem testközelből is megtapasztalható.
„Többször voltam Németországban az anyacégnél, egyszer éppen karácsony előtt pár nappal, akkor találkoztam személyesen Hermle úrral, a Balluff tulajdonosával és vezetőjével. Egyébként ma az ő fia irányítja a céget, ilyen szempontból mondhatni, tényleg egy családi vállalkozásról beszélünk, hiszen már a negyedik generáció óta vezeti ugyanaz a család. Ő odajött mindenkihez személyesen, kezet fogott velünk, boldog ünnepeket kívánt és mindenkivel váltott pár szót. Nem csak végig rohant a termen protokolláris gesztusból, hanem valóban érdeklődött a hogylétünk felől. De tanúja voltam olyan családi napnak is, ahol a tulajdonosok maguk álltak be a grillsütő mögé és készítették az ételeket a kollégáiknak. Ez aztán átragadt a magyarországi vállalatra is, ha bejövünk a kapun belülre, akkor köszönünk annak, aki szembejön, kedvesen, emberileg állunk egymáshoz minden szinten.”
Zoltán azért félmondattal hozzátette, szívesen mesélne ezekről az időkről többet is a fiatalabb kollégáknak, vagy arról, hogy mi tartotta harmincöt éven keresztül a cégnél, de ritka az olyan eset, amikor erről kikérik a véleményét.
„Az itt töltött harmincöt évem alatt mindig újabb és újabb feladatokat kaptam. Nagyon sokat tanultam. Persze sokszor a csillagoknak is szerencsésen kellett állniuk, hogy minden működjön, de alapvetően kellő kitartással és szorgalommal bármi teljesíthető. Ma sokszor fejvadászcégek úgy küldik ide a fiatalokat, hogy ők meg vannak győződve róla, hogy az egyetemen mindent megtanultak, amire szükségük lehet. Pedig a valóságban nem így van, a tanulás java csak azután jön, hogy beálltak dolgozni.”
Korábban Takács Ákos ügyvezető említette, hogy a magyarországi Balluff több szempontból is a második legnagyobb egysége az anyacégnek. Ez közel ezer munkavállalót jelent, akik közül kilencszázan Veszprémben dolgoznak, néhány mérnök egy budapesti irodában, valamint nem is olyan régen Csetényben is megnyitott a cég egy gyártósort.
„Ez egy fontos stratégiai döntés volt, ami most már kimondható, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket.” – Mondta az ügyvezető a bakonyi kis faluban történt beruházásról. „Veszprémben nagyon nehéz volt munkaerőt találni és ma sem a legegyszerűbb feladat, a foglalkoztatottság magas szinten van. Ezért született az a döntés, hogy nem a munkaerőt hozzuk Veszprémbe, hanem a munkát visszük el oda, ahol a kollégáink laknak. Így már nekik sem kell hajnali négykor felkelni, hogy beérjenek hatra dolgozni. Sokkal kényelmesebb lett az életük, cserébe mi egy stabil, elhivatott csapatot tudhatunk magunk mögött Csetényben is.”
Habár a Balluff termékei nem olyanok, amiket a bevásárlóközpontok polcairól le lehet venni és kosárba rakni, a cég így is fontos szereplője a gyártóiparnak, ahogy arról beszélgetésünk elején Takács Ákos már szót ejtett. Ráadásul jelen van az összes kontinensen, amik az új globális gazdasági struktúrában önálló régióként jelennek már meg, a Veszprémi vállalat pedig ennek, az Európát és Afrikát magába foglaló egységnek a fő gyártótelephelye. Mellette még Ázsia és a Pacific-térség ad ki egy régiót, valamint az amerikai kontinens.
„A bővülés és a kompetenciáink fejlesztése a két fő irányvonal, nevezhetjük ezt stratégiának is a jövőre nézve.” – Kezdte a terveket taglalni Takács Ákos. „Most tapasztalható egy kis oldalazás, kivárás és ez a bővülésben is érezhető, ahogy arról korábban beszéltünk. De szerencsére az utóbbi időben sokat fejlődött a cég, jelenleg azt mondhatjuk, hogy stabilizáljuk magunkat, aztán reméljük, hogy innen megyünk tovább. Az látszik, hogy egyre több IT szoftvertudással rendelkező kollégára van szükségünk. A mai világban a legyártott termékekben már a szoftver az, ami a hozzáadott értéket leginkább jelenti. Ez az egyik fő irány, de szinte minden részfeladatban van egy-egy új lehetőség. Ugyanúgy a gyártásban is, mint ahogy a gyártáshoz kapcsolódó támogató területeken is, mint például a sales, a kreatív mérnöki munka, vagy az automatizálás. A fluktuáció pedig, amivel a legtöbb hozzánk hasonló vállalat küzd, nálunk szerencsére nagyon alacsony. Ennek az egyik ékes bizonyítéka pont Zoltán.”
