A Veszprémi Ünnepi Játékok olyan zenei, kulturális nagyrendezvény, amely a zenei műfajok között – nem egy műfaj mellett megkötve – magát a legmagasabb minőséget kívánja bemutatni nézőinek évről évre – olvasható a fesztivál honlapján.
Debreczeny Zoltán
Debreczeny Zoltán veszprémi festőművész is fesztivállátogató, bár az idei évben Kapolcson tevékenykedik, mivel a Művészetek Völgye egybeesik városunk rendezvényével. Találkozásunk alkalmával beszélgettünk az Ünnepi Játékokról, annak jó és rossz oldaláról. Egy dolgot már a legelején leszögezett: maga a fesztivál nagyon jó, Mészáros Zoltán és munkatársai profi módon csinálják. A Munkácsy kiállítás mindenestől nagyszerű!
– Nem a Játékokból hiányolok valamit, hanem mellőle – mondja Debreczeny Zoltán. – Van egy őszibarack, aminek van magja, de nincs húsa. Hiányzik a városból az a fesztiválhangulat, ami egy normális nyugat-európai országban természetes. Vendégeinket – akár van jegyük, akár nincs –, az érkezés pillanatától a távozásig el kellene kápráztatni mindennel, ami aktuális. A Tűztorony órája a „feszt” szignálját játszhatná, nem beszélve a buszok, taxik magnójáról. Úton-útfélen a fellépők CD-ibe kellene botlani. Hiányoznak az utcáról a klasszikusokat játszó utcazenészek, nem kéri senki, hogy a könyvesboltok, galériák, helyi művészek kapcsolódjanak a nagy egészhez, tolják a város szekerét. Pedig külön-külön minden kellékünk-szólamunk létezik, de Veszprém így olyan zenekar, aminek nincs karmestere.
Ráadásul ez nem is pénz kérdése.
– A városba látogató fesztiválozók többsége csak pár órával a műsorok kezdete előtt érkezik. Leparkol, majd a kezdésre felsétál a várba, talán eszik, iszik is valamit, de a zene elhalkulásával távozik. Nincs semmi, ami miatt érdemes lenne korábban jönni. Mi az a tutira ajánlott hely, vagy látnivaló, ami marasztalná, vagy arra ösztönözné a fesztvendéget, hogy visszalátogasson? Tudom, hogy az Utcazenére már hívjuk, várjuk a barátainkat, miért ne tehetnénk ezt a feszt esetében is? Tíz napon át rengetegszer ajánlom Kapolcs népének a Munkácsy kiállítást, és persze Veszprémet.
– A jó fesztiválhangulathoz minden alkalmas és turistavonzó szolgáltatást be kellene vonni a rendezvénybe (pl. úgy, mint a Pécsi Országos Színházi Találkozó – POSzT eseményeit). Hiányzik a nyüzsi. Ha a fesztivál idején nem vágyom besétálni a városba, akkor valaki rosszul csinál valamit. Miért mennénk be? Mi történik a belvárosban a várbeli programokon kívül? Nincs ünnepi hangulat, nincs pörgés. Kritika a részemről, de a honlapon sincs fenn az az információ, hogy csatornázás van a városban – így előre figyelmeztethetnénk a hozzánk látogatókat. Nem megyünk elébe a dolgoknak. Megjegyzem, hogy a csatornázáson kívül minden dohogás a korábbi évekre vonatkozik, és idénre már nyitott kapukon dörömbölök…
– Jó volna lajstromba venni azon tárgyainkat, helyeinket, művészeinket, akik-amik egy ilyen fesztivál alkalmával állandó partnerként hozzá is teszik a magukét a maghoz, a nagy egészhez – fogalmazza meg a végkövetkeztetést Debreczeny Zoltán. – A városnak vannak ki nem használt tartalékai, értékek és értékes emberek formájában és személyében.
