Az 1973-ban megnyílt Dimitrov Művelődési Központ sokáig a város kulturális életének egyik zászlóshajója volt, az utóbbi évtizedekben azonban inkább már csak koncot jelentett az önkormányzat számára. Porga Gyula polgármester szerda délután a helyszínen el is magyarázta, miért: az épületbe befújt a szél, beesett az eső, a fűtése a végén már havi kétmilliós terhet jelentett. Míg a hátsó épületszárnyban korábban zeneiskola, ma pedig a Hangár program képzései működnek, a főépület hosszú évek óta kihasználatlanul áll. Ez azonban hamarosan megváltozik.
Az intézmény a közeljövőben CODE (Center of Digital Experiences – Digitális Élményközpont) néven nyílik meg újra, és a polgármester azt állítja, hogy egyenesen az állatkerttel összemérhető vonzerejű turistacsalogató attrakció lesz majd. Nagy szavak ezek, amikre minden bizonnyal nemcsak a kedves olvasók, de az épület adottságait jól ismerő egykori dolgozók is felvonták a szemöldöküket. Éppen ezért hívta meg őket Porga Gyula egy helyszínbejárásra, ahol megismerhették az újjászülető Dimitrov új funkcióját és koncepcióját.
Az épület felújítása nagyrészt befejeződött, a technológia beszerelése még előttünk álló feladat, így bár a tereket már bejárhattuk, működés közben még nem láthattuk a rendszert, az idegenvezetés végére azonban már senkinek nem voltak kétségei az ambíciókkal kapcsolatban.
Pedig a CODE sorsa éppolyan hányattatott, mint a házé, amibe beköltözhet. A digitális élményközpont az egyik legelső ötlet volt, ami az Európa Kulturális Fővárosa program kapcsán felmerült, az eredeti elképzelések szerint egy teljesen új épületet húztak volna fel erre a célra az egykori szikvíz-parkolónál – az egymást érő válságok hatására azonban olyannyira elszálltak a költségek, hogy végül ezt az álmot el kellett engedni. A CODE azonban továbbra is beszédtéma maradt, a város és az EKF-program vezetői is keresték a helyet és a lehetőséget, hogy valóra válthassák az elképzelést.
Végül a két probléma – hol lehetne megvalósítani az immerzív művészetnek otthont adó intézményt, és mit lehetne kezdeni a Dimitrov egyre pusztuló épületével – megtalálta, és egyben megoldotta egymást.
De mik is ezek az „immerzív művészetek”? Az immerzió szó bevonódást, elmerülést jelent. Az immerzív művészetek lényege, hogy olyan tereket hoznak létre, amelyekben teljesen elszigetelődünk a külvilágtól, ahová nem jut be kintről sem fény, sem hang, a térélményt vetítésekkel és hangprojektorokkal hozzák létre a sötét helyiségekben. Ezáltal teljessé válik a bevonódás: a minket körülvevő falakon festmények kelnek életre, lépnek ki a kereteikből és épülnek egy egész világgá. Az élmény megteremtéséhez a piacon elérhető legmagasabb minőségű, legmodernebb technológiát használják majd – tudtuk meg a Veszprém-Balaton 2023 Zrt. szakembereitől.
A főbejáraton belépve recepció, kávézó és csomagmegőrző fogadja a vendégeket. A földszinten immerzív kiállítóteret alakítanak ki, ahol kezdetben Veszprémhez kapcsolódó interaktív kiállítással, a későbbiekben pedig változatos tartalmakkal fogadják az ide látogatókat.
Az egykori színháztermet kettéosztották. A színpad helyén létrejött egy stúdióhelyiség, ahol az egyik falra és a padlóra tudnak vetíteni, illetve a padlóba épített mozgásérzékelők és lidar szkenner segítségével interaktívvá válik a vetített tér. A helyiséget művészeti és oktatási célokra is lehet használni, az alkalmazási lehetőségek rendkívül sokszínűek.
Innen egy úgynevezett élményfolyosón keresztül juthatunk el a nagyterembe, bár ez egyelőre még csak egy egyszerű folyosó, de ahogy azt említettük, a technikai berendezés telepítése még az előttünk álló hetek feladatai közé tartozik.
A nagyteremben vízszintes padlózatot alakítottak ki, a helyiség hatszög alapú, a falak 360 fokban vetíthetők hat méter magasságig, ahogy a padló is az immerzív élmény része. A hangminőségről 19, egyedileg irányítható hangszóró gondoskodik. A nézők mozgását minden irányból figyeli a kamerarendszer, ami azért fontos, mert ezáltal a jelenlévők mozgására reagáló interaktív tartalmak fejleszthetők a teremre.
És itt derült ki, miért állította olyan magabiztosan Porga Gyula az előcsarnokban még nosztalgikus hangulatban gyülekező egykori Dimitrov-dolgozóknak, hogy a CODE Veszprém kulturális életének új vezércsillaga, az állatkerttel összemérhető jelentőségű turisztikai attrakciója lesz. A polgármester elmondása szerint ebbe a térbe el lehet hozni olyan nemzetközi produkciókat, mint például az idei év elején Budapesten tömegeket vonzó Van Gogh élmény volt. (Erről hadd osszak meg egy személyes tapasztalatot: a Van Gogh immerzív élményt befogadó BOK-csarnok előtt hosszasan kanyargott a sor, amikor ott jártam, pedig nem az első hetekben vettem jegyet, amikor az újdonság varázsa meg a reklámkampány miatt amúgy is sok látogatóra lehetett számítani.)
Az ambíciók azonban még ennél is nagyobbak: a polgármester arról beszélt, hogy nem az a cél, hogy pusztán a nemzetközi piacon megszerezhető, világszerte népszerű programokat hozzák el Veszprémbe, hanem a CODE-ban egy rezidens alkotó közösséget is szeretnének kialakítani, olyan immerzív művészeket idecsábítani, akik aztán saját tartalmakat állítanak elő, és ezeket akár a nemzetközi piacon is értékesíthetik.
A Van Gogh-példa mutatja, hogy ilyen élményeket máshol is be lehet mutatni, azonban Magyarországon, de még Közép-Európában sincs olyan intézmény, ami állandó bemutatóhelyként tudna immerzív művészeti alkotásokat befogadni. Látva az erre mutatkozó hatalmas igényt, már nem is olyan nehéz azt gondolni, hogy az egykor szebb napokat is megélt Dimitrov igazi fénykora még csak ezután következik.
