Az osztrák textilművész, Elisa Treml művészi munkássága sokrétű. A Művészetek Háza számára most olyan költői térinstallációkat alkotott, amelyek középpontjában a színek, a könnyedség és az összetartozás áll.
Az összetartozás pedig kulcsszó is lehetne, legalábbis abból a szempontból biztos, hogy hogyan érkezett Veszprémbe a tárlat. Hiszen 2024-ben Veszprém után immáron Európa egyik kulturális fővárosa az auszriai Bad Ischl, a veszprémi kortárs művészeti intézmény pedig már tavaly is nagy figyelmet fordított a határokon átívelő együttműködések keresésére.
Ennek a szellemiségnek és a Művészetek Háza kurátorának, Dohnal Szonja munkájának is köszönhető, hogy a művésznő kiállítása az idei évben Veszprémbe látogatott, ahol szombaton tartották a hivatalos megnyitót a Dubniczay-palota kiállítótermében.
Az eseményen a Művészetek Háza részéről Grászli Bernadett, igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd Christian Autengruber, az Osztrák Kulturális Fórum Budapest igazgatója tartott beszédet.
Ő kiemelte, hogy az Európa Kulturális Főváros programokat is a mozgás élteti. Mozgás a különböző kultúrák, nézőpontok között, mindezt pedig képletesen Elisa Treml alkotásai is visszatükrözik, hiszen a térben a látogató mozgásával együtt elevenednek meg csak igazán a színek is a formák.
Elisa Treml Bécsben, Linzben és Lisszabonban tanult. Munkáit számos kiállításon bemutatták, többek között az Egyesült Államokban is. Hosszabb külföldi tartózkodás és több éves nagyvárosi lét után jelenleg Gmunden am Traunseeben él és dolgozik.
Munkásságát a sokszínűség és a változás jellemzi. Különböző anyagokkal és technikákkal dolgozik, alkotásait egészen egyedi utakon hozza létre: társas impulzusokat követ, politikusan gondolkodik, ugyanakkor hű marad a személyesség kibontakozásához. Művei a koncepció és az intuíció kölcsönhatásában jönnek létre.
A művészt az alkotás során olyan emberi alapélmények foglalkoztatják, mint például az elmúlás és megújulás, az elvesztés és visszaszerzés, a látszólagos stagnálás és a növekedés. Olyan műveket hoz létre, amelyek az átalakulásról és a kapcsolatról szólnak.
A Dubniczay-palotában lévő kiállításának a címe „Határ a csillagos ég”. Itt nagy finomságú színes textilobjektek sokasága tölti ki a termet látszólag lebegve. Egyszerre tűnnek nyugodtnak és mozgalmasnak, átjárhatónak és jelenlévőnek. Ezek a „sodródók” olyan, gyakran hiányzó tulajdonságokat jelenítenek meg a térben, mint a transzparencia és a könnyűség, a nyugalom és a mozgás, az öröm és a szín. Felsejlik a „lehetőség”, amely képes átlépni a határokat.
A színpompás térben bolyongó látogatók alig érzékelhető légmozgást okoznak, ami mozgásba hozza a tárgyakat is. A rezonancia érezhetővé válik, enyhe mozgásvisszhang jön létre.
