Rendkívül nehéz munka az a három év, amit az édesanyák gyermekük születése után otthon töltenek babájukkal. Ilyenkor a nők szociális élettere gyakran beszűkül, a felnőtt gondolatokat számtalanszor felváltják Bogyó és Babóca kalandjai, a minden részletében dekoratív megjelenést pedig inkább a praktikus, kényelmes otthoni viselet helyettesíti. Mindeközben pedig meg kell birkózniuk azzal a tudattal, hogy a hetek, hónapok csak pörögnek, és hamarosan eljön az idő, amikor a gyerek óvodába megy, ahol már nem lehetnek jelen minden rezdülésüknél.
Fenyvesi-Benes Fruzsina két éve hozta létre Veszprémben a 7 Mesedomb Játszóházat, és nagyon hamar kiderült, hogy azon fejlesztéses foglalkozások mellett, amiket kitalált a gyerekeknek, óhatatlanul is bevezetett még egyet, ami viszont elsősorban az imént említett édesanyáknak szól.
De kezdjük Fruzsina küldetésének bemutatását a gyermekek oldaláról! Mert nyugodtan lehet küldetésnek nevezni a háromgyerekes családanya vállalkozását, aki pedagógus végzettsége mellett saját családjában már háromszor élte át azt, milyen, amikor a kisgyermekeknek elkezd kinyílni a világ, és hogy ilyenkor milyen eszközei vannak egy szülőnek, hogy gyereke a leghasznosabb fejlesztéseket kapja meg.
Itt viszont álljunk meg egy pillanatra, egészen pontosan a „fejlesztés” szónál, amit Fruzsina szerint sokszor használnak pejoratívan – mintha csak az szorulna fejlesztésre, aki valamilyen lemaradásban van kortársaihoz képest –, pedig valójában a fizikálisan és mentálisan egészséges kicsik számára is fontos, hogy a legváltozatosabb foglalkozásokon keresztül ismerjék meg az őket körülvevő világot.
Erre pedig számos eszköz van a szülők kezében is, a 7 Mesedomb Játszóházban viszont Fruzsina tematikusan rendezte csokorba ezeket. Rendszeresen tart kézműves foglalkozásokat a finom motorika fejlesztése érdekében, mesenapokat az anyanyelvi szókincs gazdagítása miatt, tornafoglalkozásokat a mozgás fejlődése érdekében, vagy éppen kutyaterápiát a lelki egyensúly megtalálásáért.
Szerinte ha ezek a foglalkozások olyan légkörben és környezetben zajlanak, ahol a legkisebb gyerekek érzik a harmóniát és a figyelmet, akkor minden esetben feloldódnak, és agyuk szivacsként szívja magába az impulzusokat.
„Nem kell bonyolult feladatokra gondolni és végeredményében nem is az számít, hogy művészileg milyen rajz, festmény készül el például egy kézműves foglalkozáson. Amikor a kisgyerek megkapja egy mackó körvonalát, ő pedig színes lapokkal teleragaszthatja, akkor a finommotorikája máris fejlődik, de javul a figyelme, koncentrációja is, valamint oldódik a stressz. Én az anyukákat is arra biztatom, hogy otthon legalább heti egyszer játszanak így is a gyermekükkel, mert olyan hatással vannak ezek az előzetes foglalkozások, amitől később sokkal kreatívabbak lesznek a gyerekek.”
Fruzsina nem követ egy konkrét pedagógiai iskolát, saját tapasztalataiból merítve alkotta meg a saját rendszerét, amiben az édesanyáknak is külön figyelmet szentel. Ezzel pedig el is érkeztünk a másik olyan küldetéshez, amivel Fruzsina szeretne segíteni a kisgyermekeseknek.
„Nálunk az édesanyák is önmagukra találhatnak. Mert otthon mit csinálunk mi anyukák a picivel? Babázunk, gügyögünk nekik, figyeljük minden kis mozzanatukat, de közben beszűkül a szociális életterünk is. Néha hiányzik, hogy csinosan felöltözhessünk, hogy kisminkeljük magunkat, hogy kibeszéljük magunkból a dolgokat. Nem is feltétlenül a problémákat, csak egy kellemes és bizalmas közegben a gondolatainkat. És ha például a baráti társaságban nincs olyan másik család, ahol hasonló korú gyermek van, akkor könnyen egyedül maradunk ezzel. Többek közt ebben szeretnék segíteni.”
Az ilyen játszóházas foglalkozásokra ma már nemcsak Veszprémből, hanem a megye több pontjáról is érkeznek kisgyermekek az anyukájukkal. Fruzsinában pedig – figyelve a reakciókat, a visszajelzéseket – egyre inkább megérett a gondolat, hogy a 7 Mesedomb még nagyobb szerepet vállaljon az anyák és kisgyermekek életében az egyik legnehezebb időszak leküzdésében: amikor először megy óvodába a gyerek.
„Ugyanolyan érzékenyen kell közelíteni az anyukákhoz és a gyerekekhez is, ha ez a téma felmerül. Mert a beszoktatás egy nagyon-nagyon nehéz folyamat az édesanyák és a kisgyerekeik életében is. Előtte ők gyakorlatilag szimbiózisban éltek, ez pedig az első lépése a tényleges fizikai és szociális leválásnak.”
Fruzsina pedig itt jön képbe azzal, hogy fél évvel ezelőtt elindította a 7 Mesedomb keretében a heti több alkalomból álló minioviját. A miniovit, ha el szeretnénk helyezni az állami és magán bölcsődék, óvodák rendszerében, akkor valahol a kettő között lenne. Mert az édesanyák ugyanígy itt hagyhatják néhány órára a gyermeküket, miközben tematikus foglalkozásokkal, nagy odafigyelés mellett gondoskodnak róluk. Ez pedig lehetőséget kínál arra, hogy megéljék azt az énidőt, amiről korábban már szó volt, közben pedig nagyon finoman, de mégis elindítanak egy olyan folyamatot, ami majd az óvodába menet ér révbe.
„Az anyukák számára egy jobbkéz szeretnék lenni. Nagyon fontos, hogy a fokozatosság elvét betartsuk, akkor a kisgyerek nem sérül, mintha egyszer csak a békés otthoni légkörből bekerülne az idegen óvodai közegbe. A minioviban megtanulják az úgynevezett ősbizalmat, azt, hogy időről időre találkozom velük, megismernek, idővel pedig anyu már nem lesz ott végig, de tudni fogják, hogy mindig visszajön értük. Tehát itt már tanul egy olyan bizalmat az idegenek felé, ami elengedhetetlen az életben. Szépen lassan, fokozatosan érik ez meg bennük, de ilyen tapasztalatokkal sokkal könnyebben veszik majd a későbbi szociális kihívásokat is egy nagyobb óvodai csoportban. Eközben pedig az édesanyák is megtapasztalják azt, hogy milyen, amikor nem ők, hanem egy olyan ember vigyáz a gyermekükre, akiben egyébként megbízhatnak. Ugyanez a fokozatosság az ő esetükben is megvan, a végén pedig mindenkinek kicsit könnyebb lesz.”
Azzal a tudattal pedig már Fruzsinának kell magában megküzdenie, hogy azok a kisgyermekek, akik a minioviban hozzá járnak akár hosszú hónapokon át, korukból adódóan valószínűleg később nem fognak emlékezni ezekre az élményekre, őt viszont a számos közös élmény, fotó és a gyerekek és anyukáik boldogsága kárpótolja ezért.
