Felföldi Gábor, az intézmény kulturális referense köszöntötte elsőként a megjelenteket, aki rögtön rávilágított, hogy az egykori Veszprémi Vegyipari Egyetemnek meghatározó szerepe volt az ’56-os történésekben, sajnos sok egyetemi hallgatót és oktatót hurcoltak el, akik Polinszky Károly akkori rektor közbenjárásával szabadulhattak.
Felföldi Gábor
Az 1956-os forradalom idején Polinszky Károly egy drezdai konferencián volt. Őt nem lehetett “ellenforradalmi” tevékenységgel vádolni. Ez lehetővé tette, hogy az alaptalanul vádolt és meghurcolt egyetemi oktatók és dolgozók, valamint a hallgatók érdekeit hatásosan védelmezze. Akkor, amikor a november 4-ét követő napon elhurcolt hallgatók névsorát sikerült összeállítani és kijuttatni Bécsbe – vállalva az elhurcolás veszélyét is -, felkereste a szovjet csapatok magyarországi parancsnokságát, és követelte a kivitt hallgatók hazaszállítását. Helytállása eredményes volt, az egyetem valamennyi hallgatója a karácsonyi ünnepeket családja körében tölthette.
Az A épületben Abonyi János megkoszorúzta Brusznyai Árpád emléktábláját, az elhurcoltak táblája előtt pedig a Hallgatói Önkormányzat elnöke, Varga Dévald Olivér tisztelgett.
Abonyi János
A szokásokhoz híven az A épületből a B épülethez vonult az emlékező tömeg, hogy az örökmécsesnél is koszorút helyezzenek el. Végül pedig a C épületben folytatódott az ünnepség, ahol a forradalmi események alatt a Szabad Veszprém Rádió működött: tíz napon keresztül tudósítottak a főként pesti történésekről.
Abonyi János beszédét egy idézettel kezdte:
És talpon állunk, énekelve járunk,
Mindent betölt a szabadság szava,
Már véget ér halálos, szörnyű álmunk,
S lehull az éjjel zsarnok csillaga.
Az őszi szélben a veszprémi tornyon
Megint a magyar zászlót lengetik.
Amíg élünk, míg vízzé nem lesz vérünk,
A magyar zászlót le nem vehetik!
Kötelességünk az emlékezés, folytatta Abonyi, majd az egyetemi eseményeket ismertetve rávilágított azokra az értékekre, amelyek ma is meghatározóak az intézmény számára. Ilyen érték például a kritikus gondolkodás, a bátor kiállás egymásért, tágabb környezetünkért, egymásért. A rektor úgy véli, az emlékezésen túl fontos, hogy ezeket az értékeket tovább vigyük, éltessük.
Pató Bálint énekével, Kovács Petra saját versének előadásával emelte az ünnepély fényét.
