Egyetlen tollvonással megszünteti a kormány az üdülési csekkből az utóbbi egy évtizedben virágzó bizniszt építő Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt, hogy a busás haszonnal járó üzletet saját érdekkörébe csatornázza.
Százmilliárd forintos kártyabiznisszel vigasztalódhat a különadóval sújtott bankszféra, pontosabban valamelyik jelentős lobbierővel bíró pénzintézet. Nagyjából ekkora forgalommal kecsegtet ugyanis az üdülési csekket várhatóan már a jövő évtől felváltó, a főként a hazai fürdőkben, panziókban és szállodákban különféle szolgáltatásokra jogosító, úgynevezett Széchenyi rekreációs kártya. Legalábbis akkor, ha az – mint a bevezetését szorgalmazó turisztikai vállalkozások remélik – szja-mentes lesz, sőt a munkáltatók a társaságiadó-alapjukból levonhatják a dolgozóiknak ily módon adott üdülési támogatás egy részét.
Papíralapú, nyomtatási költsége van, sérülékeny és könnyű visszaélni vele – így summázta a csekk leváltásának szükségességét Bánki Erik, a parlament sport- és turisztikai bizottságának fideszes elnöke múlt heti médiaszereplései során. Ennél kissé mélyebbre nyúlnak a kártyásítás indítékai: a kormány elsősorban a szakszervezeteket szeretné kifúrni a jól fialó üdülésicsekk-bizniszből, arra hivatkozva, hogy azok az üdülővagyonukat az utóbbi két évtizedben elherdálták. A kiszorítást – a választások óta jól bevált módszerrel – egyetlen huszárvágással abszolválják, törvényi felhatalmazással megszüntetik az üdülési csekket gondozó Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt (MNÜA).
A múlt csütörtökön a parlamentben elfogadott gazdasági és pénzügyi salátatörvény legutolsó paragrafusa szerint nonprofit gazdasági társasággá alakítják az olyan alapítványokat, amelyekben akár csak részben az állam is alapító. Az új társaságban a jogszabály erejénél fogva az állami alapító kerül többségi tulajdonba, így az MNÜA-t jelenleg felerészt felügyelő szakszervezeteknek lényegében nem lesz beleszólásuk korábbi vagyonuk sorsának alakításába.