A megemlékezésen Varga Tamás alpolgármester osztotta meg ünnepi gondolatait az egybegyűltekkel. Kiemelte: a forradalom hősei hittek a jobb jövőben, abban, hogy Magyarországot ki lehet vezetni a zsarnokság árnyékából; és tudták, hogy a szabadság nem magától értetődő, azért meg kell küzdeni. Az 1956-os forradalom nem ért véget a szabadságharc leverésével, a mert se tankokkal, se halálos ítéletekkel, se megfélemlítéssel nem tudták kiirtani a szabadság és a haza szeretetét a magyarokból. A forradalom végül győzedelmeskedett, mert megadta a halálos sebet a romlott diktatúrának, ami ugyan évtizedek alatt, de romba dőlt. 1956 hősei azért a Magyarországért harcoltak, ami végül a rendszerváltással született meg. Emlékezzünk 1956 hőseire tisztelettel, és álljunk ki mi is a szabadságért és igazságért, bárhol és bármikor fenyegeti azt veszély – intett az alpolgármester.
Minden nemzet történetében vannak dátumok, amelyek nem egyszerű napok a naptárban, hanem különös jelentőséget kapnak, mert ezekből áll össze a történelmünk, amelyre az újabb nemzedékek visszatekinthetnek – kezdte beszédét Szabó György alezredes, református tábori lelkész. Mint mondta, nincs még egy nemzet, amely annyit szenvedett és annyi véres áldozatot hozott Európáért, a világért és a nemzetért, mint a magyar. Nemzeti önérzetünk szempontjából fontos, hogy tisztán lássunk, számot vessünk a múlttal, vállaljuk értékeinket! Legyünk büszkék rá, hogy minden szenvedés ellenére megmaradtunk magyarnak a Kárpát-medencében!
A megemlékezés végén a résztvevők virágokat helyeztek el Ludmann Sándor sírjánál, aki Gyulafirátótnál veszítette életét 1956-ban. Az önkormányzat koszorúját Varga Tamás alpolgármester és Katanics Sándor önkormányzati képviselő tették a fejfa mellé.