Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Százötven esztendős kisasszonyok

2010. augusztus 2. 2:23
Az angolkisasszonyok üde színfoltjai voltak Veszprémnek, jómódú hölgyek tanulták náluk a társadalmi rangjuknak megfelelő életmódot.

Sokan csak annyit tudnak róluk, hogy ott éltek és dolgoztak, ahol ma az ipari középiskola működik, a Regina Mundi templom melletti gyönyörű homlokzatú épületben. De kik voltak ezek a hölgyek, kik az angolkisasszonyok?

Az angolkisasszonyok rendjét az angol származású Mary Ward alapította 1609-ben, a flandriai Saint Omerben. Célja a katolikus nőnevelés elősegítése volt. Első magyarországi intézetüket 1628-ban, Pozsonyban maga Ward Mária segítette létrehozni, ezt azonban később a pápai bulla feloszlatta. Ezután Mária Terézia alapította újra Budán a rendházat, amely az 1780-as években átköltözött Pestre. Itt indították be 1856-ban az első tanítóképző iskolát, majd több új rendház létesült az országban.
Azután 1860-ban elkészült Veszprémben is, az angolkisasszonyok intézete.

Ranolder püspök hívta a rendet városunkba, ahol megalapította az Irgalmas Nővérek Intézetét. A rend elsősorban a jómódú családok leányait nevelte mindarra, amire a társadalmi helyzetükből adódóan szükségük lehetett. Az angolkisasszonyok nagyon fontosnak tartották a nőnevelést, az életre neveltek.

Iskolájuk négyosztályos elemiként indult, majd később csatlakozott hozzá egy polgári iskola paralel osztályokkal, és az 1800-as évek végén br. Hornig Károly tanítóképzőt is engedélyezett. A létszám növekedésével bővíteni kellett az épületet is, így sok átalakításon esett át, a munkálatokkal 1905-re végeztek. Ekkor létesültek új tantermek, tanári szobák, zongoraszoba, tornaterem, rajzterem és díszterem, mely akkor Veszprém legnagyobb terme volt. A villamoshálózat 1908-ra készült el a modern épületben.

A háborúk alatt kórházzá alakultak az épületek, volt, amikor szinte megsemmisítették, de a kezét soha nem vette le róla a rend. A második világháború utáni években azonban sorra hozták a rendeleteket, amelynek köszönhetően szépen lassan kiűzték az angolkisasszonyokat saját épületükből. Visszavonultak a tanítástól, csupán a világi tanárok maradtak az utódiskolákban. Mindaz elveszett, ami színvonalassá, vonzóvá, példa értékűvé tette az angolkisasszonyok intézetét.

A rend 1948-tól az épületkomplexus bizonyos részeit használhatta csak. Az Ipari Szakközépiskolában a ma múzeumnak használt épületrészben felfedezhető az egykori konyha, valamint a kisebb imaszoba. A szűk folyósok is az angolkisasszonyok egykori épületeit idézik.

A Vegyipari Technikum 1950 nyarán beköltözött az egykori Sancta Maria Intézetbe, amely az angolkisasszonyok iskoláját tartotta jogelődjének.
- Az épület szembeötlően különös és látványos – mondja Péterné Rózsa Mária, a kulturális bizottság elnöke, aki elárulja, már régen megfogalmazódott benne a gondolat, hogy a néhai iskola alapítói megérdemelnének egy emléktáblát, tevékenységük elismeréseként.

- Most érkezett el az idő, hiszen 150 esztendős az angolkisasszonyok intézménye, jó időpont ez arra, hogy a város tisztelete jeléül elhelyezze az emléktáblát. Szeretnénk egy könyvet is kiadni ez alkalomra, remélhetőleg sikerül. Nagy hálával tartozom azoknak a hölgyeknek, akik egykor ebbe az iskolába jártak, hiszen ők keresték meg az önkormányzatot és engem, az együttműködés reményében.

Szeptemberben az iskolák, a város és az egyház is készül a nagy eseményre.

Galéria
Százötven esztendős kisasszonyok
Janni Anikó

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.