A demencia tulajdonképpen egy tünetcsoportnak, nem pedig konkrét betegségnek a neve – kezdte a demencia fogalmi meghatározását Kázár Ágnes. Ugyanúgy, ahogy a fejfájásra vagy lázra sem hivatkozunk betegségként, a demencia az annyit jelent, hogy valakinél bizonyos tünetek közül valamelyik jelen van az életében.
Ilyen a feledékenység, a rossz tájékozódás vagy, amikor nehezebben ismeri fel a tárgyakat, nem képes bonyolultabb cselekvésekre, vagy nem ismeri meg a szeretteit. Ezek a gondolkodási funkciókhoz tartozó problémakört jelentik.
Egy másik nagy tünetcsoport, amikor valaki szorongóvá válik, megváltozik a személyisége, korábbi kedvteléseit abbahagyja, nem szívesen megy közösségbe.
Ez az első időszak, amikor ő már észleli azt, hogy problémája van, csak nem tudja mire vélni ezt, ezért inkább szégyenérzet tölti el, és inkább befelé fordul. Ezeket a viselkedésváltozásokat a középsúlyos stádiumban már úgynevezett zavaró viselkedésekként ismeri a szakma, amikor valaki nyugtalanná, agresszívvá válik, akár tettlegesen, akár szóban, gyakran kérdezget, ismételget, vagy olyan helyen kezd el vetkőzni, ami illetlenség.
Ezek tartoznak viselkedési tünetek közé, a stádium végén viszont már testi tünetek is jelentkeznek. Megjelenik a nyelészavar, a táplálkozás hiánya miatt a testi leépülés, az izomsorvadás.
Tehát erre a három nagy tünetcsoportra mind-mind egy szóval azt mondjuk, hogy demens valaki. Az viszont már orvosi szempontból egy másik kérdés, hogy megmondjuk, pontosan milyen betegség okozza mindezt, mondta Kázár Ágnes.
Miért van ennek jelentősége?
dr. Kázár Ágnes a veszprémi Ne feledd! Napon
Azért, mert vannak bizonyos kórokok, amiket lehet gyógyítani, vagy legalább kezelni. Ilyen az Alzheimer-kór, ami leggyakrabban okozza a demencia tüneteit, és bár jelenleg még gyógyíthatatlan betegségként van számon tartva, megfelelő gyógyszerekkel sokáig kezelhető.
A következő nagy csoportba az ér eredetű, vaszkuláris típusú demenciák tartoznak. Fontos, hogy ez az a demencia tünetcsoport, amit, ha kettőt visszalépünk, azaz még megfelelő időben reagálunk az életvitelünk megváltoztatásával, akkor megelőzhetővé válik. Az orvosok nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy a szív és érrendszeri betegségeknek, a cukorbetegségnek, a vérnyomásproblémáknak mind-mind lehet ilyen végkifejlete, de, ha ezekre az ember odafigyel és gyógyszerekkel kezeli, akkor megelőzhető a demencia komolyabb stádiumának kialakulása, húzta alá az alapítvány elnöke.
Megkülönböztetjük a neurodegeneratív demenciákat is, ide tartozik a már említett Alzheimer-kór és Parkinson-kór is, amikor az idegrendszerben történik valamilyen változás. Az orvoslásnak ezekre nincs még meg a gyógymódja, ellenben itt is érvényes az, hogy megfelelő gyógyszerekkel kezelhetőek.
Ha becsülni kell, akkor azt lehet mondani, hogy az Alzheimer-kór felel a demenciatünetek 70 százalékáért és körülbelül 20 százalék a szív-érrendszeri betegségekben jelentkező demencia tünetcsoportért. A maradék százalékon osztozik az összes többi ok, amiben ott van az alkoholizmus, hiszen az alkohol is az idegrendszert károsítja, vagy a különböző vírusbetegségek, toxikus anyagok hatásai, de ide tartoznak az agydaganat szövődményei is, a B12 vitamin hiánya, a pajzsmirigy alulműködése, sorolta Kázár Ágnes.
A demencia értelmezése tehát egy nagyon összetett dolog, hiszen a tünetei sokszor egészen más problémákhoz is kapcsolódhatnak, amik más-más kezelést igényelnek. Például egy stresszes életmódból következő enyhe depressziónak is lehetnek demens tünetei, itt viszont elsősorban pszichiáter segítségére van szükség, ráadásul a depresszió nagyon jól kezelhető betegség. Sajnos Magyarországon az ilyen lelki problémák sokszor még mindig tabunak számítanak és nehezen veszi rá magát az, akinek problémája van, hogy szakemberhez forduljon.
Ma azt mondjuk, hogy a jóléti társadalmakban, ahol a szív érrendszeri betegségek megelőzése jóval előrébb jár, mint Magyarországon, ott a különböző vizsgálatokkal a demenciák 20-25 százaléka megelőzhető lenne, hogyha az emberek betartanák azokat az alapvető életmódbeli viselkedésmintákat, mint amilyen a megfelelő táplálkozás, az alkoholfogyasztás kerülése, a rendszeres testmozgás és a stresszmentes élet.
Azok a vélekedések tehát az orvoslás szempontjából nem állják meg a helyüket, hogy például aki szellemi munkát végez és az agya folyamatosan tornásztatva van, ő könnyebben elkerüli a demenciát. Ahogy visszafordítani sem lehet, de el lehet húzni az időt, hogy minél később alakuljon ki a súlyos stádium.
Ma Magyarországon pontos statisztika nincs arra vonatkozóan, hogy hányan érintettek ilyen tünetcsoportokban, de a becsült számuk valahova 250-300 ezer közé tehető.
Kezdetben, amikor a viselkedésváltozások jelentkeznek, leghamarabb a családtagok fogják észrevenni, folytatta kérdésünkre Kázár Ágnes. Ezért fontos, hogy a mai 40-es, 50-es generációnak is tisztában kell lennie ezekkel a tünetekkel és a mögöttük rejlő okokkal, mert ők állnak legközelebb a saját idősebb családtagjaikhoz, akiknél jelentkezhetnek a tünetek. Ilyenkor fontos, hogy érzékeljék ezeket, ha megváltozik valakinek a viselkedése, nem olyan lesz, mint megszokták aktív korában, hanem például túlzottan viccelődővé, kritikátlanná válik, adott helyzetekben sokkal hangoskodóbb lesz, szívesebben udvarol fiatal lányoknak, vagy akár az, amikor már nem akar elmenni a családi ünnepekre, nem érdeklik az unokák és még sorolhatnánk. Ez mind egy problémakör, amit az orvos abban a 4-5 percben nem fog észrevenni, amikor elmegy hozzá a páciens valamilyen problémájával, ellenben a családtagok szeme előtt történnek, ezért ebben a helyzetben ők a legfontosabb szövetségesei az orvosnak.
Maga az Alzheimer-kór, amivel a legtöbbször összekötik a demencia fogalmát egy hosszú folyamatnak az eredménye. A tankönyvek azt mondják, hogy 8-10 év alatt jut el a beteg a végstádiumba, de ma, amikor kitolódott már az életkor ez inkább 15-20 év is lehet, amíg ezen az úton végigmegy a beteg Kázár Ágnes szerint.
A biokémiai változások 40-45 éves korban kezdődnek az agyban, ekkor nem okoz még semmilyen tünetet. De, ahogy haladunk előre, valahol a 65-70 éves kornál kezdjük el tapasztalni, hogy már az életvezetésben is megjelennek a kezdeti problémák. Ezt kezdetben a betegek saját maguk kompenzálják, cetliket írnak, naptárt vezetnek, minden olyan önszuggesztív tényezőket használnak, amivel még fenn tudják tartani az önellátásukat. De ez sodródik tovább, hamarosan megjelenik a középsúlyos stádium, amire leggyakrabban az említett viselkedésváltozások jellemzőek. Súlyosabb esetben a depresszió, a szorongás, vagy a kritikátlan viselkedés erősödik föl. Itt mutatkoznak meg az esti alvásproblémák, a járkálás, a bolyongás, a gyűjtögetés. Ebben a stádiumban a betegnek már nincs betegségbelátása. Ez már nagyon nehéz időszak mindenkinek. Magyarországon sokszor csak ekkor kezdik el a gyógyszeres terápiákat, de ilyenkor már a legtöbb esetben késő.
A Ne feledd! Napot azért hozták létre, hogy már a középső stádiumban kiszűrjék a problémákat, az enyhe kognitív zavarokat, mert akkor még a megfelelő terápiával, vitaminokkal, segítő hozzáállással hosszú időre ki lehet tolni ezt a még élhető állapotot, mesélte Kázár Ágnes szűrőprogramjuk célját.
Egyszerű beszélgetések és memória tesztek szűrhetik ki a demenciát
A Feledhetetlen Alapítvánnyal szorosan együttműködő Nem vagy egyedül! Civil Támogatói Kör országos memóriaköveti hálózatot hozott létre. A memóriakövetek olyan szakemberek, akik ugyan nem feltétlenül rendelkeznek például orvosi diplomával, de végzettségük, munkájuk és elhivatottságuk az idősügyhöz köti őket.
Pont, mint Veszprémben Schindler Anikót, aki az itteni Ne feledd! Napnak is egyik civil szervezője volt. A demens emberrel való törődésről vele is beszélgettünk.
„Azt tapasztalom, hogy amíg nyíltan beszélünk a legtöbb betegségről – a mellrákról, a körömgombáról, de még a hüvelygombáról is – addig a demencia tünetei tabunak számítanak.”
Ennek ellenére a veszprémi prevenciós napon számos helybéli idős ember részt vett a szűrővizsgálatokon, de voltak olyanok is, akik szüleiket kísérték a szűrőnapra. Schindler Anikó pedig ehhez hozzátette még, hogy létezik a közösségi médiában egy Demenciával otthon” - hozzátartozóknak, gondozóknak nevű csoportjuk is, ahol sokszor anonim módon érkeznek kérdések, de az már egy jó jel, hogy érdeklődnek a téma iránt, és mernek kérdezni, tanácsot kérni.
Schindler Anikó
A veszprémi Ne Feledd! Nap egyébként egyébként egy országos körútnak a tizenkettedik állomása volt és itt is több fórumon, háziorvosokon keresztül, vagy a városi média segítségét kérve hirdették programjukat.
A demenciaszűrés nem egy bonyolult, ám annál átfogóbb folyamat, amit ezeken a rendezvényeken végeznek. Sokat beszélgetnek az ide érkezőkkel, főleg a napi rutinjukról, hogy az egyszerű önellátási feladatok mennyire esnek nehezükre. Ezen kívül memória teszteket végeznek és így próbálják kiszűrni a demenciára utaló tüneteket még bőven a kezdeti stádiumban.
"Volt olyan észrevétel, hogy miért nevezzük ez a programot demencia szűrésnek, miért nem fejezzük ki valahogyan máshogy, ami lényegében ugyanazt jeleni, de kevésbé stigmatizált a kifejezés. El kell jutnunk odáig, hogy a demenciára nem stigmaként tekintsenek! Erre mutat alapítványunk kampányának szlogenje is: Tegyük közüggyé a demenciát! Munkánknak már sok-sok kézzel fogható eredménye van, egyre nagyobb a témára való nyitottság, de a betegség kegyetlensége miatt a hozzátartozókban még mindig megvan a szégyenérzet és a rejtőzködés.
