Mi volt az a vezérelv, ami mentén megalakult a PUMI?
Az állatvédelem és az örökbefogadás nemcsak az állatok számára fontos, hanem a közösség számára is. Az új központ nem csupán egy állatmenhely, hanem modern és élhető körülményeket teremtünk mind az állatoknak, mind a dolgozó szakembereknek. Az állatmenhely mellett azonban szabadidőközpontként és oktatási helyszínként is működünk, ahol az óvodás és iskolás csoportok megismerhetik az állattartás felelősségteljes oldalát.
Van olyan történeted az örökbefogadott kutyákról, amely különösen megható számodra?
Igen, több ilyen történet is van, de talán Brúnó esete a legmeghatóbb. Ő hosszú éveken át egy alagsori garázsban élt, rendkívül rossz körülmények között. Amikor hozzánk került, teljesen elhanyagolt állapotban volt, piszkos, csomós bundával, amit csak a munkatársam, Kata tudott rendbe tenni. A megmentését követően Brúnó egy német házaspár szívébe lopta magát, akik azóta is tartják velünk a kapcsolatot. Hihetetlen érzés látni, hogy az egykor elhanyagolt kutya ma már egy szerető otthon kanapékutyájaként él.
Hogyan zajlik nálatok az örökbefogadási procedúra?
Az örökbefogadás több alkalmas ismerkedéssel jár. Szeretjük megismerni a leendő gazdijelölteket, beszélgetni velük, hogy biztosan megfelelő társat válasszanak. Az örökbefogadás során figyelünk arra is, hogy minden kutya éjjel biztonságos, zárt helyen aludhasson, védve legyen az időjárás viszontagságaitól. Minden állatunk chipelve, oltva kerül új otthonába, és természetesen az ivartalanítás és a megfelelő táplálás fontosságát is hangsúlyozzuk.
Van utánkövetés az örökbefogadott állatok esetében?
Természetesen. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot a gazdikkal, és időnként szervezünk közös programokat is. Van egy esetünk, ahol a Berci nevű kutyus mindössze három órát töltött nálunk, mielőtt új otthonra talált. A gazdijelölt több kutyával ismerkedett, míg végül Bercire esett a választása, és a bemutatkozó levél, valamint az olyan körülmények alapján, mint a kutyabiztos kerítés, minden szempontból megfelelt. Az örökbefogadott állatok gyakran, egy kis idő múlva visszajárnak bandázni korábbi társaikkal, így létrehoztunk egy "testvércsapatot" is a kutyáknak.
Milyen további terveitek vannak a központ működtetése során?
A felelős állattartást szeretnénk minél szélesebb körben népszerűsíteni. Az örökbefogadási program mellett kutyafuttatót és oktatási lehetőségeket biztosítunk, ahol az állatokról és az állattartás felelősségéről tanulhatnak a látogatók, különösen a fiatalabb korosztály.
Célunk, hogy minden állatnak megadjuk az esélyt egy boldogabb, szeretettel teli életre.
Mesélnél kicsit a virtuális örökbefogadásról: ha valaki elgondolkodik ezen, akkor nagyjából mire számíthat, hogyan kezdhet neki?
Ez egy remek lehetőség azoknak, akik szeretnének segíteni, de esetleg nem tudnak személyesen kutyát örökbefogadni. Az érdeklődők e-mailen vagy Facebookon keresztül jelentkezhetnek. Mi elmondjuk, hogy melyik kutyáink várnak még virtuális gazdira, és ezzel három hónapra vállalják a kutya élelmezését és mozgásának biztosítását. Ez különösen jó lehetőség azok számára, akik mérlegelik a kutyatartást, de szeretnék először megtapasztalni, hogy milyen kötelezettségekkel jár. Így beleláthatnak abba is, hogy milyen gyakran kell kutyával sétálni, milyen költségei vannak a tápnak és egyéb dolgoknak, még mielőtt valóban elköteleződnének.
A virtuális örökbefogadók gyakran látogatják a védenceiket?
Igen, sokan rendszeresen jönnek, hogy megsétáltassák a kutyájukat. Ez nemcsak a kutyáknak, de a gazdiknak is nagyszerű élmény, mert egy különleges kapcsolat alakul ki közöttük, és a kutyusok is nagyon hálásak érte. Volt olyan, hogy egy elvált apuka keresett meg minket. Elmondta, hogy kéthetente, amikor nála vannak a gyerekek, szeretne minőségi időt tölteni velük, és egy kisállattal is szeretné megtanítani őket a felelősségre. Így fogadták virtuálisan örökbe Prézlit, aki azóta gazdisodott, ezért átruháztuk ezt a lehetőséget Cappuccinóra. Az apuka szerint ez egy fantasztikus mód arra, hogy a gyerekek megtanulják, hogy egy kutyáról bizony gondoskodni kell, valamint milyen költségekkel jár együtt. A gyerekek minden hétvégén lelkesen érkeznek tápot és játékokat hozva.
Akkor ez a segítség mellett, egy valódi családi program is lehet.
Igen, még ha nem is szeretnének állandó jelleggel örökbe fogadni, a virtuális gazdi programmal mégis kapcsolatban maradhatnak az állatokkal, és ez remek lehetőség arra, hogy felelősségre tanítsuk a gyerekeket például. Ez a program nagyon sikeres nálunk, sok kutyánknak lett már virtuális gazdija. Ráadásul az online posztjaink segítségével az emberek gyorsabban találnak rá ezekre a kutyákra.
Mitől lesz különleges a "PUMI"? Mi az, amiben eltér a többi menhelytől?
Az egyik különlegesség nálunk a felelős állattartásra való oktatás. Iskolás csoportok jönnek hozzánk, és megtanítjuk nekik, mit jelent a felelős állattartás, és az ilyen látogatások során a kutyusokat is kiviszik sétálni, hogy megtapasztalják a gondoskodás folyamatát. Az infrastruktúránk is kiváló, egy nagyon szép létesítményben működünk, ami jó környezetet biztosít mind a kutyáknak, mind a látogatóknak. Sokan szeretnek hozzánk járni, és büszkék vagyunk arra, hogy remek hangulatú közösségünk van.
Egy nagyon szépen felszerelt agility pályátok is van.
Az agility pálya kifejezetten a nálunk lévő kutyák számára van fenntartva, külsősök nem használhatják. Az itteni kutyáknak viszont nagy öröm, hogy játszhatnak az akadálypályán, sokan szeretnek itt labdázni és futkározni, például Mályva, aki igazi labdabolond, és aki hatalmas lelkesedéssel veszi be az akadályokat. Szeretnénk, ha az állatok, amíg nálunk vannak, arra az időre is, a körülményekhez mérten, a lehető legboldogabbak lehetnének.
Hogy látod, változott az elmúlt években az emberek hozzáállása az állatvédelemhez?
A gyerekek nagyon fogékonyak rá. Többször előfordult, hogy egy gyerkőc a tanár nénijével jött el az oktatásunkra, megnézte a kutyusokat, majd hétvégén visszatért a szüleivel. A gyerekek tényleg nyitottak erre. Az Egry Úti Óvodában például a könnyeimmel küszködtem, amikor láttam, hogy milyen fantasztikus alkotásokat készítettek a gyerekek, és mennyi adományt gyűjtöttek nekünk. Sőt, két kutyánk virtuális gazdijai is lettek.
Akkor úgy tűnik, hogy a jövő generációja felelősebb állattartó lesz?
Igen, én ezt maximálisan ki merem jelenteni.
Neked honnan jött a személyes indíttatás, hogy ezt a - sokszor nagyon nehéz - pályát válaszd?
Világéletemben kutya- és lóbolond voltam. Még gyerekként az állatkert lovas iskolájában lovagoltam, és később önkénteskedtem a Veszprémi Állatvédő Egyesületnél. Mindig is éreztem, hogy az állatokkal szeretnék foglalkozni. Kilencéves koromban lerágtam a szüleim fülét egy kutyáért, és bár akkor még szülői segítséggel tudtam igazán felelős állattartó lenni, később már egyedül is eljártam vele a lovardába.
Az állatszeretet tehát mindig is megvolt benned. Mi volt az első meghatározó élményed ebben a szakmában?
Amikor az Ebrendészeti Telepen kezdtem önkénteskedni. Ott nem feltétlenül "cuki" gazdit kereső kutyák vannak, hanem láncról leszedett, sokszor bántalmazott állatok. Eleinte mindegyik kutyát nagyon sajnáltam, de rájöttem, hogy ez egyikünknek sem jó. Idővel átállítottam az agyam arra, hogy segíteni jöttem, nem sajnálkozni. Ez különösen egy német juhászkutyánál volt fontos szempont, akit láncról mentettünk, és félelemből agresszív volt – ilyenkor nagyon fontos, hogy összeszedett legyél, és kitartó, folyamatos munkát igénylő feladat az ilyen állatokon segíteni. Az eredménye is meg lett, azóta egy fiatal, gyermekes családhoz került, ahol tökéletesen boldog életet él.
Ajánlanád ezt a pályát másoknak is?
Igen, de fontos, hogy valaki ne csak munkának tekintse. Ez egy 0–24 órás hivatás, ahol teljes szívvel-lélekkel kell jelen lenni. Ha csak reggel nyolctól délutánig tud rá időt szánni valaki, akkor ez nem az ő útja.
Nincs bennetek olyasfajta vágy, hogy hazavigyetek minden kutyát?
Persze, van ilyen vágy. Nekem is van otthon három kutyám plusz egy ideiglenes, a többieknek is van, akik itt dolgoznak. De be kell látni, hogy nem lehet mindenkit hazavinni, és van egy határ, amit meg kell húznunk. Az a felelős döntés, ha csak annyi kutyát vállalunk, amennyiről ténylegesen gondoskodni tudunk, mind anyagilag, mind időben.
És a menhelyek kapacitásának túllépését hogyan látod?
Fontos, hogy egy menhely is húzzon határt, különben a túlzsúfoltság már nem a kutyáknak kedvez. Mi például mindig fenntartunk néhány szabad kennelt, hogy az örökbeadott kutyáinknak is legyen visszaút, ha valami történik a gazdával.
Közeleg a karácsony, terveztek valamit a menhelyen?
Igen, szeretnénk megszervezni a "Kutyák Karácsonyát". A koncepció az, hogy megkeresünk boltokat vagy cégeket, akik segítenek nekünk abban, hogy biztosítanak számunkra egy karácsonyfát. Ezen a fán minden kutyának lesz egy saját gömbje, amelynek hátoldalán feltüntetjük, mi az adott kutya karácsonyi kívánsága. Például Lessie, aki 10 éves, ízületvédőt kérne, vagy valami hasonlót. Aki szeretne segíteni, az leveszi a kis gömböt, és elmehet egy boltba, amely kedvezményeket kínál a támogatóknak, hogy az adott kutyusnak megvehessék az ajándékot. Ez lehet egy speciális takarmány, gyógyszer, játék – mindenki megtalálhatja, hogy milyen módon tud segíteni.
Különböző árkategóriákban?
Igen, fontos, hogy mindenki hozzájárulhasson, akár egy kisebb összeggel is. A gömbökön szereplő kívánságokat úgy alakítjuk ki, hogy különféle árkategóriákban lehessen válogatni – így lehet akár egy táp, egy jutalomfalat vagy egy labda is az ajándék.
Terveztek ehhez valamilyen közösségi eseményt is?
Szeretnénk egy kerekasztal-beszélgetést is tartani, ahol a támogatók találkozhatnak egymással, a menhely dolgozóival, és persze a kutyusokkal is.
Mi a jövőképetek, a hosszú távú célotok, amit szeretnétek elérni?
Az a vágyunk, hogy minél több kutyának segítsünk szerető családhoz kerülni, és edukáljuk az embereket a felelős állattartásról. Azért dolgozunk, hogy minden egyes kutya sikeres, boldog életet élhessen egy családban.
