Sok színházszerető számára ismeretes, hogy Molière utolsó színdarabja a Képzelt beteg, melynek előadása közben rosszul lett a színpadon, és meghalt. Ez 1673. február 17-én történt, de a színdarab ma is aktuális, nem véletlen az egyik legnépszerűbb darabja.
„Igazi komédiásként kifigurázza félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Az állandó mániás rettegés valamilyen újabb betegségtől önzővé és zsarnokká teszi a főszereplőt. Megszállottan hisz az orvostudományban, a gyógyszerekben, a kezelésekben. Vakon bízik számító feleségében, és mindenki ellensége lesz, aki kételkedik súlyosnak vélt állapotában. A szerelem azonban erősebb a betegségnél, és a színpadi komédia végül doktori magaslatokba emeli a szenvedő páciensét.”, olvasható az előadás plakátján.
A rendező, Oberfrank Pál kérdésünkre elmondta, rendkívül jó próbaidőszak áll mögöttük, remek hangulatban telt. Hozzátette, amikor összerakják az újabb évadok tervét, bőven van miből válogatni, a szóban forgó remekmű pedig több mint négyszáz év után is szórakoztató, s rávilágít arra, hogy valójában nem is változott olyan sokat a világ, mint hisszük.
„Kimondottan jó volt Molièrrel foglalkozni, ráadásul a lehető legklasszikusabb módon állítottuk színpadra, vagyis a színészek korhű ruhákban, korhű díszletben játsszák. A szöveg Illyés Gyula fordítása, ez sem mondható mainak, de a színészek nagyon élvezik. Rendezőként mindig arra törekszem, hogy ne hatalmasodjak el, hanem minél inkább hű legyek az eredeti színdarabhoz. Amikor a darabon és annak színpadra állításán gondolkoztam, a színészi énem mozgatott, hiszen én magam bár rendezek is, elsősorban színésznek tartom magam.”
Oberfrank hozzátette, bízik benne, hogy sok fiatal is megnézi az előadást, és meglátják, hogy a darab, annak ellenére, hogy négyszázéves, nagyon is róluk, rólunk szól. Folytatta, a mai zenés előadások bővelkedő kínálatában nincsenek könnyű helyzetben a klasszikus darabok, de úgy látja, van befogadó készség erre a fajta igényességre is.
Argan, a képzelt beteg öccsét, Béraldét Keresztes Gábor alakítja. Úgy véli, Molière-t játszani mindig kihívás, ugyanakkor szép feladat is egyben. „Béralde a második felvonásban jön be a történetbe, és egyfajta rezonőrként próbálja az embereket józan észre bírni, elsősorban Argant.
A legszenvedélyesebb meggyőződésem, hogy az orvosi hivatás színlelt, a második felvonás elején egy hosszú jelenetben vitatkozom és érvelek a testvéremmel az orvosokról, lekicsinyítem őket és hangsúlyozom az orvosok nevetséges kudarcait. Berlad karakterének megformálása kihívás volt számomra, de egy színész számára ez mindig izgalmas feladatnak ígérkezik. Örülök, hogy megtalált ez a szerep, és, hogy az igazgató úr rám bízta ezt a feladatot.”
Az előadásról bővebben itt olvashat.
