A rövidfilmek hosszú napja immáron két évtizedes múltra tekinthet vissza. Szombaton tizennyolc rövid alkotást vetítettek le a Fotonban, majd a program kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, ahol Buvári Tamás és Karácsony Péter filmrendezők osztottak meg tippeket az alacsony költségvetéssel dolgozó filmesek számára. Az este az Expresszóban, a Sans’ole és Géem koncertjével ért véget.
A zsűri: Áfrány Gábor, Schnabel Annabella, Szövényi-Lux Balázs
A jubileumi rendezvény iránt nagy volt az érdeklődés, nemcsak a közönség, hanem az alkotók részéről is, hiszen több mint nyolcvan jelentkező közül választották ki azt a tizennyolc alkotást, amelyet végül a vásznon is láthattunk – tudtuk meg Németh Csabától, a Pannonfíling egyik szervezőjétől.
A legelső Pannonfílinget 2005-ben a Szabad Sajtó Egyesület szervezte, a mozgóképes találkozót aztán a következő évtől kezdve a Szellemi Regenerációs Társulás vitte tovább. A fesztivál célja azóta sem változott: szeretnék bemutatni a magyar amatőr, független rövidfilmesek munkásságát. Csaba rámutatott, hogy a program kevésbé a versenyről szól, inkább egy filmklub, ahol az alkotók és a közönségük találkozhat, beszélgethet, megvitathatja egymással a látottakat.
Németh Csaba
A húsz év alatt nemcsak a szervezők tanultak bele a feladatba, hanem az alkotók is: évről évre egyre színvonalasabb filmekkel jelentkeznek, jelentősen megnehezítve a zsűri dolgát. Amikor erről kérdezem, Csaba két szempontot vet fel. Egyfelől sokkal elérhetőbbé vált a technika, ma már akár mobiltelefonnal is lehet jó minőségű filmet forgatni, így az eszközökhöz való hozzáférés kevésbé szab gátat a jó ötletekkel rendelkező filmeseknek. Másfelől a szervezők az évek során jó kapcsolatokat alakítottak ki mind a hazai, mind a határon túli filmes oktatást nyújtó felsőoktatási intézményekkel, így egyre több olyan vizsgafilm is bekerül a programba, amit a filmkészítést tanuló fiatalok készítettek.
Az idei mezőny is színes lett: dokumentumfilmek, animációk, fikciós filmek, kísérletezőbb alkotások is szerepeltek a repertoárban. Egyre színvonalasabb munkák kerülnek a programba, jelentkeznek végzős hallgatók a vizsgamunkáikkal, láthattunk alkotótáborokban készült rövidfilmeket, de a hobbiból, szerelemből alkotók munkáit is jó látni, mert az is működik, abban is van értékes gondolat – vázolta az idei felhozatalt Schnabel Annabella zsűritag, aki Áfrány Gáborral és Szövényi-Lux Balázzsal képviselte a szakmai oldal nézőpontját.
Annabellát ennek kapcsán arról is kérdeztem, miként lehet összehasonlítani azt a filmet, amit egy főiskolán szakirányú képzésben résztvevő fiatal készített azzal, amit otthon, a „sufniban”, mindenféle előképzettség nélkül pakol össze egy lelkes amatőr. Elmondta: bár igyekszik egyszerű nézőként figyelni a vetített alkotásokat, azért nem tudja elengedni a szakmai nézőpontot sem: a képi megfogalmazás, a világítás, a tudatosság mind fontos szempont, de még inkább az az eredetiség, mer-e őszinte, autentikus dolgot állítani az alkotó?
Ami pedig a díjazottakat illeti: az első díjat Hatházi Rebeka kapta Április huszonhét című munkájáért, a második díjat Helstáb Martin (Decens disznóságok), a harmadikat pedig Budrala Sára (Szonjarebeka). A zsűri különdíjakat is osztott: a PannonGroteszk díjat Helstáb Martin Decens disznóságok című filmje, az animációs különdíjat Tudisco Júlia A madár gyermekei című alkotása, a legígéretesebb fiatal tehetség elismerést pedig Balogh Csombor, Dzsula Klára, Déri Lili és Dömötör Balázs kapták a Me, Myself and I című filmért. A legjobb atmoszférát Füzes Dániel teremtette meg Az utolsó lélek az ördögé című munkájában. A közönségdíjat Hatházi Rebeka Április huszonhét című filmje nyerte.
