1982. december 6-án négy katonarepülőt hiába várta haza szülő, feleség, gyermek. A 210-es oldalszámú An–26-os repülőgép külföldi útjáról hazatérve (egy ferihegyi köztes leszállással) Szentkirályszabadja repülőterén – bonyolult időjárási viszonyok mellett, átstartolás közben – a földnek csapódott. Az ekipázs négy tagja – Varga Gyula alezredes, Denke Károly százados, Nyári István százados és Kurucz László főtörzsőrmester – a roncsok értelmetlen martaléka lett. Reájuk emlékeztek tisztelőik, volt bajtársaik, rokonaik a veszprémi Szikla (a Magyar Honvédség Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központja) udvarán felállított An-os légcsavar előtt.
A Himnusz elhangzását követően az egybegyűlteket Soós Lajos alezredes, a rendezvényt szervező Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesületének (BREVE) elnöke köszöntötte, majd – eltérve a korábbi hagyományoktól – egy volt sorkatona, Zatkalik András tanár-újságíró mondott személyes hangú beszédet, kiemelve abban a repülést kiszolgálók és végrehajtók bajtársiasságát, egymás iránt táplált maximális bizalmukat.
A folytatásban előbb a hozzátartozók, majd a Veszprémbe települt katonai szervezetek, a szolnoki és kecskeméti repülőcsapatok, s a civil szervezetek képviselői helyezték el mécseseiket, virágaikat és koszorúikat.
A megemlékezés a Magyar takarodó hangjaival ért véget.
