Hogyan mondod el a gyerekeknek, hogy pontosan mivel foglalkozol?
Viszonylag nehéz nekik összefoglalni, leginkább az állatorvos hivatást használom, hiszen az a legmegfoghatóbb, a legelképzelhetőbb. Egyébként állatvédelem-pedagógiai foglalkozásokon találkozunk, vagy esetleg az állatorvosi rendelőben, hiszen ott is szoktunk gyerekeket fogadni, utóbbit is szemléletformáló céllal.
Miért fontos, hogy lássák, mi zajlik egy állatorvosi rendelőben?
Mondok egy példát: a foglalkozások alkalmával mindig felteszem a kérdést, hogy mikor kell állatorvoshoz fordulni. Rendre azt a választ kapom, hogy csak abban az esetben, ha beteg az állat. Ilyenkor kifejtem nekik, ahogy a kisgyermekeknek fontos a védőoltás, úgy az állatoknak is. A felelősséghez az is hozzá tartozik, hogy folyamatosan gondoskodunk róluk, ennek szerves része például a védőoltások beadatása.
Említettél egy tévhitet. Nagy a káosz a fejekben az állatvédelem kapcsán?
Úgy látom, egyre jobb a helyzet, egyre szélesebb körben beszélnek a pedagógusok az ismeretekről, persze így is sok dolgot tudunk újszerű tényként közölni a gyerekekkel. Előbbi annak is köszönhető, hogy olyan oktatóanyagokat biztosítunk a pedagógusoknak, amelyhez már nem kell plusz információért kutakodniuk a neten.
Mielőtt mélyebben belemegyünk az állatvédelem-pedagógia részleteibe, menjünk kicsit vissza az időben! Emlékszel arra az ősélményre, amikor először állatokkal találkoztál, érintkeztél?
Édesapám is állatorvos, sőt, az ő apukája is az volt, vele sajnos már nem találkozhattam. Amióta az eszemet tudom, egyfolytában jelen volt az állatok iránti szeretet, háromévesen már ott ültem apukámmal a műtőben, minden folyamatot tisztán értettem, és persze kutyusunk is mindig volt. Mondhatni, belenőttem ebbe a világba.
Úgy vélem, ha valaki állatorvos dinasztiában nő fel, akkor vagy mindenáron követi, amit otthon látott, vagy a gyökeresen az ellenkezőjét szeretné csinálni. Vajon te miért az előbbi felé hajlottál? Ilyen vonzó volt az a világ?
Nagyon korán éreztem, hogy vonz ez a világ, hogy szívesen foglalkoznék állatokkal, de amikor bekerültem a gimnáziumba, az egyik tanárom egyáltalán nem támogatta, hogy állatorvosira menjek. Magamban kerestem a hibát, de közben úgy éreztem, mindent megteszek azért, hogy elérjem, amit szeretnék. Végül a Corvinus Egyetemre mentem, és így lettem közgazdász. A szüleim egyébként velem együtt azt szerették volna, hogy állatorvos legyek, noha mindenben támogattak, ami engem boldoggá tesz. Amikor elkezdtem a Corvinust, azonnal beiratkoztam az Állatorvostudományi Egyetem felkészítőjére, hogy le tudjak érettségizni biológiából és kémiából, majd amint befejeztem a Corvinust, elkezdtem az állatorvosit. Mindkét egyetemet angol nyelven abszolváltam, hogy később több lehetőségem legyen a szakmában.
Ma mondhatjuk, hogy minden így alakult jól?
Alapvetően nem bántam meg, hogy ilyen sorrendben történtek a dolgok, pláne, hogy a közgazdász ismereteimet a mai napig tudom hasznosítani. Hiszek abban, hogy ha valamit jól akar csinálni az ember, minél szélesebb körben kell informálódni, noha pont azt éreztem: minél jobban beleásom magam valamibe, annál több kérdés merül fel bennem. Nem szerettem volna egy szinten leragadni, ahhoz, hogy fejlődni tudjak, muszáj képezni magam. Éppen ezért ma is tanulok, a Miskolci Egyetemen kriminológia szakot, és közben megkezdtem a PhD képzést az állatvédelemmel és közgazdaságtannal kapcsolatban.
Állatokkal foglalkozol, közben gyerekeket edukálsz a felelős állattartásról. Egyértelmű volt, hogy a gyerekekkel is hangot találsz?
Valójában nagyon szeretem a gyerekeket, és eddig mindig azt a visszajelzést kaptam, hogy ők is szeretnek engem. Az állatvédelem-pedagógia általunk lett országos program, erre nagyon büszkék vagyunk. Hálás vagyok Vetter Szilviának és Ovádi Péter állatvédelemért felelős kormánybiztosnak azért, hogy mindenben támogatják az ötleteimet, ami az állatvédelem-pedagógiát illeti. Az Állatvédelmi Témahéten idén háromszáztizenötezer gyermek vett részt, még határon túli magyar iskolákat is elért. Az intézmények óriási segítséget kaptak tőlünk, emellett pedig szabadkezük volt a megvalósítás vonatkozásában, éppen ezért rengeteg módja volt annak, ahogyan megközelítették a témát. Bár az állatvédelem még nem tartozik a közoktatáshoz, célom, hogy ez megváltozzon. Első körben azt szeretném elérni, hogy megértsék a Témahét lényegét.
Vannak hiányosságok a megértésben?
Gyakran megkapjuk, ahelyett, hogy állatvédelemmel foglalkoznánk, törődjünk inkább az embervédelemmel, ezen belül is a gyermekvédelemmel. Sokan nem tudják, hogy sajnos ezek kéz a kézben járnak, rengeteg kutatás van arról, hogy a sorozatgyilkosok gyerekként állatokat bántottak, rajtuk gyakoroltak, mígnem később embereket öltek. Arról is sok információ van, hogy aki gyerekként állatot kínoz, milyen lelki megterhelésben él, sokszor például a családon belüli erőszak vezet eddig, vagy akár a társadalmi elvárások.
Többek között ezért tanulsz kriminológiát?
Igen! Ha megvédjük az állatokat, azzal sok esetben az embert is megvédhetjük. Számos fontos tény kiderülhet a gyermekek lelkiállapotából, hogy miként fordulnak az állatokhoz. Ha időben észreveszik, hogy esetleg agresszív a közeledés, akkor utána lehet járni, hogy mi állhat a háttérben, és már egészen kiskorban megkezdődhet a gyermek traumáinak feldolgozása. Nagyon sok pozitív példát láttam, hogy miként válhat valaki felelős állattartóvá, aki korábban nem volt.
Előfordul olyan, hogy valaki azt gondolja magáról, felelős állattartó, noha mégsem az?
Abszolút. Például lehet egy állatot túlszeretni, és lehet mindenféle szakmai információ nélkül azt hinni, hogy jól csináljuk a dolgokat, de ez mind rosszfelé visz. Találkoztunk olyan esettel, hogy egy állattartó a lakásban tartotta a kutyáját, és annak érdekében, hogy este nyolc és reggel hat között ne kelljen levinnie a kutyát pisilni, megvonta tőle a vizet esténként. Ettől súlyos vesekárosodása lett az ebnek, a gazda pedig zokogott, hogy ő nem akart rosszat. Amikor járom az országot, számos olyan esettel találkozom, amire egy irodai asztal mögül bizonyosan nem gondolnék. Éppen dolgozunk a TeSzeresd! elnevezésű programunkon, ami a gyermekkori állatbántalmazást szeretné megelőzni, valamint tartozik hozzá egy terápiás program is, ami abban az esetben szükséges, ha már megtörtént a bántalmazás. Előfordul olyan, hogy a szülők nem partnerek abban, hogy a dolgok végére járjunk, ilyenkor a pedagógusok tanácstalanok. Ebben fogunk segíteni a programmal, amit pszichológusok segítségével dolgozunk ki.
Melyek azok a tévhitek az állatvédelem-pedagógia kapcsán, amelyek a leggyakrabban felbukkannak?
Nagyon sokan úgy hiszik, hogy ez csupán annyiról szól, hogy jön egy kutya, akit meg lehet simogatni, és pont. Fontos lenne tágabban értelmezni ezt a területet, és meglátni, hogy milyen mély mondanivalója van. Ezek a tévhitek mind megmutatkoznak ma a közösségi média felületein, méghozzá kommentek formájában. A kutatásaink szerint motiválhatóak az emberek, de biztosan mindig lesz valaki, aki nem akarja meglátni, hogy az állatvédelem valójában az embervédelemről is szól. Ha az állat felé szeretettel fordulunk, nagyon nagy valószínűséggel az ember felé is hasonlóan fogunk. Ilyen jelekből mind a szülők, mind pedig a pedagógusok levonhatnak mély következtetéseket, akár az is kiderülhet, hogy a gyermeket bántják a társai. Miközben rengeteg készséget fejleszt az állatokkal való játék, érzékenyebbek, empatikusabbak, akik rendszeresen együtt vannak az állatokkal. A tévhitekre visszatérve fontos tudni, hogy az állatvédelem, ahogy Ovádi Péter kormánybiztos is szokta hangsúlyozni, nem csupán a kutyákról, a macskákról és a nyulakról szól, hanem a többi állatról is, a programjainkban erre is szeretnénk felhívni a figyelmet. Van még mit tenni, de úgy hiszem, egyre jobb a helyzet!
