A Fidesz-frakcióban is szokás neveket húzni karácsony előtt, hogy aztán megajándékozzák egymást?
Nem, a frakcióvezető még nem állt elő ezzel az ötlettel. Az én veszprémi csapatommal viszont már kihúztuk egymás neveit és még ünnepek előtt megejtjük az ajándékozást.
Az már régóta látszik, hogy igyekszik minden meghívásnak eleget tenni a választókörzetében, de ilyenkor adventben, amikor szinte naponta rendeznek karácsonyi ünnepségeket hogyan oldja ezt meg?
Sajnos egyszerre még nem tudok két helyen lenni, de így is igyekszem eleget tenni az összes meghívásnak. Minden ünnepi összejövetelnek megvan a maga varázsa. Azoknak is, ahol több százan vagyunk együtt egy gyertyagyújtásnál, de az olyan kisebb ünnepségeknek is, ahol csak néhány tucat ember van együtt. Talán a kistelepüléseken még jobban benne van az emberek lelkében, hogy milyen fontos az, hogy közösségben éljük meg az adventi várakozást. Szerencsére, és emiatt nagyon boldog vagyok, Veszprémben és a környéken számos ilyen közösséget ismerhetek. Számomra egyértelmű, hogy amikor egy térség erejéről beszélünk, akkor az ott működő kisközösségek összetartásának minősége is befolyásolja ezt. Ha kiemelhetek néhányat közülük, akik különösen közel állnak hozzám, azok között biztosan ott vannak a nyugdíjas klubok. Náluk ez az időszak még fontosabb, hiszen sokan egyedül élnek, és ez a közösség jelenti számukra a családot. Ezért is örülök annak, hogy ezek a kapcsolatok nagyon erősek és odafigyelnek azokra az embertársainkra, akik esetleg egyedül kell, hogy ünnepeljenek.
Erről szólt a „Legyen mindenkinek szép karácsonya!” rajzpályázat is, ami az ön nevéhez kapcsolódik. Pontosan mi is a lényege ennek?
Idén hatodik alkalommal hirdetünk meg. Arról szól, hogy általános iskolás gyerekek karácsonyi témakörben készítenek rajzokat, amiket aztán idős, egyedülálló embereknek juttatunk el. Habár a gyerekek és a nyugdíjasok között előtte semmilyen kapcsolat nem volt, nem is ismerik egymást, mégis szebbé tudják tenni egymás karácsonyát. Idén háromezer rajz érkezett, ezzel hat év alatt már a húszezredik rajzon is túl vagyunk. Ez egy olyan szép küldetés, amiben mindenki kap valamit. A gyerekek az alkotás örömét és azt az élményt, hogy valakinek ezzel örömet szereznek, az idősek pedig a törődést, hogy nincsenek egyedül akkor sem, amikor a legtöbben a családjukkal ünnepelnek.
Viszont a rajzpályázat mellett is gondolunk azokra az emberekre, akik ebben az időszakban esetleg nehezebb anyagi körülményekben vannak. Idén is száz csomagot állítunk össze a munkatársaimmal és juttatunk el rászoruló családok számára. Azt gondolom, hogy egy politikai vezető, ha megteheti, akkor élni kell a lehetőséggel, hogy segítsen anyagilag és érzelmileg egyaránt.
Saját családjában hogyan ünnepelnek ilyenkor?
Feleségem szerencsére mindig kézben tartja a dolgokat és a két nagymama is besegít a készülődésben. Az én feladatom hagyományosan a halászlé biztosítása az ünnepi asztalra, de mivel nem vagyok jó szakács, így az egyik kedvenc környékbeli éttermünkből rendelem mindig. Eddig sosem volt rá panasz. A szentestét aztán együtt töltjük a gyerekekkel, nagyszülőkkel, ahogy sokan mások.
Tekintsünk vissza az elmúlt évre, ami a politikai történések szempontjából olyan sűrű volt, mintha egy komplett négyéves parlamenti ciklust ölelt volna fel. Elnöki lemondás, a semmiből érkező új ellenzéki vezető, aztán az ön pártcsaládja szempontjából két sikeres választás – Európai Parlament és önkormányzati – majd novemberben az amerikai elnökválasztás. Arról nem is beszélve, hogy Ukrajnában továbbra sincs béke. Ezek fényében hogyan értékelné 2024-et?
Azt gondolom, hogy egy pártnak, amikor meghatározza a politikáját, akkor elsősorban magára kell összpontosítania, nem az ellenzékre. Látjuk, hogy ők folyamatosan átalakulnak, szinte teljesen mindegy nekik, hogy éppen ki az aktuális megmondóemberük, folyamatos mozgásban vannak. Nekünk viszont az a fontos, hogy a mi politikai családunkban stabilitás van, és ezt a stabilitást próbáljuk ezekben a nehéz időkben az országban is megerősíteni. A Fidesznek tizennégy éve kiegyensúlyozott politikája van, ahol elsősorban nem a politikai ellenfelekkel, hanem a magyar emberek érdekeivel foglalkozunk. A magyar Kormány minden törekvése ebbe az irányba mutat, legyen az infrastrukturális, vagy ágazati fejlesztés, vagy éppen az emberek kiadásainak csökkentésére, ezzel párhuzamosan pedig a különböző támogatások kibővítése.
Magyar Péter mégis újszerű szereplő az ellenzéki oldalon, akit nem a hagyományos baloldalt termelt ki.
Egy olyan emberről beszélünk, aki úgy kerül a politikába, hogy a feleségéről hangfelvételeket készített, aztán ezekkel zsarolta őt. A saját gyerekeinek az anyját. Egy ilyen embernek nemhogy a politikába, a közéletben sem szabadna lennie. Gondoljunk bele, milyen példa az a jövő generációjának, ha a magyar ellenzék vezetője egy olyan ember, aki onnan lett hírhedt, hogy lehallgatta a saját feleségét? Én többek közt ezért sem akarok többet foglalkozni vele, de óvva intenék mindenkit attól, hogy egy ilyen ember kezébe kerüljön az ország irányítása.
Jövőre lesz hét éve, hogy országgyűlési képviselőként dolgozik. Miből meríti a motivációját?
Ugyanabból, amiből az első ciklusom elején is. Olyan képviselő akarok lenni, akinél mindenkinek nyitva áll az ajtó, pártpolitikától függetlenül. Akkor és most is azt mondom, hogy minden embert szeretnék képviselni, nem csak azokat, akik rám szavaztak.
A júniusi önkormányzati választásokon sok kistelepülésnek új polgármestere lett. Velük már sikerült megtalálni a közös hangot?
Szerencsére igen, hiszen a cél ugyanaz – a térség, a települések fejlődése. Mindig ez volt a szemem előtt, hogy fejlődjünk és amikor a fejlesztéseket tervezzük, akkor lehetőség szerint térségben gondolkodjunk. Ez a legnagyobb erő, és ez minden napra plusz erőt ad. Én hálás vagyok azért is, ha valaki építő jellegű kritikával keres meg fogadóóráimon. Sok ilyen beszélgetésem van, azt gondolom, hogy ezek viszik előre a politikust, amikor meghallgatja az embereket. Ma már túl vagyok a százhatvanadik ilyen fogadóórámon is, nem csak Veszprémben, hanem a kistelepüléseken is. Szerintem egy képviselőnek kötelessége elmenni az emberekhez és meghallgatni a véleményeket. Ha ez a híd nincs meg, akkor nagyon könnyen rossz irányba tud menni valaki, hiszen nem a valósággal találkozik.
Újabban viszont nem csak politikusként, hanem riporterként is feltűnt. Csak az elmúlt másfél hónapban vezetett beszélgetést Veszprém olimpiai bajnokaival – Kiss Balázzsal és Rasovszky Kristóffal – valamint legutóbb Nádasdy Borbála írónővel. Új ambíciói vannak?
Nagyon fontos, hogy az értékeket, amiket képviselünk és akikre büszkék vagyunk, azokat bemutassuk az embereknek, hiszen talán a legfontosabb a mai generációnak, hogy megfelelő példaképeik legyenek. A Polgári Szalon vendégeivel, vagy a Papírkutyában az olimpikonjaikkal való beszélgetés mind olyan élmény volt, amiből én is sokat tanultam. Ezekkel az emberekkel személyesen is jó kapcsolatot ápolok és azt gondolom, egy-egy ilyen rendezvényen az is beigazolódik, hogy milyen fontos az ő élettudásuknak a megosztása másokkal is. Amikor a sportolókkal beszélgettem, mindenki síri csendben hallgatta őket, hiszen hiába olimpiai bajnokokról beszélünk, itt mégis feljöttek azok a nem mindig boldog dolgok, amiket leküzdve ők igazi példaképpé váltak. Amikor pedig Nádasdy Borbálát hallgatjuk, akkor előjön a gondolat az emberben, hogy egy ilyen életútról csak az elismerés hangjával szólhatunk. Azok alapján, amilyen megpróbáltatásokon ő keresztülment, ma nyugodtan mondhatjuk, hogy mi már egy nagyon jó világban élhetünk.
Ovádi Péter Rasovszky Kristóffal és Kiss Balázzsal
Említette Kiss Balázst, vele egy nagy projekten dolgoznak épp, egészen pontosan a térség újra elnyerhet egy európai címet. Pontosan mit kell tudni az Európa Sportrégiója pályázatról, amit ön és Kiss Balázs is felkaroltak?
Egy kicsit korábbról kezdeném. 2023 egy nagyon mozgalmas és sikeres év volt az Európa Kulturális Főváros programmal. Az a tudás pedig, amit akkor megszereztünk itt maradt a városban. Most pedig adódott egy lehetőség, egy újabb cím, amit megcélozhatunk, hogy Európa sportrégiója legyünk. Mi veszprémiek pedig szeretünk versenyezni és nyerni.
A sport amúgy is egy nagy közös nyelv. Ott minden kiegyenlítődik. Egy olyan mozgatórugó tud lenni a kultúra után, amivel újabb közösségeket tudunk erősíteni. Van már abban is tapasztalatunk, hogyan kell térségben gondolkodni. Porga Gyula polgármesternek pedig ugyanúgy szívügye a sport is, mint a kultúra. Tehát én azt gondolom, hogy egy jó csapattal ezt nagyon magas szintre tudjuk emelni. Csak gondoljunk bele, hogy a prevenciónak is mennyire fontos az, ha a sportot felemeljük össztársadalmi szintre! Én folyamatosan figyelem, hogy milyen új innovációk vannak a sportban, vagy milyen kapcsolódások az az egészség és a sport között. Vannak olyan orvosok, akik a sportot írják fel receptként.
Nem véletlenül hoztam létre és működtetem a Veszprémi Sportbarátok Facebook-közösséget. Hiszek abban, hogy a sport sok mindenre válasz. És itt főleg a tömegsportról beszélek. Ha felveszünk egy futócipőt, máris tudunk gyalogolni, aztán futni is. Van egy mondás, miszerint aki gyalogol, az már sokkal többet tesz annál, mint aki ül, és aki fut, az többet, mintha csak gyalogolna. Ennek az az üzenete számomra, hogy csak fel kell kelni és el kell kezdeni. Én abban bízok, hogy a régióban, ahogy a kultúra is magasabb szintre tudott lépni, úgy a sport is képes lesz rá. Ha elegen vagyunk hozzá, akkor biztosan. Ez megint egy politikán felülálló közös érdek, hogy egészséges generációt neveljünk, és ebben a sport jó iránytű tud lenni.
Azzal, hogy Kiss Balázs mellénk állt, már komoly versenyelőnyünk van más pályázókkal szemben. Hiszen neki nemzetközi kapcsolatai és tapasztalatai is vannak. Magyarország mellett Amerikában is elérte a csúcsot, megtapasztalta, hogy milyen az, amikor a sport tényleg az emberek mindennapi életének a része és ezt a mentalitást akarja itt helyben is meghonosítani. Én azt gondolom, hogy az ő neve garancia arra, hogy ez egy sikeres sportrégiós pályázatunk lesz. De abban is biztos vagyok, hogy aki ebben részt vesz, az már nyer.
Az évből még hátra van egy kiemelt esemény. Állatvédelmi kormánybiztosként a szilveszter kapcsán mindig megszólal, főleg a petárdák és tűzijátékok miatt. Hogy látja, változott valamilyen irányban ennek a kultúrája?
A petárdázás szerencsére már tiltott Magyarországon, a tűzijáték nem, de ebben is évről évre fejlődik a kultúránk. Most már sokan figyelnek arra, hogy ne sűrűn lakott területen használják ezeket, ahol az állatokat zavarná. Vagy ha mégis, akkor szólnak előre a szomszédnak, hogy pontosan mikor tervezik fellőni a tűzijátékot, így pedig előre lehet gondoskodni a kutya nyugalmáról.
A városok esetében pedig nagyon örülök, hogy egyre többen vannak, ahol úgy gondolják, hogy nem élnek a tűzijáték adta lehetőségekkel, hiszen az az egész városi kutya-állományra kihat. Állatvédelmi kormánybiztosként megpróbálom felhívni a figyelmet arra, hogy hogyan tudunk ilyenkor jobban odafigyelni, milyen felelősségünk van, és hogyha mégis elkóborol az eb, akkor mennyire fontos az, hogy chip legyen benne.
