Veszprém két olimpiai bajnokára igen sokan voltak kíváncsiak, jogos, hiszen nem mindennap találkozhat az ember világklasszis sportolóval. Ráadásul kettővel.
Ovádi a felvezető köszöntőjében elmondta, Veszprém igazi sportváros, kiváló egyesületekkel, és most már két olimpiai bajnokkal. Róluk Ovádi úgy fogalmazott, nem csak remek sportolók, de nagyszerű emberek is. Az est célja többek között az volt, hogy meglássuk az embert próbáló teljesítmény mögötti utat, történetet, küzdelmet.
Az első kérdés egészen 1996-ra nyúlt vissza, amikor Kiss Balázs olimpiai bajnok lett. Arról, hogy pontosan hogyan élte meg azt a napot, amit sportoló igen kevésszer élhet meg, Balázs úgy fogalmazott, nem tudatos döntése az agynak, ha valaki flowba kerül. Éppen ezért úgy élte meg, mint aki kívülről figyeli, hogy mi történik, évekkel utána csapódott le benne a teljes rálátás.
Balázs idézte az amerikai edzőjének egyik mondatát, mely így szól: ha nyersz, és nem érzed jól magad, az nem ér annyit, mintha ötödik vagy, de jól érzed magad. Tehát az edzők kérése az volt, hogy érezze jól magát, s ez az üzenet nagy terhet vett le Balázs válláról. Igyekezett lazasággal belépni a versenystadionba, ezzel nyilván frusztrálta ellenfeleit is. Belülről játéknak élte meg, viszont amikor majdnem vége lett a versenynek, és a neve még mindig elől volt, kezdte érezni, hogy egyre nehezebb:
„Az első öt óra öt percnek tűnt, az utolsó öt perc pedig öt órának”.
Hozzátette, egy ilyen napot valójában traumatikusan is fel lehet fogni, hiszen annyi érzelem játszódik le az emberben, hogy túltöltődik, túlcsordul, és nem bírja el, nem tudja kezelni. Síró arcok a huszonnégy éves mosolygós fiú mellett, fogalmazott Balázs.
Rasovszky Kristófnak nem huszonnyolc évet, csupán néhány hónapot kellett visszamenni az időben, hogy emlékezzen arra, amikor elsőnek ért a célba Párizsban, a nyíltvízi úszás tíz kilométeres versenyén. A várttal ellentétben elmondta, nem érezte különlegesnek a napot, korán kelt, ami a megszokott versenynapjai hangulatát idézte.
Vidám volt, nem tűnt kívülről feszültnek, nem úgy, mint a többi versenyén általában. A rajt előtt poénkodott is, ami csakugyan nem megszokott tőle közvetlenül a verseny előtt. Kristóf elmondta, utólag persze különleges lett a nap, pont, mint a tokiói ezüstérme utáni. Az a tudat, hogy 2021-ben már szerzett egy olimpiai érmet, nyugodsággal töltötte el, hiszen tudta, akármi lesz Párizsban, az olimpiai érmét már soha senki nem fogja tőle elvenni. A célja az volt, hogy elmondhassa, Párizsban is mindent megtett, hogy a lehető legjobbat nyújtsa.
Kiss Balázs kifejtette, nagyon örül, hogy már nem ő az egyedüli olimpiai bajnok Veszprémben, Kristóf győzelme számára megkönnyebbülés, hiszen nem kell már egyedül vinnie azt a szociális felelősséget, ami egy ilyen címmel jár. Hozzátette, az olimpiai bajnok is egyszer átlagember lesz, akinek újra fel kell építeni magát, ráadásul Balázs nem is a sport világában helyezkedett el.
Mitől lesz valaki olimpiai bajnok? Tette fel a kérdést Ovádi, mire Balázs a sport szeretetétől indította a történetet. Úgy fogalmazott, ő nem döntötte el, hogy egyszer olimpiai bajnok lesz, csupán ment a flow-val, tette a dolgát, de arra nem mert alapozni, hogy egyszer benne lesz abban a tízezer emberben a nyolcmilliárdból, aki kijut az olimpiára, és benne lesz abban a kétszázban, aki érmet szerez:
„Amit csinálhatsz az az, hogy leszeged a fejed, és mész előre. Ha gondolkozol a célon, a súlya agyonnyom” – fogalmazott Balázs.
Miért vállaljuk azt a fájdalmat, ami az élsporttal jár? – tette fel a kérdést Balázs, majd elmondta: az még jobban fájt volna számára, ha átlagos. Szerinte mindenki megtalálhatja azt az irányt, amitől különleges lehet.
Rasovszky Kristófhoz rögtön jött is a kérdés, hogy mióta vállalja azt a fájdalmat, ami azzal a sok leúszott kilométerrel jár, amit nap mint nap megtesz. Kristóf nem számolja a kilométereket, de azért poénosan bevallotta, néha ő is megkérdezi magától, miért nem lehet ő is 50 gyorsos, ahol a verseny önmagában nincsen fél perc. De folytatta: nem maga választotta a hosszútávot, hanem egyszerűen ehhez volt meg a tehetsége, az adottsága.
Mint fogalmazott, hiába akarna 50 gyorsos lenni, nem tudna felérni a csúcsra. 2014-ben indult először nyíltvízi versenyen, utána rögtön közölte is az edzőjével, hogy inkább maradna a medencében. Edzője arra kérte, próbálkozzon még kicsit ezzel az iránnyal, míg végül Kristóf megszerette.
Hozzá kellett szoknia, hiszen a nyíltvízen van fizikai kontakt, ami medencés versenyen nem megszokott, és természetesen a tenger, a folyó, a tó alja nincsen megfestve, ami mutatná az irányt, mint a medencében a pálya határait jelző csíkok.
Szóba került Veszprém, hiszen mindkét sportoló a királynék városából indult. Kiss Balázs elmondta, mindig is biztonságérzetet adott neki a város, hiszen itt értik egymást az emberek; úgy fogalmazott, Veszprém olyan, mint egy törzs, amiből árad a bizalom.
Kristóf is rácsatlakozott a gondolatmenetre, hiszen mint mondta, életét eddig végig itt töltötte, így mondhatni mindent Veszprémnek köszönhet. Rengeteg támogatást kapott tanáraitól, környezetétől, Veszprém igazi otthon számára, ahová mindig jó megérkezni.
Ebből adódott a téma, hogy Balázs egykor Amerikába ment tanulni, edzeni, azóta bekerült a Hírességek csarnokába, és rengeteg minden történt vele, a világgal. Erről Balázs úgy fogalmazott, valójában válságálló lett, pontosabban antitörékeny. Ez nem egyenlő az ellenálló fogalmával; úgy érti, miután elmegy a nyomás, erősebb leszel. Amerika akkoriban egy elérhetetlen világnak tűnt, ahol, ha dolgozott az ember, minden rendben volt. Ha a boldogságot keressük, folytatta Balázs, nem lehet mindent egyben, csupán darabjaiban nézni. Ezt egy szemléletes példával festette le: ha az ember kiteszi magát a napra, elégeti őt, de ha szétbontja spektrumokra, szivárványt fog látni. Vagyis ha a boldogság keresését darabjaira szedjük, a fizikális jóllét, a mentális, valamint a közösségi jóllétre, akkor sokkal inkább menedzselhető lesz a boldogság keresése.
Balázs mesélt a kinti világról, arról, hogy akkoriban mit jelentett Amerikában lenni, és, hogy milyen volt utána újraépíteni magát itthon.
Ahogy már sokan tudják, Rasovszky Kristóf az olimpiát követően Budapestre ment és a Ferencvároshoz igazolt. Tudta, hogy az olimpia végéig marad klubjánál, de már tervezte, hogy nagyobb jellegű történésre van szüksége, hogy utána újból lendületet kapjon. Mint elmondta, élvezi, hogy egy nagy klubban edzhet, szereti a nagyvárost is, azt meg pláne, hogy sokan vannak vele edzésen.
Rasovszky elmesélte, gyakran arra kérik, hogy győzze meg a gyerekeket, hogy a nyíltvízi úszás nagyon jó dolog. Erre Kristóf őszintén, kissé persze humorosan elmondta, nem igazán tud mit felhozni azon kívül, hogy jó levegőn van az ember. Hozzátette, mániákusnak, kissé talán még mazochistának is tartja magát.
Egyszer oda lehet érni, egyszer valaki odaér!
Mondta Kiss Balázs, aki kulcsosgyerekként beszélve magáról úgy fogalmazott, az Endrődi Sándor-lakótelepről indulva ő is odaért. Majdnem minden, amit érdemes ezen a bolygón csinálni, lemondással, áldozattal jár. A boldogság, ami az eredménnyel jön, az a sok edzés fájdalmával szemben tud csak öröm lenni.
