Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Miért van a kávéscsészéhez csészealj, és miért tartjuk el a kisujjunkat kávézás közben?

2024. december 20. 18:04
Gondoljunk csak bele, hány helyen találkozunk a kávézás rituáléjával – reggeli rutinokban, baráti beszélgetésekben, üzleti találkozókon. És ott van mindig a kávéscsésze mellett az elmaradhatatlan csészealj. Első ránézésre talán nem tűnik többnek egy egyszerű, esztétikus kiegészítőnél, de ennek az apró tányérkának sokkal mélyebb múltja van, mint gondolnánk.

A csészealj, ahogyan ma ismerjük, funkcióját és jelentőségét évszázadokkal ezelőtt nyerte el, egészen a XVIII. századig visszanyúló történettel. Bár ma leginkább arra használjuk, hogy megvédjük az asztalt a kávécseppektől vagy elhelyezzük rajta a kiskanalat, eredeti célja sokkal izgalmasabb és szokatlanabb volt.

A 1700-as években, amikor a kávézás divatja elérte Európát, az emberek még nem úgy fogyasztották a kávét, mint ma. Nem kortyolgatták közvetlenül a csészéből, hanem a csészealjból itták -  de vajon miért? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: akkoriban nem volt szokás forrón fogyasztani a kávét. A csészealjak mélyebb kialakításúak voltak, és a kávét egy kis mozdulattal beleöntötték. A széles felület lehetővé tette, hogy a kávé gyorsabban lehűljön, így sokkal kellemesebben fogyaszthatóvá vált.

Képzeljük el a XVIII. századi szalonokat, ahol a nemes hölgyek és urak elegánsan, csészealjukból szürcsölték a kávét – persze finom, kifinomult mozdulatokkal. Akkoriban a forró italok fogyasztását veszélyesnek is tartották, mert úgy vélték, árt az egészségnek. Így a csészealj egy korszak kávékultúrájának szimbóluma is volt.

Ahogy a kávézási szokások átalakultak, úgy változott a csészealj funkciója is. A XIX. századtól kezdve a kávézás mindennapi szokássá vált, és a technológiai fejlődés, például a jobb minőségű porcelánok megjelenése lehetővé tette, hogy a csészéket közvetlenül kézben tartsák anélkül, hogy megégetnék az ujjakat. Így a csészealj lassan elveszítette eredeti szerepét, és inkább egyfajta praktikus, esztétikai kiegészítőként maradt fenn.

Azonban létezik egy másik szokatlan szokás is, ami ebből az időszakból ered:

A kávézás etikettjéhez a „kávés kisujj” finom mozdulata is szorosan kötődik, amelyet sokan az elegancia és kifinomultság szimbólumának tartanak. De kevesen tudják, hogy ez az apró gesztus valójában egy kevésbé szép történelmi hátteret rejthet. Egyes elméletek szerint a XVIII. században a szifilisz, a kor egyik rettegett betegsége, jelentős hatással volt a társadalmi szokásokra – és még a kávézási rituáléra is.

A szifilisz egyik tünete ugyanis a kéz deformálódása vagy bénulása volt, amely gyakran a kisujjat érintette. Az érintettek így kényszerből kezdték távol tartani a kisujjukat a csészétől, hogy elkerüljék a fájdalmat, vagy hogy elfedjék a betegség látható jeleit. Idővel azonban ez a mozdulat az arisztokrácia körében divatossá vált, és a kávézás kifinomultságának szimbólumaként terjedt el.

Fotók: MI generált

Balogh Dóra
további cikkek
Karácsonyi ízek a világ körül Karácsonyi ízek a világ körül A karácsony nemcsak a szeretet és a családi összejövetelek ünnepe, hanem a gasztronómiai kalandoké is. Ahány ország, annyi szokás – és ez különösen igaz az ünnepi asztalokra. A helyi kultúra, történelem és ízvilág keveréke teszi egyedivé a karácsonyi ételeket, amelyek gyakran generációról generációra öröklődnek. Szerkesztőségünk most képletesen elutazott a világ különböző nemzeteinek ünnepi konyháiban, hogy megismerjük, milyen fogások varázsolják felejthetetlenné az ünnepeket! tegnap 17:29 Feltárul a rácsokon túli tabusított világ Life&Style Feltárul a rácsokon túli tabusított világ "Egy társadalmat nem az alapján kell megítélni, hogy hogyan kezeli a kiemelkedő polgárait, hanem az alapján, hogy hogyan bánik a bűnözőivel.” Dosztojevszkij mondata egyszerre alkalmas arra, hogy felkorbácsolja az indulatokat azoknál, akik a büntetés-végrehajtásban a társadalom jogos revansát látják a bűnözőkkel szemben, de ugyanúgy meg tudja világítani az emberarcúságot azokkal szemben, akik jogerős bírósági ítélettel a kezükben kényszerültek a börtönrácsok mögé. Nem véletlen, hogy ezzel az idézettel találkozik először az, aki az egykori veszprémi várbörtönbe belép. A történelmi falak még őrzik a tömlöcbe zárt betyárok utolsó sóhaját az akasztás előtt, ahogy a koncepciós perekben elítélt politikai foglyok imáit is és azt a szűnni nem akaró morajlást, ami a börtönök folyamatos ébrenlétére jellemző, miközben az idő mégis megmerevedik a raboknak, de ugyanúgy az őröknek is. A várbörtönben kialakított „Ember a rács mögött” című kiállítás nem egy középkori panoptikumot ígér. Nem is csupán egy történelmi utazást a sziklafalon kialakított legendás börtönben. Sokkal inkább egy morális tréning az ember lelkének. tegnap 12:27 Újra megjelent Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák I-II. – korfestő történeti tréfák című könyve kultúra Újra megjelent Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák I-II. – korfestő történeti tréfák című könyve 2024. december 18. 13:51 A múlt ízei: Bélafi László és az MI által újraálmodott 'békebeli sütemények' A múlt ízei: Bélafi László és az MI által újraálmodott 'békebeli sütemények' A magyar gasztronómia öröksége az identitásunk egyik legszínesebb és legizgalmasabb területe, amely generációk történeteit hordozza magában. Bélafi László két recepteskötete, az „Ükanyám Békebeli Süteményei” és a Réthy Erzsébet receptjeit bemutató második kötet egyaránt tisztelgés a múlt előtt és kísérlet arra, hogy a hagyományok a modern kor eszközeivel újjáéledjenek. 2024. december 18. 17:18

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.