Olasz Ferenc fotóin fejfákat, útszéli kőkereszteket, kálváriákat, freskókat örökít meg – szó szerint: megőrzi őket a jövendőnek, mielőtt azok végleg eltűnnének, megsemmisülnének, elnyelné őket az enyészet. Olasz Ferenc 1943-ban született Alsópáhokon. Első filmjét 1973-ban készítette Fejfák címmel, azóta filmek, fotók és kötetek sokaságában örökítette meg a népi vallásosság tárgyi emlékeit. 2013-ban Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 2019 óta Érdemes művész.
dr. Navracsics Tibor, Olasz Ferenc
A péntek kiállításmegnyitón Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter köszöntötte az egybegyűlteket. Arról beszélt, hogy különös vidék ez a Felső-Pannónia, a különböző kultúrák találkozása és összeolvadása – a rómaiak által idehozott kereszténység, a szláv népi hiedelmek, a germánok államisága és ezek találkozása a magyarsággal – termelte ki a pannon polgárt. Itt született meg az a kultúra, aminek Olasz Ferenc emléket állít.
dr. Navracsics Tibor
Péterváry-Szanyi Brigitta múzeumigazgató a közelgő karácsonyi ünnepek kapcsán ajánlotta a látogatók figyelmébe a második emeleten berendezett kiállítást, ami jó lehetőséget teremt a lelki elcsendesedésre; Olasz műveit átitatja a csend és a hit ereje, a szakrális kincsek bemutatása az adventi időszakban különösen időszerű.
Olasz képei vallomások – kezdte személyes hangvételű beszédét Rátóti Zoltán, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, aki személyes viszonyulásáról számolt be: kérdések sora merült fel benne a képeket látva, azonban az alkotás folyamatát firtató kérdésekre nincs evilági válasz, magyarázatot csak azok kapnak, akik hisznek a tehetség isteni eredetű mivoltában. A művész szemével, kezével ad parancsot a gépnek, ami engedelmeskedik. A létrejött képek kifeszített pillanatok, általuk mégis történések sora születik meg a szemlélőben, akit meditációra kényszerít a művész. Képeiben nincs sietség. Azokat nézve reményt, felszabadulást, felemelkedést, harmóniát élünk át. Olasz megállítja az időt, de a megállított pillanatban intenzitás, energia, az élet szeretete izzik.
Feledy Balázs művészeti író felidézte: Olasz Ferenc karrierjében az 1998-as, a Vigadóban megrendezett kiállítása jelentett fordulatot, hozott szakmai áttörést. Feledy rámutatott: nagyon ritka az, hogy valaki az álló és a mozgóképek művészeti ágát egyaránt gyakorolja, és e két területen egyforma hangsúllyal van jelen. Olasz egész életműve hitben fogant és arra épül. Megörökíti azt, ami még létezik – mindkét területen ez a cél vezérli. Munkássága misszió: a népi vallásosság körébe tartozó tárgyi emlékekkel korábban senki nem foglalkozott, nem figyelt oda ezekre, nem dolgozott ezek megmentésén vagy legalább valamiféle megörökítésén. Szomorú tény, hogy a képeken ábrázolt személyek és tárgyak közül sokan már nincsenek jelen a világunkban. Olasz Ferenc az utolsó előtti pillanatban örökítette meg a mulandót.
A megnyitón Kárász András, a Mendelssohn kamarazenekar csellóművésze működött közre. A kiállítás 2025. március 2-áig tekinthető meg a múzeumban.
