Papp Sándor (1936-2024) professzor urat harminc évvel ezelőtt, 1994 tavaszán ismertem meg, a 94-es országgyűlési választások előtt. Azon a tavaszon, Horváth Balázs a rendszerváltó MDF országgyűlési képviselőjének, az Antall-kormány egykori belügyminiszterének kezdeményezésére Veszprémi Vasárnap névvel egy kulturális-politikai hetilapot indítottunk.
A lap egyik állandó szerzője Papp Sándor lett. Először országgyűlési képviselőként, majd később magánemberként is támogatta a lapot.
Első írása A konzervatizmusról másképpen címmel jelent meg a Veszprémi Vasárnap március 20-ai számában.
Ettől kezdve Papp Sándor minden héten betért a szerkesztőségbe egy beszélgetésre, később pedig rendszeresen hozta a kézzel írt írásait is. Egy tiszteletreméltó egyetemi professzort, veszprémi polgárt és úriembert ismerhettem meg személyében, aki 1990-től 1994 májusáig országgyűlési képviselő is volt, egyébként pedig a kémiatudomány doktora, a veszprémi egyetem professzora.
Rendszeresen közöltem írásait, melyekből egy nagy formátumú humanista gondolkodó portréja rajzolódott ki, aki az aktuális társadalmi és politikai kérdésekben fajsúlyos véleményt alakított ki. Tisztán látta az átalakuló ország gondjait és problémáit, és ezekről, hétről-hétre hajszálpontos eszmefuttatásokat közölt a Veszprémi Vasárnapban.
Az 1994-es választási vereség után, a május 22. számban Gyermán Sándor név mögé rejtőzve írta meg Az első forduló üzenete című cikkét, később a hetilap decemberi megszűnéséig ezen a néven publikálta az írásait.
Papp Sándor sziklaszilárd jelleme, nem ismerte a meghunyászkodást; megvesztegethetetlen demokrata volt, aki tisztelte barátait és ellenfeleit is. Dolgosan élt, könyvekkel körülbástyázva, hagyományokból, hitből és értelemből erőt merítve. Reflektált a napi politikai és társadalmi eseményekre, még a veszprémi férfi kézilabdacsapat teljesítményét is figyelemmel kísérte.
Verseket tudott, és mondott fejből. Ezért csodáltam őt, hogy még 80 éves korában is emlékezett az iskolában tanultakra.
Barátságunk talán akkor mélyült el, amikor felkért, hogy a veszprémi egyetemen tartsak egy előadást a vajdasági magyar irodalomról, ugyanis a Professzor Úr nagy tisztelője és olvasója volt a határon túli magyar irodalmaknak, ismerte a szerzők műveit, és vegyészprofesszorként egy egyetemi szemináriumot is indított a határon túli magyar irodalomról. Sőt egy alapos szöveggyűjteményt is összeállított a hallgatók részére.
Ízig-vérig európai jelenség volt, és szellemisége azokból a keresztény tradíciókból táplálkozott, amelyeket az egymás tőszomszédságában épült (katolikus, görög-keleti, evangélikus, református stb.) templomok és iskolák jelképeznek.
Olvasmányaiból teremtette meg, és építette újra szellemi világát. Mert annak is tudatában volt, hogy a 21. században a kultúra és a humanizmus már nem azt jelenti, amit hajdan megtanult, hiszen újra kellett értelmezni a világ jelenségeit. De élete vezérelvének végig megmaradt az a humanista szemlélet, amelynek alapja az ember tehetségébe vetett hit.
Kép forrása: Veszprémi7Nap / Király Ferenc
Az utóbbi két évtizedben gyakran találkoztunk, kezdetben sűrűn beültünk a veszprémi húszemeletes alatti félemeleten lévő Daiquiri cukrászdába, ahol a monarchia tiszteletére megittunk egy-egy bécsi kávét, majd később havonta egy alkalommal együtt ebédeltünk a különböző veszprémi, kádártai és alsóörsi vendéglőkben, miközben – polgárként vitatkozva – megbeszéltük a világ aktuális dolgait.
Engedjék meg, hogy megosszak két történetet Sándor életéből, amelyek rávilágítanak jellemére, álhatatosságára és szerénységére. A történeteket többször is elmeséltettem vele: egyik az egyetemi rektor-helyettesi megválasztásával kapcsolatos, a másik pedig „miniszterségével”.
Kérem szépen – ahogy Sándor szokta volt mondani –, az első lényege: Nemecz Ernő az egyetem legendás rektora felkérte és előterjesztette Papp Sándort rektor-helyettesnek, de mivel Sándor nem volt párttag, ezért elbukott a szenátus előtt. Amikor pedig az egyetemi pártszervezet titkára felszólította Sándort, hogy lépjen be az MSZMP-be, ő kerek perec kijelentette, hogy nem fog belépni! Ezek után Nemecz Ernő viccesen úgy emlegette Sándort, mint akin Veszprémben megtört a magyar kommunista munkáspárt építése. Persze tudjuk, a 80-as években Sándor annak ellenére, hogy nem lépett be a pártba, mégis rektor-helyettes lett, tudományos teljesítménye és tekintélye miatt.
A másik történet lényege:
Kérem szépen, Antall József miniszterelnök felkérte Papp Sándort, hogy legyen környezetvédelmi miniszter, de ő néhány nap gondolkodást kért, majd visszautasította a felkérést. Amikor bejelentette döntését, a miniszterelnök csak annyit mondott: „Sándor, kellemesen csalódtam benned, a körülöttem sertepertélő politikusok közül mindenki miniszter szeretne lenni, rajtad kívül. Ezt nagyra becsülöm benned!”
Hát ilyen ember volt Papp Sándor. Ez a két történet, azt hiszem, megvilágítják Papp Sándor kompromisszum nélküli, gerinces jellemét.
A tudományról, az ökológiai rendszerről, a fagyöngy-civilizációról, a kultúráról, a teológiáról, a rendszerváltásról, a politikát uraló elitről, a környezetvédelemről, a Titanic-szindrómáról, a fenntarthatóságról szóló gondolatai és bölcsességei ott lakoznak könyvei mélyén. Remélem, lesznek olyanok, akik majd elolvassák és okulnak belőlük. Ennek reményében, maradok Papp Sándor munkásságának nagy tisztelője.
Fenyvesi Ottó
