Hogy érzi magát így év vége felé?
Munkás év volt 2024, de összességében boldog vagyok. Sokat dolgoztunk a munkatársaimmal a hivatalban, az intézményekben, a lelki pásztorok a plébániákon, ahogy az iskoláinkban is a pedagógusok. Közben pedig számos felemelő pillanatot élhettünk át. Említhetném a Mindszenty 80 emlékév eseményeit, vagy Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási eljárásának révbe érését. De külön kiemelném a főiskolánk eredményeit. 369 hallgatónk van most, ez a korábbi évekhez képest jelentős növekedés.
Érdekes, hogy egy világi jellegű eredményt is kiemelt, mint amilyen a főiskola bővülése.
Igen, mert ez egy nagyon jelentős eredmény. Külön örülök, hogy olyan képzéseket sikerült nem csak akkreditáltatni, hanem el is indítani, amelyek az egész társadalom számára fontosak. A csecsemőgondozó, az ápoló, a szociális munkás, vagy éppen a pedagógus vezetőképző szakok. Ezekkel a képzésekkel amellett, hogy hiánypótlóként jelentünk meg a felsőoktatási palettán, azoknak is tudunk keresztény értékrendet közvetíteni, akik nem is feltétlenül vallási meggyőződésből választották a főiskolát.
Volt még egy fontos esemény idén, ami gyakorlatilag május 23. óta meghatározza a főegyházmegye életét: a Vatikánból megérkezett a hír, hogy a Szentatya a boldogok sorába emeli Bódi Mária Magdolnát.
Az egy feledhetetlen pillanat volt, de nem szabad elfelejteni, hogy sok ember áldozatos munkájának a gyümölcse. Kezdve elődjeimtől az érseki hivatal munkatársain át a római segítőnkig.
Árulja el, ilyenkor hogyan értesítik önöket a döntésről? Érkezett egy telefonhívás a Szentszékről, vagy egy vatikáni bélyegzővel ellátott hivatalos levél?
A Vatikánnak van egy hírlevele, amit egyébként bárki láthat, itt mindig megjelenik az, hogy a Szentatya éppen aznap mely bíborosokat és milyen ügyben fogad. Havonta egyszer látogatja meg őt a Szentté avatási Ügyek Dikasztériumának vezetője. Ezt a napot tudtuk, hogy mikor lesz, ezért figyelemmel kísértük, hogy milyen témák jelennek meg az audiencián. Akkor láttuk, hogy Bódi Mária Magdolna ügye is Ferenc pápa elé kerül. Ez volt az első bíztató jel, de nem sokkal később már hívott is nuncius úr, a Vatikán magyarországi nagykövete, hogy elmondja az örömhírt. Ezután a belső csatornákon keresztül a magyar kormány is értesült róla, ők is azonnal örömüket fejezték ki és gratuláltak.
Miért annyira fontos, hogy Veszprémnek, pontosabban a tágabb térségnek lesz egy boldogja?
Az egyház a kezdettől fogva kiemelte azokat a személyeket, akiket példaként akart az emberek elé állítani. Kezdetben a keresztényüldözés miatt a vértanúkat, mert ők életüket adták Krisztusért. Elmenekülhettek volna, de nem tették. Később a hitnek a tanúit is kiemelték ilyen formán, a tanítókat, lelkipásztorokat. Sok különféle területről érkeztek szentek az anyaszentegyházba. Őket azért állítják elénk példaként, hogy követhessük őket. Hitünk szerint ők közbenjárnak értünk és segítséget tudnak adni. Ezért egy-egy személyről azt kinyilvánítani, hogy ő boldog, vagy a szentek sorában van, nemcsak az ő személyére vonatkozó megállapítás, hanem visszafelé nézve, számunkra is egy segítség. Így tekintünk Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására is.
A boldoggá avatási hírrel szinte egyidőben meghirdették a lelki felkészülést is a 2025-ös szertartásra. Miért van erre szükség és milyen módszertant alkalmaznak?
Ha megismerjük Bódi Mária Magdolna egész életét, akkor kitűnik, hogy amikor döntési helyzetbe került, ő mindig a krisztusi erények alapján hozta meg ezeket a döntéseket. Végig tudatos volt, pedig a kor társadalmában nem volt egyszerű ez. A mostani felkészülésünkben mi ezeket a krisztusi erényeket akarjuk bemutatni, mind a fiatalok, mind a kevésbé fiatalok számára. Ilyen a hit, a remény és a szeretet isteni erényeinek a megélése, ilyen az alázat és ilyen a szeretet cselekedeteknek a gyakorlása. Egy erre szervezett munkacsoporttal úgy dolgoztuk ki a felkészülést, hogy ezek a fontos erények egy mai fiatal számára is vonzóak legyenek. Vagy egy nem hívő számára is értelmezhetőnek tűnjenek. A múlt hónapban például a természetszeretetet ismertettük meg, mert Magdiról köztudott, hogy közel állt hozzá a természet. Mivel egy huszadik századi lányról beszélünk, sok konkrét információ is fennmaradt róla. Tudjuk például, hogy szeretett a kenesei löszfalnál elidőzni, olvasni, imádkozni. Vagy, hogy a Káli-medencében gyakran kirándult a virágos réteken kerékpárral. Ezt a szimbólumot egyébként a róla szóló honlapon is megjelenítettük, ahogyan biciklizik, a hajából pedig virágok hullanak.
Tehát Bódi Mária Magdolna lehet az egyik kapcsolat az egyház tanításai és a világi élet között?
Így van. Ez pedig egy nagy lehetőség, de nagy feladat is, hogy megfelelően bemutassuk. Sokszor halljuk azt, hogy a mai embert már nem érdekli semmi. Ez szerintem nem igaz. Az ember ugyanúgy szeretne boldog lenni, szeretné a saját és gyermekei életét biztonságban tudni. Szeretne egy olyan társadalmat, ahol alapvetően rend van. Ez az igény mindenkiben ott van. Közben pedig rengeteg kérdés is felmerül a hogyanról, de ezek a kérdések nem mindig jelennek meg.
Gondoljunk bele, mi minden nehézséggel kell megküzdenie ma egy fiatalnak, vagy egy fiatal családnak! Olyan feladatokkal napi szinten, akár a gyermeknevelésben, a munkavállalásban, a közösségi média káros hatásainak tompításában, amelyekben egyedül szinte lehetetlen eligazodni. Nem lehet mindenki egyszerre médiaszakember, közgazdász és mérnök. Mégis sokszor ilyen témákban is döntést kell hozni. Ez pedig nagyon megterheli a családokat és sok esetben szét is zilálja a kapcsolatokat. Viszont, ha sikerül az egyház tanítása és a világi kihívások közti szakadékot áthidalni, akkor többen rá fognak ismerni, hogy mennyi mindenre reális választ ad Krisztus. Visszatérve Bódi Mária Magdolnára, az ő személye nagy segítségünkre lehet ebben a hídácsolásban, a napi válaszokban, a Krisztushoz vezető út megtalálásában.
A társadalmi feszültségeket manapság leginkább a szomszédban zajló háború szítja.
Kétségtelen tény, hogy a háborús helyzet kettős magatartást szül. Egyfelől próbáljuk elhinni, hogy ez a konfliktus valahol távol zajlik és semmi közünk nincs hozzá. Mégis a mindennapokban nemcsak, hogy erről beszélünk, hanem érezzük a negatív hatásait, a bizonytalanságot. Nagy problémának látom, hogy életünk apró részleteit is átitatták már az ideológiai és a politikai hatások. Emiatt szinte minden kérdésben azonnal kialakul a polarizáció. Ha valaki nem úgy gondolja, ahogy én, akkor ő csakis a másik oldalon lehet és fordítva. Ez pedig szinte lehetetlenné teszi azt, hogy egy-egy közérdekű kérdésről nyugodtan tudjunk beszélni. A média pedig csak erősíti ezt a szembenállást, miközben azon bánkódunk, hogy nincs bizalom a társadalomban. Ez megterheli az embereket, azokat is, akik a jó szándékával a közéletben próbálnak szerepet vállalni az emberekért. Ebben a polarizált rendszerben pedig az egyháznak sem könnyű érvényre juttatni a világ számára az örök élet üzeneteit. De Magdi példája pontosan ebben lehet segítségünkre. Ha valaki normálisan megfogalmaz egy kérdést, akkor miért ne beszélgethetnénk arról? Miért ne lehetne megnézni, hogy az egyház tanításában vannak-e válaszok a világi kihívásokra? Magdi a válaszokat Krisztusnál kereste, és megtalálta – látták rajta a hit erejét, és derűjét.
Lényegében az Újszövetség nagyrésze is arról szól, hogy Jézusnak kérdéseket tesznek fel, sokszor meglehetősen kellemetleneket is.
Igen, ráadásul mindezt az ókorban, a mai modern világban viszont a kommunikációs tér polarizációja miatt már nem lehetséges ez. Milyen érdekes, hogy a kommunikáció fejlődését húsz éve még mennyire felmagasztaltuk. Ma pedig mivel van a legtöbb bajunk? A kommunikációval. Könnyű megoldás, hogy minden érdekcsoport csak magának beszél, magának alakít ki kommunikációs csatornákat, magának szervez konferenciákat. Ebbe egy kicsit az egyház is beleszorulhat, amiből ki kell lépni.
Ha már szóba került a kommunikációs tér és az üzenetek, a karácsony az egyik legfontosabb ünnepe a kereszténységnek, Jézus születésének ünnepe. Mégis a legtöbbször úgy hivatkoznak rá, mint a „szeretet ünnepére.” Ez is egy félreértelmezés, vagy megállja a helyét az egyház tanítása szerint?
Ha azt mondom, hogy a karácsony Isten ember iránti szeretetének az ünnepe, akkor ez az állítás rendben van. Jézus Krisztus megtestesülésében azt ünnepeljük, hogy Isten nem mond le az emberről. Ezt nagyon sokféle módon tudtunkra is adja, de legfőképpen és végérvényesen úgy, hogy olyanná lesz, mint az ember. Vagyis, hogy arca van a szeretetnek, arca van az isteni keresésnek, az isteni irgalomnak. Útmutatást és példát ad, de ami a legfontosabb, szeretetre tanít. Aki benne hisz, nem hal meg, hanem örökké élni fog. Vagyis a reménységünk nem csak arra irányul, hogy majd jobbak és ügyesebbek leszünk és egy jobb társadalmat építünk. Arra irányul a reménységünk, hogy ha áldozatot kell hozni, ha úgy kell szeretni, hogy abba belehalsz, akkor is élni fogsz. Ez adja meg az isteni szeretetnek a tartalmát. Amikor a férfi és a nő, az édesapa és az édesanya szeretik egymást és gyermekeiket, akkor nem más szeretetet élnek meg, mint az istenit. Mert ebben ugyanúgy benne van az áldozat, benne van a lemondás. De ez az áldozat nem a szomorúság, hanem az öröm forrása. Azt gondolom, hogy a karácsonynak az életünkhöz nagyon konkrét és reális kapcsolódása van.
Ön hogyan tölti a karácsonyt?
Hagyományosan minden évben tartunk az Érseki Hivatal és a kapcsolódó intézmények munkatársaival egy nagyobb karácsonyi ünnepséget. Tavaly 130-an voltunk ezen, ez egyfajta évértékelő is egyben, ahol személyesen is meg tudom köszönni mindenkinek a munkáját, legyen az hitéleti, vagy éppen a Vár felújításával kapcsolatos. Ezután nekem néhány csendesebb nap következik, Szenteste pedig az atyákkal vacsorázunk együtt. Ez egy nagyon bensőséges alkalom mindig, de hamar eltelik, mert mindenkinek sietni kell a plébániákra misézni. Az éjfélig tartó néhány órát csendben töltöm. Ilyenkor azt szoktam követni, amit a jezsuita kollégiumokban mondanak, miszerint a vacsorád legyen szerény, vonulj be a szobádba, és olvasd el a megtestesülésről szóló dogmatikai traktátust. Azért, hogy az ünnep tartalommal jöjjön közel. Így szoktam elindulni az éjféli misére. Az ottani beszédemre már korábban készülök, megpróbálom a központi magját megragadni, hogy ebben az évben mi lesz az, amit érdemes kihangsúlyozni.
Idén miről fog beszélni?
A reményt és azt a békét fogom hangsúlyozni, amiért tenni kell. Ferenc pápa a jövő évre vonatkozóan azt a szentírási mottót emelte ki, ami úgy hangzik: a reményben nem csalatkozunk, a remény nem csal meg. A keresztény embert úgy írja le, mint aki a remény zarándoka. Erről fogok beszélni.
Visszatérve az egyház válaszaira a világi kérdésekben, mit tapasztal a mindennapokban? Elkezdték többen keresni az egyházat a válaszokért?
Ezek az útkeresések sokszor a lélek csöndjében történnek, de vannak olyanok, sokszor felnőttek is, akik most szeretnének az egyházhoz csatlakozni. Megkeresztelkedni, elsőáldozni, bérmálkozni, vagy házasság szentségével élni. Friss tapasztalat, hogy a gyónás szentségének felvétele határozottan növekszik. Ezek is szép és biztató jelek. Jó látni, hogy milyen eltérő utakon kerülnek közel az egyházhoz a hívők és nem hívők. Akár a gyermeke révén, mivel szeretne neki valami jót adni, és vele együtt ő is közel kerül. Vagy szeretné a házasságában a bizonyosságot megerősíteni. Egyszer azt mondta egy fiatalember, hogy ő nem vallásos, de egyházi házasságot szeretne kötni. Megkérdeztem, hogy miért? Azt válaszolta, hogy számára nagy dolog, amit a kedvesével megélnek, semmi kétely nincs a kapcsolata szilárdságában, mégis a szentség egy olyan erős bizonyosság, amivel szeretne élni. De, hogy egy másik világi példát mondjak, jó volt látni az olimpián, hogy hány sportoló vállalta fel, hogy az anyaszentegyházhoz tartozik, vagy hogy keresi az Istennel való kapcsolatot.
Tekintsünk kicsit előre! A főegyházmegyében milyen tervei vannak 2025-ben?
Április 26-án (a vértanúsághoz legközelebb eső, a nagyböjtöt követő első szombat) lesz Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási szertartása Veszprémben. Ide több ezer embert várunk és már javában zajlanak az előkészületek. Ami az egész évet illeti, szeretném megerősíteni a plébániákat. Sok atya 4-5 településért is felel, ebben szeretném az adminisztrációs terheiket enyhíteni, támogatni, bátorítani őket. Mindez nem csak anyagi, vagy szervezési kérdés, keressük azokat a világi munkatársakat, akik igeliturgiát tudnak végezni, akik a közösséggel tudnak törődni, akik a karitászban tudnak tevékenykedni. Ennek érdekében a hagyományos karitász bálunkat is szeretném kibővíteni, hogy az adományozás kultúráját is erősítsük. Az nem baj, hogyha valakinek sok pénze van, az a baj, ha mellette önző. Nem azt hirdetjük, hogy gyorsan ossza szét egyenlően a vagyonát, ez rossz modell. De törődni kell azokkal, akik rászorulnak a segítségre. Hiszek benne, hogy ez is identitásformáló tud lenni az egyházmegyében. Ugyanúgy, ahogy az is, amikor reményeink szerint őszre elkészül a felújított veszprémi Vár és elindulhatnak azok a funkciók, amelyért évek óta dolgozunk. A székesegyházat például október 5-én (a korábbi szentelési dátumot megtartva) újra szenteljük. Ez az egész egyházmegye és az egyházközösség számára egy megerősítő élmény lesz majd.
Miért kell újra szentelni?
Újraszentelést akkor szoktak végezni, ha a székesegyház jelentős átalakításon megy át. Ez lehet háborúban való megrongálódás, természeti katasztrófa, vagy szükségszerű átalakítás, mint a mostani esetben is történt. Ilyenkor huzamosabb ideig nem működik templomként az épület, mert egyszerűen nincs rá mód. Ez pedig indokolttá teszi, hogy újraszenteljük. Ha nincs újraszentelve, az még nem azt jelenti, hogy ott ne lehetne liturgiát végezni. Hiszen most is misézünk a székesegyházban. Az újraszentelés liturgikus ünnepe azt jelzi, hogy ez az épület Istennek van szentelve. A szertartás része a tömjénáldozat bemutatás az oltáron, amikor tizenkét helyen olajjal kenik meg a püspökök a tizenkét apostolra utalva. Azt jelenti, hogy az egyházunk az apostolokra épül, a székesegyház pedig az egyházat képviseli. Erre az ünnepre már meghívtam a püspököket és örömmel fognak jönni. 2025-ben immáron másodszor, hiszen tavasszal, Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásán is itt lesznek. Mozgalmas évünk lesz.
