A világégés idején egy jeles napon – 1942. március 15-én – született Veszprémben. Az ötvenes években minden srác a világhírű Aranycsapat bűvöletében rúgta a labdát a grundon – ő is. Futballtehetségét jelzi, hogy még tizenhat éves sem volt, amikor a helyi Vasas NB III-as csapatában játszott. Veszprémből nem volt egyszerű bekerülni a magyar ifjúsági válogatottba, de neki sikerült. Ekkor felfigyeltek az élvonalbeli klubok a tehetséges védőjátékosra. Hívták Győrbe – ahol később több mint hat évtizeden át élt –, ám akkor, 1959-ben az aktuális magyar bajnok Csepelt választotta. Négy évvel később már a Győri Vasas ETO csapatával szerzett magyar bajnoki címet. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában az elődöntőig menetelt az ETO, ahol a korszak portugál sztárklubja, a Benfica állta útját. Hidegkuti Nándor, a győri csapat vezetőedzője a világhírű José Torres őrzésével bízta meg Szániel Jánost a lisszaboni visszavágón. Többször bajlódott sérüléssel, végül egy Achilles-ín szakadás vetett véget profi pályafutásának, melynek során a bajnoki cím és egy bronzérem mellett háromszor nyerte el társaival a Magyar Népköztársasági Kupát.
Szániel János (1942–2024) - Fotó: Mirkó István/Magyar Nemzet
Műszaki főiskolai diplomájával a klub bázisvállalatánál, a vagongyárban kezdett dolgozni üzemtechnikusként. Akkor még nem is sejtette, hogy hamarosan milyen nagy feladatok várják majd újra a profi sportban. A már Rába ETO néven működő sportegyesület ügyvezető elnöke lett 1973-ban. Tizenhét éven át irányította a klubot. Ezalatt a labdarúgók két-két arany-, ezüst- és bronzérmet szereztek az NB I-ben, a férfi kézilabdacsapat pedig háromszor nyerte meg a bajnokságot és az MNK-t, valamint elhódította az IHF Kupát. Közben bekerült a Magyar Olimpiai Bizottságba, a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke és elnökségi tagja is volt, valamint öt éven át vezette az NB I-es Ligát. Akkoriba a fővárosi egyesületek uralták a magyar labdarúgást, Szániel János személyében mégis egy vidékit választottak elnöknek az NB I-es csapatok, mert korrekt, mindig a megegyezést kereső, profi szemléletű sportvezető volt, akinek az adott szava felért egy bankgaranciával.
Szániel János munkáját Pro Urbe-díjjal ismerték el Győrben. Édesanyjához rendszeresen visszajárt szülővárosába. Baráti kapcsolatot ápolt a veszprémi sportvezetőkkel: a két futballklub gyakran segítette egymást játékosokkal – ilyenkor az üzleti szempont csak másodlagos volt a fontossági sorrendben.
