Uralkodónők már időszámításunk előtt, és az elmúlt kétezer évben is voltak, azonban az első közvetlenül megválasztott női vezetőre egészen 1960-ig várni kellett, amikor is Szirimavo Bandaranaike lett Srí Lanka miniszterelnöke.
Kezdetben a női politikusok közül többen Bandaranaike-hoz hasonlóan magas politikai tisztséget betöltő férjükre, vagy éppen családnevükre alapozva törtek be a politikába. Így került hatalomra Isabel Perón Argentínában, vagy éppen Szung Csing-ling Tajvanon.
Lassacskán azonban már teljesen alulról építkezve, és egyre több országban vált elérhetővé a miniszterelnöki és elnöki poszt is a parlamentekbe is egyre nagyobb számban bekerülő nők számára. Jelenleg Finnországban a legjobb a nők helyzete a politikában: a miniszterelnök és az államfő is nő, a kormány több mint fele nőkből áll, míg a parlamentben is 40 százalék feletti az arányuk .
Negyvenhat országban választottak már nőt miniszterelnöknek vagy pedig államfőnek. Bandaranaike óta olyan közismert női vezetők álltak országuk élén, mint Margaret Thatcher Nagy-Britanniában, Golda Meir Izraelben vagy éppen Indira Gandhi Indiában. Mások nem kerültek ugyan a média figyelmének középpontjába, azonban személyükkel így is sokat tettek a nők ügyében, még ha közülük sokan nem töltötték ki hivatali idejüket, többen pedig még egy évet sem.
A legismertebb hivatalban lévő női vezető Angela Merkel német kancellár, aki négy éve folyamatosan vezeti a Forbes legbefolyásosabb asszonyokat összesítő százas listáját, amelyen azonban összességében csak tizenhat megválasztott politikus szerepelt 2009-ben, a többiek az üzleti életben értek el kiugró sikereket. Cristina Fernandez argentin, Tarja Halonen finn és Michelle Bachelet chilei elnök mellett a lista első felében szerepel az USA több politikusnője is: Nancy Pelosi amerikai házelnök, Hillary Clinton külügyminiszter, Janet Napolitano belbiztonsági és Kathleen Sebelius egészségügyi és szociális miniszter, vagyis az Obama-kormányzat összes női tagja.
A Forbes listájából is látszik, hogy az Egyesült Államokban különleges jelentősége lenne egy női elnöknek. Az elnökséghez legközelebb Hillary Clinton korábbi first lady került, aki azonban már az előválasztáskor alulmaradt Barack Obamával szemben, míg Sarah Palin John McCain vereségével esett el az alelnökségtől. Gyakran töltötték be azonban nők a fontos külügyminiszteri posztot az Egyesült Államokban, Madeleine Albrighttól kezdve Condoleeza Rice-on át egészen a végül ezt a pozíciót begyűjtő Hillary Clintonig ér az illusztris lista.
Talán meglepőnek tűnhet, de egy afrikai országban képviseltetik magukat leginkább a nők: az Interparlamentáris Unió szerint Ruandában már 56,3 százalék az arányuk a parlamentben, ráadásul még külön nőügyi minisztériumot is létrehoztak az országban. Afrikában több országban is a kötelező 30 százalékos kvóta miatt ugrott meg a nők aránya, ezzel szemben az észak-európai országokban különösen nagy hagyománya lett a nők megválasztásának, kivétel nélkül 40 százalék körüli arányuk a törvényhozásban.
Ezzel szemben a magyar parlament női mélypontra jutott, hiszen a rendszerváltás óta most van a legkevesebb, a 386-ból csak 35 női képviselő a Házban. Az IPU listáján Magyarország Törökországgal holtversenyben 9,1 százalékkal csak a századik helyen áll. A kormányban egyetlen női miniszter sincs, és az államtitkárok között is csak hatan vannak. Húsz év alatt összesen sem volt több 11 női miniszternél Magyarországon.
