„Együttműködésünk kifogástalan volt. A magyar kollégák sikeresen sajátították el a szovjet gyártmányú berendezés kezelését. Nyugodtan bízzuk rájuk a további üzemeltetést.” – Ezt A. Sz. Gyuszev szovjet főmérnök mondta 1978-ban, amikor kicsit több, mint kétéves munka után elkészült a Dörögdi-medencében az a négyemeletes objektum, amit a szocializmus idején tizennégy gépfegyveres katona őrzött az év minden napján. Elrejteni mégsem lehetett a bámészkodók elől, főleg annak köszönhetően, hogy az épület tetején egy 12 méter átmérőjű antenna meredt az ég felé, elárulva, hogy immáron Magyarország is bekapcsolódott az űrtechnológiába.
A Taliándörögdi Űrtávközlési Állomás története mégsem ekkor kezdődött, hanem több mint húsz évvel korábban, amikor 1957. október 4-én a Szovjetunió sikeresen pályára állította a Szputnyik-1-et, a Föld első műholdját, úttörőként elindítva a műholdtechnológiát, amit aztán több tízezer követett a mai napig is a kozmoszba.
Magyarország 1967-ben csatlakozott a szovjetek Interkozmosz programjához, amiből aztán kicsit később külön ágazatként kivált a kifejezetten az űrtávközléssel foglalkozó terület Interszputnyik néven, amihez hazánkkal együtt kilenc szocialista állam csatlakozott. Az együttműködés része volt, hogy orosz segítséggel Magyarországon is felépítenek egy olyan földi állomást, ami részt vesz a nemzetközi űrtávközlés kiépítésében. Ekkor már több műhold is keringett a Föld körül, amelyek lehetővé tették, hogy a televíziós közvetítések akár kontinenseken átívelve is elérhetőek legyenek, persze csak ha megépülnek azok a földi állomások, amik indíthatják, vagy fogadhatják a jeleket.
A hetvenes években ezért a Posta Kísérleti Osztály munkatársai Magyarország több vidékén is végeztek zavarszint méréseket, hogy megtalálják, hol lenne a legideálisabb felépíteni a magyar állomást. Az összetett technológia miatt eleve csak völgykatlanok jöhettek szóba. Hogy pontosan miért esett épp a Taliándörögd melletti területre a választás, arról nincsenek információk, de minden bizonnyal az is sokat nyomott a latba, hogy akkor már évek óta működött a szomszéd Kab-hegyen a földi adótorony.
Mohos József, Taliándörögd korábbi polgármestere egy interjúban úgy idézte fel az építkezés kezdetét, hogy a helyi tanácselnököt meg sem kérdezték a beruházásról, egyszerűen az állam kisajátított egy 24 hektáros területet, ahol 1976-ban el is indult az építkezés.
„Annyit tudtunk a szóbeszédből, hogy egy négyszintes épület van a területen, aminek az áramellátása többszörösen biztosított volt Tapolca és Ajka irányából is. De állítólag hatalmas teljesítményű dízelmotorok is voltak ott, amik az áramfejlesztést akkor is megoldották, amikor áramszünet volt. Sok helybeli fegyveres őr dolgozott itt, tőlük kérdezősködtünk, hogy mi minden van odabent, de senki nem mondott közvetlenül semmit. Egy katonai titok volt.”
Az állomásnak valóban volt nemzetbiztonsági szerepe is. A televízióadások közvetítése mellett forródrótos telefonkapcsolatot is biztosított a szovjet tagországok vezetői között. Vannak olyan legendák, hogy Kádár János a Taliándörögdön létrejött műholdas vonalon keresztül beszélt Brezsnyevvel és Fidel Castróval is, bár utóbbi erősen megkérdőjelezhető annak tükrében, hogy akkoriban Kuba technológiai felszereltsége jóval le volt maradva a többi szocialista államhoz képest.
Hogy milyen fontos volt létesítménye volt az akkor államhatalomnak a taliándörögdi, arra jó bizonyíték, hogy az akkor még zsákfalunka számító településre, ha egy külföldi rendszámú autó tévedt be, annak minden esetben feljegyezték a rendszámát és lenyomozták tulajdonosát.
Az állomás üzemeltetését egyébként magyar mérnökök végezték, őket, ahogy cikkünk elején már idéztük, a szovjet kollégáik tanították be, sőt egy intenzív orosz nyelvtanfolyamot is elvégeztettek velük, hogy még hatékonyabb legyen az együttműködésük. Egy korabeli filmhíradó szerint ez annyira sikeres volt, hogy az építkezés és beüzemelés során időt és pénzt is sikerült megspórolni az országnak.
Ugyanebben a tudósításban a bemondó azzal köszönt el a nézőktől, hogy az állomásnak köszönhetően a jövőben a világ minden jelentős eseménye jó képminőségben, akár valós időben kerülhet a magyar tévénézők képernyőjére. Ebben a közeli Kab-hegyi torony is szerepet játszott, ahová a Dörögdi-medencéből átjátszották a jelet, ami pedig továbbította azokat a Széchenyi-hegyre. „Reméljük, hogy Taliándörögd közvetítésével Argentínából is láthatunk ez évben néhány remekbe sikerült magyar gólt!” – Utalt a bemondó argentínai ’78-as futball világbajnokságra.
Az állomás legfontosabb eszköze az épület tetején kialakított 60 tonnás, 12 méter átmérőjű Cassegrain típusú szovjet parabolaantenna volt. De az antenna beüzemelésén túl az épület további kialakítása is mérnöki remekműnek tekinthető. Hiszen nem csak a többtonnás parabolát kellett megtartania úgy, hogy az ellenálljon a széllökéseknek, de biztosítani kellett, hogy függőlegesen 90, vízszintesen pedig 270 fokban tudjon fordulni. Erre azért volt szükség, mert a szovjet Orbita rendszer még az elnyújtott ellipszispályán keringő Molnyija műholdakat használta, melyek nem geostacionárius pályán keringtek.
A négyszintes épület alján a szociális helyiségek és irodák kaptak helyet, a többi szintet azonban már teljes mértékben a földi űrtávközlési állomás funkciói határozták meg. A második szint, mintegy bejárható álpadló arra szolgált, hogy megkönnyítse a harmadik szint átlátható szerelését, karbantartását. Ezen a szinten helyezkedtek el ugyanis a műszaki berendezések, az antenna mozgatását végző eszközök, valamint a tényleges adó-vevők. A legfelső, negyedik szint szerepe egészen különleges, ennek ugyanis az antenna mozgásából származó rezgéseket is csillapítania kellett, de ugyanakkor ennek a tengelyében már a tetőn elhelyezett parabolaantenna alsó részei is beépültek.
Az állomás a rendszerváltás után is tovább működött, de már a MATÁV felügyelete mellett. 1992 és 1993 között ők telepítettek két másik, még nagyobb parabolát a területre. A 18 méteres monstrumok közül az egyik az atlanti-óceáni régió, a másik az indiai-óceáni régió műholdjeleinek a vételére volt képes.
A taliándörögdi állomás még megélte az internet korszakát is, sőt a betárcsázós internetkapcsolat kialakításában is szerepet vállalt, amíg 2005-ben az akkori tulajdonos Magyar Telekom úgy nem döntött, hogy a csökkenő forgalom miatt bezárja az állomást. Az épületet és minden eszközét még abban az évben műemléki védelem alá helyezték.
Az épületen manapság is végeznek állagmegőrző munkákat, viszont több egybehangzó vélemény szerint is a benne található eszközök 80%-a alkalmas lenne arra, hogy ha valaki úgy dönt, akkor holnaptól ismét hadra foghatóak lennének és kommunikálhatnának a műholdakkal.
Alábbi galériánkban még több képet találnak az állomásról:
