Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Újra együtt a huszadik század veszprémi művészvilága

2025. január 23. 23:46
Borbás János fotóriporter képzőművészekről készített portréiból nyílt kiállítás a Dubniczay-palota padlásterében csütörtökön.

A tárlaton Borbás fotói mellett a lencsevégre kapott művészek egy-egy alkotásával is találkozhatunk, így a kiállítás messze túlmutat a fényképek önálló értékén. A portrégyűjtemény önmagában is figyelemre méltó lenne, a mellékelt festmények és szobrok azonban – melyek ezúttal kvázi illusztrációként, kiegészítő elemként jelennek meg a fényképek mellett – tovább emelik a kiállítás nívóját: a válogatással a tárlat kurátora, Herth Viktória képet ad az elmúlt fél évszázad Veszprém megyei képzőművészetének kiemelkedő alakjairól, munkásságukról, gondolatiságukról. 

A kiállítást csütörtök délután Veszeli Lajos festőművész nyitotta meg, aki emlékeztette hallgatóságát arra, hogy Borbás János 1969-ben került a Naplóhoz, így archívumát – amelyben ki tudja hány, a most kiállítottakhoz hasonló kincs rejtezik még –  már ötvenöt éve bővíti. Veszeli maga 1979-ben érkezett a megyébe, és az akkor itt alkotó művészekkel kapcsolatban megjegyezte: azok mind figyelemmel és tisztelettel voltak egymás iránt, és kritikájukat is a legnagyobb jó szándékkal, sosem bántó módon fogalmazták meg. Érdekes világ volt a szocializmus utolsó időszaka, mindenki az egyensúlyt kereste a másik emberrel, a művészettel és a Veszprém jelentette közeggel. 

Veszeli LajosVeszeli Lajos

Veszeli megidézte a korabeli Naplót is, visszaemlékezett arra, amikor negyven évvel ezelőtt Herth Viktória bekopogtatott a szerkesztőségbe, ahol „két olyan őrülttel” találkozott, mint Veszeli és Borbás. Akkor még létezett kultúra rovat, mindenkinek megvolt a maga területe, amiről szakértelemmel írt – emlékezett vissza a festőművész, aki Borbás János méltatásával folytatta.

A fotóriporter képeivel nemcsak alanyai külsejét, hanem a belső érzelmi világot is megjeleníti. Hajtja a riporteri kíváncsiság, és éppen ezért képes megállni egy pillanat kedvéért. Nincsenek műtermi fényviszonyok, bevilágított terek, nincsenek nagy előkészületek: a fotóriporter azzal dolgozik, amit a helyzet dob neki, és mégis képes értőn odafigyelni az arcokra. A művészeket a mindennapi közegükben ábrázolja. Veszeli megjegyezte: Borbás kiváló fotóművész lehetett volna, ha jobban kiműveli ezt az oldalát, ő azonban más utat választott, és inkább az üzletemberi oldalát erősítette.

Borbás János, Herth Viktória, Veszeli LajosBorbás János, Herth Viktória, Veszeli Lajos

A szónok rögtönzött tárlatvezetést tartva mindegyik kiállított portréról, mindegyik megidézett képzőművészről ejtett néhány keresetlen szót, s minthogy huszonhárom személyiség mutatkozik be – illetve mutatja be őket fényképein keresztül Borbás János –, így számos anekdota előkerült az emlékezet tarisznyájának mélyebbnél mélyebb zsebeiből. Veszeli ezúttal a szavaival festett, és elénk tárta egy mára letűnt korszak mindennapjait, egy olyan időszakot, amikor a veszprémi művészek összejártak, együtt gondolkodtak, közösséget alkottak. Keserűn megjegyezte, hogy a mai fiatalokból hiányolja ezt: a nagy beszélgetéseket, az egy térben létezést, az egymásra figyelést. Körbemutatott a művészek portréin: lám, ezek az alkotók ma itt, újra találkoztak egymással. Hát nem csodálatos dolog ez?

A kiállítással a kurátor, Herth Viktória elbúcsúzott a Művészetek Háza csapatától. Nem is lehetett volna ennél hálásabb témával pontot tenni a pályafutása végére; a kiállítás megrendezésével, az elmúlt fél évszázad nagy művészeinek bemutatásával saját munkásságával is számot vethetett. A tárlat éppen annyira ad képet az ő értékteremtő karrierjéről, mint Borbás Jánoséról: hiszen az illusztrációként kiválogatott remekművek, amelyeket Borbás portréi mellé helyezett, legalább annyira hangsúlyos részei a létrehozott élménynek, mint a fotók, s megidézik azt a számtalan alkalmat, amikor e művészek alkotásai megfordultak értő kezei között.

Veszeli Lajos rámutatott: szép keretes szerkezetbe foglalták Herth Viktória pályafutását, aki negyven évvel ezelőtt velük, a „két őrülttel” kezdte a Naplónál, és most az ő társaságukban zárhatja aktív éveit. 

A kurátor azért megjegyezte, hogy nem megy messzire, és vannak még ötletei, amelyek megvalósításra várnak.

tomi-3643747
tomi-3643747
tomi-3643747
Schöngrundtner Tamás
szalai csaba
szalai csaba
szalai csaba
Szalai Csaba
további cikkek
8-stop-time
8-stop-time
8-stop-time
Fejesugrás a Balaton-multiverzumba Minden emberben ott az egész univerzum – ahányan vagyunk, annyiféle Balaton is létezik. Szőke Péter Jakab képei ablakot nyitnak egy olyan világra, amiben felismerhetjük a sajátunkat. 2025. február 16. 21:05
szilagyigaleria-14
szilagyigaleria-14
szilagyigaleria-14
Várpanoráma a föld alatt Kulcsár Ágnes veszprémi tájképeiből nyílt kiállítás a Mindszenty utcai aluljáróban kedden. 2025. január 22. 15:05
varborton-4 (1)
varborton-4 (1)
varborton-4 (1)
Feltárul a rácsokon túli tabusított világ "Egy társadalmat nem az alapján kell megítélni, hogy hogyan kezeli a kiemelkedő polgárait, hanem az alapján, hogy hogyan bánik a bűnözőivel.” Dosztojevszkij mondata egyszerre alkalmas arra, hogy felkorbácsolja az indulatokat azoknál, akik a büntetés-végrehajtásban a társadalom jogos revansát látják a bűnözőkkel szemben, de ugyanúgy meg tudja világítani az emberarcúságot azokkal szemben, akik jogerős bírósági ítélettel a kezükben kényszerültek a börtönrácsok mögé. Nem véletlen, hogy ezzel az idézettel találkozik először az, aki az egykori veszprémi várbörtönbe belép. A történelmi falak még őrzik a tömlöcbe zárt betyárok utolsó sóhaját az akasztás előtt, ahogy a koncepciós perekben elítélt politikai foglyok imáit is és azt a szűnni nem akaró morajlást, ami a börtönök folyamatos ébrenlétére jellemző, miközben az idő mégis megmerevedik a raboknak, de ugyanúgy az őröknek is. A várbörtönben kialakított „Ember a rács mögött” című kiállítás nem egy középkori panoptikumot ígér. Nem is csupán egy történelmi utazást a sziklafalon kialakított legendás börtönben. Sokkal inkább egy morális tréning az ember lelkének. 2024. december 21. 12:27
DA500956 V k
DA500956 V k
DA500956 V k
Utolsó pillantás a bozót által elnyelt szakralitásra Olasz Ferenc Balázs Béla-díjas fotográfus munkáiból nyílt életmű-kiállítás Credo címmel a Laczkó Dezső Múzeumban pénteken. 2024. december 14. 15:14

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.