– Székesfehérvár és Veszprém – a két társpólus – esetében inkább versengésről vagy együttműködésről, szinergikus viszonyról beszélhetünk?
– Azt gondolom, csak egyféleképpen szabad erről a viszonyról gondolkodni, ez pedig az együttműködés és az összefogás. A két város nem lehet egymás versenytársa, sokkal inkább együttműködő partnereknek kell lenniük, hiszen a Közép-dunántúli régióban a két megyeszékhely jól kiegészíti egymást. Remélem, végre elérkezik az az idő, amikor a két település és a két megye vezetése képes lesz összefogva megalkotni azokat a fejlesztési koncepciókat, amelyek sikereket hozhatnak Veszprémnek és Székesfehérvárnak is.
– A veszprémi érdekek miként és hogyan jelenhetnek meg a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsban?
– Az előbb említett együttműködésen keresztül, vagyis a két város fejlesztési stratégiáit össze kell hangolni. Bízom benne, hogy a következő hónapokban mindez realizálódhat, és ennek következményeképpen a pályázatokban megjelenik majd az új irányelv. Biztos vagyok abban, hogy az erre a stratégiára épülő konkrét pályázati lehetőségeket a tanács minden tagja támogatni fogja.
– Új koncepcióról beszél. Ön szerint az elmúlt években nem volt összhang a tanácsban?
– Nos, a két város tekintetében a regionális fejlesztési tanácsban nem tapasztalhattuk azt a fajta munkamegosztást, kooperációt, egyeztetési mechanizmust, ami a sikeres működés feltétele – azaz nem volt igazán érdemi kapcsolat a két önkormányzat vezetése között.
– Mivel ön polgármesterjelölt Székesfehérváron, gondolom ezek az elképzelések – például a települések közti szoros koordináció, konzultáció – részei a városvezetési koncepciójának…
– Természetesen, és ismerve veszprémi – Fidesz színekben induló – polgármesterjelölt társamat, valamint a térség országgyűlési képviselőit, biztos vagyok benne, hogy ez meg is valósítható. A két városnak nem versenyeznie, hanem együttműködnie kell, mert akkor lesz a régió versenyképes, és tud végre felzárkózni azokhoz a térségekhez, amelyek az elmúlt években például az uniós források lehívásának tekintetében sikeresebbek voltak nálunk.
– Mit gondol a Pannon Egyetem régión belüli szerepéről?
– A régió érdeke, hogy a Pannon Egyetem fejlődjön, növekedjen. Az egyetem és Székesfehérvár önkormányzata között még van egy nyitott kérdés egy korábban benyújtott fejlesztés ügyében (a Pannon Egyetem Székesfehérváron épített volna oktatási épületet – a szerk.), de biztos vagyok benne, hogy ezt október után képesek leszünk rendezni olyan megoldást találva, ami mind a két félnek megfelelő. Meglátásom szerint ezen túl érdemes lenne megvizsgálni, hogyan fejleszthető a Kodolányi János Főiskola vagy éppen a térség többi felsőoktatási intézménye, illetve például a Kodolányi János Főiskola és a Pannon Egyetem miként tudná egymással együttműködve kölcsönösen kiegészíteni egymás képzési palettáját – mert ez megint csak hasznot hozna a régiónak.
– A Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség vezetőjének pozíciójára pályázatot írtak ki. Hány pályamű érkezett be, és mikorra várható döntés?
– Augusztus 16-án zárult le az ügyvezetői tisztségre kiírt pályázat beadási határideje. Három pályázó jelentkezett – közülük egy egyébként éppen veszprémi. A jelölőbizottság javaslata alapján a tanács augusztus 24-én választja meg az ügynökség új vezetőjét, aki szeptember 1-jétől töltheti be tisztségét. A nyertes nagy kihívások elé néz, ugyanis neki kell az ügynökség munkáját megszervezni. Biztos vagyok benne, hogy olyan személyi döntés születik, amely segíti az első kérdésében felvetett együttműködési szándékot.
– A tanácsban és az ügynökségben várható az elmúlt négy éve tevékenységét érintő átvilágítás?
– Egy ilyen szervezet esetében az átvilágítás az átadás-átvétel része, azaz mindenképpen szükség van rá. Rögzíteni kell, hogy a leköszönő vezetés mit ad át, és az új mit kap kézhez. Ez igaz a tanácsra is, de kifejezetten fontos az ügynökség esetében, hiszen a napi operatív munka ott folyik.
– Ön szerint mennyire volt sikeres a KDRFT elmúlt négy esztendős tevékenysége?
– Látszanak bizonyos statisztikai adatok arról, hogy a régiók milyen mértékben tudtak lekötni uniós forrásokat, és mennyire tudták azokat felhasználni. Ezen összevetésekben a Közép-dunántúli régió a sor vége fele foglal helyet. Mindenképpen értékelni kell a múltbeli problémákat, és természetesen a következtetések levonásával átlátható, ellenőrizhető működést kell megvalósítani. A tanács és az ügynökség munkájában a legnagyobb problémát a folyamatos bizonytalanság jelentette, például az ügynökségnél nem találtak bizalmat élvező, munkáját hosszú távon folytatni képes ügyvezetőt – ez pedig nem tett jót az ügymenetnek, az operatív döntéseknek. Ezért is lesz nagyon fontos az új vezető személye.
– Milyen személyes viszony fűzi Veszprémhez?
– Kisgyermekeim révén rendszeres látogatói vagyunk a veszprémi állatkertnek, emellett figyelemmel kísérem a veszprémi sportéletet, kiemelten természetesen a kézilabdacsapatot. Volt is szerencsém Bajnokok Ligája mérkőzésen a lenyűgöző Veszprém Arénában a csodálatos veszprémi közönséget és hangulatot megtapasztalva szurkolni a csapatnak. Sőt, játszhattam is egyszer egy mérkőzés erejéig az Arénában egy futsal meccsen – köszönet ezért a veszprémi Fidelitasnak, nagy élményt jelentett, még akkor is, ha természetesen nem volt akkora a hangulat, mint egy kézi BL összecsapáson.
– Visszatérve eredeti témánkhoz: Ön most lett a KDRFT elnöke – a régió működését tekintve milyen eredményekkel lenne elégedett négy év múlva?
– Akkor érezném magam elégedettnek, ha 2014-ban azt lehetne mondani, hogy ezek az esztendők a felzárkózás évei voltak; ha a régión belül a megyékben, a kisebb vagy nagyobb településeken minél több helyen lenne olyan fejlesztés, ami ebben az időszakban valósult meg. És ha ezen fejlesztések jelentős része gazdaságélénkítésről, új beruházásokról és munkahelyteremtésről szól, akkor azt gondolom, nem csak mi, hanem – ami fontosabb – az emberek is elégedettek lehetnek majd a regionális fejlesztési tanács és a mellette álló ügynökség munkájával.
