Porga Gyula ünnepi beszédét egy Petőfi-idézettel kezdte:
Európa csendes, újra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Szégyen reá! Elcsendesült és
Szabadságát nem vívta ki.
Ezt az idézetet, amit a költő 1849 januárján írt, ritkán szokták elmondani március 15-ei ünnepségeken, de a polgármester gyorsan hozzátette, ez az ünnep nem az elveszett illúziókról, hanem a szabadság, az összefogás, a felbuzdulás reményéről szól. Március 15-e arról üzen, hogy talpra kell állni, el kell indulni, és meg kell változtatni a világot. Mert a világ megváltoztatható.
Porga Gyula felidézte az akkori budapesti történéseket, a 12 pont kinyomtatásától Táncsics kiszabadításáig. Ahogy fogalmazott, a magyarok nem estek a realitások fogságába, a Kiegyezés, ami után ismét fejlődésnek indult az ország pedig soha nem történhetett volna meg, ha nincs a ’48-as forradalmunk.
„A történelem arról is mesél, hogy az erőfeszítések, a befektetett energiák nem okvetlenül jutnak azonnal eredményre. Sokszor csak később kamatoznak.”
Porga Gyula ezután a jelenkor világpolitikai aktualitásait is felhozta, ahogy fogalmazott, most is magányosan vívjuk harcunkat.
„Ma Magyarország nem a szabadságáért tesz erőfeszítéseket. Sokkal inkább az európai békéért. Azért, hogy a szomszédunkban dúló, lokális háború nem eszkalálódjon, ne mélyüljön és ne terjedjen tovább. Magyarország a béke nagykövete kíván lenni, mert - szerintünk - ezt diktálja a józan ész, és ez szolgálja a közös európai érdeket. Csakhogy ma többségben vannak azok, akik tőlünk eltérő utat akarnak járni. Mert azt tartják célravezetőnek, helyesnek. A történelem fogja eldönteni, kinek volt igaza.”
A városvezető ezt a gondolatmenetet folytatva a bátorság erényéről is beszélt. Mint mondta, a történelem senkinek sem kínál biztos receptet a sikerre. De, aki mer, az nem simul be a szürke középszerbe. Aki mer, az esélyt ad magának a többieknél gyorsabb haladásra.
„Veszprém az utóbbi évtizedben a bátrak és kreatívak útját járja. Nem akar beállni a tornasorba. Nem hagyja, hogy kicsinek, beletörődőnek és ambíciótlannak lássák. Nem fogadja el, hogy mások határozzák meg, mire képes, mire alkalmas. Veszprém a saját sorsát kovácsolja. (…) Jól kell élnünk azzal a szabadsággal, amelyet őseinkkel, elődeinkkel együtt kivívtuk magunknak. Mindazt meg kell tennünk, ami tehetségünkből, erőnkből telik.”
Végezetül a szabadságot, amiért 1848 és 49-ben is harcoltak egy eszköznek nevezte, ami szükséges ahhoz, hogy megvalósítsuk álmainkat.
Az ünnepi beszéd után a Szilágyi Iskola 7 B osztályos tanulói adtak a műsort, a felkészítőtanárok Nagy Marianna és Hajdú Péter voltak. Végezetól a megjelentek, köztük számos helyi civil egyesület, katonai szervezetek és politikai pártok megkoszorúzták a 48-as emlékművet.
