A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum ünnepségének keretein belül kézművesek elevenítették fel a népi hagyományokat augusztus 20-án, délután. Valódi vásári forgatag mellé adtak egy kis pluszt, egy leheletnyivel többet. Nem csupán első királyunké és a kenyéré volt a főszerep, hanem az ízeké, szórakozásé és a remek hangulaté.
A magyar pizza
A Bakonyi Ház környékén megcsapta az orromat egy különlegesen finom illat. Bekukkantva az ajtaján, idő asszonyok sürögtek és kínálták a kíváncsiskodóknak a frissen sült langallót. Rózsi néni magyar pizzája kerek, ropog, lefolyik róla a szalonna zsírja, a lilahagyma pedig csak még tökéletesebbé teszi ezt az ízharmóniát. Nem ám bolti készítésű kemencés lángosról van szó, ebbe egy család hagyománya lett belesütve, mivel a receptet még a nagymama tanította.
- Gyerekkoromban a maradék kenyértésztából sütötte nagymamám vagy édesanyám a langallót, fokhagymával megdörzsölte és így ettük – meséli a kemence előtt ülve Rózsi néni. – Reggel ledagasztottuk a tésztát, hogy mostanra sütni tudjuk. A kenyeret már otthon elkészítettük, ami attól olyan finom, hogy kovásszal dolgozunk, nem élesztővel.
Mi a jó langalló titka? Rózsi néni csak mosolyog, de nem árulja el. Ez az ő családi vállalkozásuk, melyet két lánya helyett fia visz majd tovább.
Medvehagymás kifli
Ha már az ízek mámorító erejéről beszélünk, nem szabad kihagyni Kun Lászlót és feleségét sem. Képeken csodálhatom meg azt a kemencét, melyben a mindennapi kenyeret sütik. Az ösküi házaspár rétesekkel és ízesített kiflikkel örvendeztette meg a látogatókat. Túlzásnak hangzik, de ezeknek a finomságoknak sincsen párja, pedig László szerint rétest mindenki tud sütni, ahhoz viszont húsz évnyi gyakorlat kell, hogy két perc alatt kinyújtsák a tésztát, mint az ő felesége. És a kiflik? A medvehagymás specialitásért akár meghalni is érdemes.
Kézművesség titkai
Dédszülők vagy nagyszülők aratás idején mindig tudták, mit lehet kezdeni a búza szárával, vagy akár a kukorica leveleivel díszíteni az otthonunkat. Ma már magas összegek fejében vásároljuk meg ezeket, vagy a mama szekrényében nézegetjük. Tamás Sándorné és Wittmann Józsefné örömmel mutatta meg alkotásaikat, csuhébabákat, virágokat vagy éppen egy aranyos kiscicát. Ezeket természetesen szívesen megtanították elkészíteni, de egy gyönyörű kitűző vagy hajcsat mégiscsak nagyobb kézügyességet igényel.
Farkas Balázsné szövő népi iparművész mosolyogva mutatta meg szőnyegeit, büszke volt rá, hogy ez még nem az ipari társadalom terméke. Szerinte ettől még a tapintása is más. Mellette szerényen üldögélt Kézdy Éva fazekas, kinek nemcsak edényei és tányérjai, de egyedi készítésű agyagfülbevalói is irigylésre méltók.
Szent István ünnepét szem előtt tartva a koronázási ékszerektől ihletetten Kaszásné Magvas Andrea pörkölttortát készített, melyet mindenki megcsodálhatott. Akit érdekelt, hogyan is készült a cukros finomság, annak Andrea szívesen rögtönzött egy-egy virágot, mert ebben a műfajban talán az a legkönnyebb.
A Tiszafa Fafaragóműhely megtanította a bámészkodókat egyedi nyakláncok készítéséhez, de természetesen rengeteg szépséget láthattunk. Minden egyedi, mindegyik más. Családfát is faragtathatunk egy kínáló tálra, könyvjelzőre vagy akár egy tolltartóra is. A népi motívumok örök emlékül szolgálnak majd.
