A második világháború utolsó évében a szovjet hadsereg folyamatosan verte vissza a németeket és szövetségeseiket. A front feltartóztathatatlanul közeledett, és 1945. március 23-án érte el Olaszfalut. A térségben heves harcok zajlottak, amikor ezen a pénteki napon az oroszok megérkeztek a településre. A szovjet katonákat meglepte, hogy milyen sok fiatal férfit találtak a településen: az ekkor már évek óta húzódó háborúba minden hadra fogható férfit behívtak, így arra gyanakodtak, hogy csapdát állítottak nekik, és a civil ruhás férfiak valójában német katonák.
Tévedtek: a férfiak azért maradhattak otthon, mert a falu bírája szabotálta a leventék Németországba vezénylését, hogy a fiatalokat megmentse az értelmetlen harcoktól, amit egy már nyilvánvalóan elvesztett háborúban kellett volna vívniuk. Ezen a tragikus napon hiába győzködték az oroszokat arról, hogy a faluban csak civileket találnak: a szovjet katonák összefogdosták a férfiakat, és összesen 32 főt végeztek ki.
Pontosan ugyanezen a napon, néhány kilométerrel arrébb a szovjetek Litérre is megérkeztek – itt és ekkor szenvedett vértanúhalált Bódi Mária Magdolna, akit egy hónap múlva avatnak boldoggá – a "fekete péntek" újabb tragikus fordulatára Udvardy György érsek hívta fel a megemlékezők figyelmét most vasárnap, az olaszfalusi templomban, ahol a tragédia nyolcvanadik évfordulóján celebrált szentmisét. Az érsek emlékeztetett: a nagyböjt a húsvétra való felkészülés, a bűnbánat időszaka. Az áldozatok halála a bűn következménye; a bűn növekszik, és nem ismer határokat, csak pusztít – ezért fontos, hogy megbánjuk bűneinket.
A szentmisét követően Soltész Miklós egyházi ügyekért és nemzetiségekért felelős államtitkár mondott beszédet. Rámutatott: a nyolcvan évvel ezelőtti mészárlás elkerülhető lett volna. A ciszterci atyák mindent megtettek, hogy mentsék az itt élő fiatalokat, legjobb szándékuk szerint megóvták őket attól, hogy leventeként Németországba vigyék őket, végül azonban nem tudták elkerülni a katasztrófát. Az államtitkár szerint a megelőző évek, évtizedek során megelőzhető lett volna az olaszfalusi fekete péntek, ha az első világháború végén a nagyhatalmak nem kényszerítenek rá egy olyan békét a vesztesekre, ami magában hordozta a második világháború elkerülhetetlenségét, vagy ha 1942-43-ban, amikor Magyarország szakítani szeretett volna akkori szövetségeseivel és új alapokra helyezni nemzetközi kapcsolatait, engedték volna kiugrani a háborúból az országot. Ha nem lett volna a német megszállás, nem lettek volna Szálasiék, akik kiszolgálták ezt az őrült rendszert, akkor a 32 meggyilkolt fiatal még sokáig élhetett volna.
Szörnyű, hogy a nagyhatalmak játszmája ilyen helyzetbe sodorta a világot. Ma 32, többnyire fiatal áldozatra emékezve imádkozzunk azért, hogy a világ legnagyobb hatalmainak vezetői ne folytassák ezt a sort, imádkozzunk a békességért – kérte a megjelenteket Soltész.
A megemlékezésen felolvasták az áldozatok neveit és elbeszélték azt is, milyen körülmények között érte őket a végzet. A templom oltára előtt mindegyikük emlékére elhelyeztek egy-egy szál fehér virágot. Az ünnepség a templomkertben található világháborús emlékműnél zárult, ahol Ovádi Péter parlamenti képviselő is koszorút helyezett el.