Mennyire célszerű egy olyan témát bevinni a kocsmába, ami egyébként az egyetemi katedrán is megállja a helyét? A Pannon Egyetem sok éve elindított „Tudomány a kocsmában” rendezvénysorozata bebizonyította, hogy nagyon is hasznos, ha meglépik ezt a formabontó tettet. Hiszen ez az alkoholpárás atmoszféra kicsit sem erodálja el az amúgy égetően fontos tudományos témákat. Sőt, a tudomány szempontjából nem mindennapi helyszín egyedi pikantériát ad annak, amikor például olyan dilemmák kerülnek terítékre, mint az, hogy az ökológiai válság egyben kulturális válság is lenne?
A rendezvénysorozat legutóbbi eseményén ezt a kérdéskört boncolgatta a Sport pubban az egyetem Társadalomtudományi Intézetének két oktatója, Dr. Tóth Benedek és Dr. Fekete Richárd a népes hallgatóság előtt.
Tóth Benedek
A kocsmákban amúgy is sokszor merülnek fel a különböző válságok beszédtémaként, hangzott el az előadások bevezetéseként. Hogy ez mennyire van így, azt mindenki döntse el maga. Tóth Benedek viszont egyből tisztázta több nemzetközi szociológiai kutatásra alapozva, hogy melyek azok a krízisek, amik leginkább foglalkoztatják az embereket.
Ezek alapján az ökológiai és geopolitikai válságok, valamint a mesterséges intelligencia térnyerésével kapcsolatos félelmek okozzák a legtöbb szorongást az emberekben.
A társadalmakat fenyegeti valami, ami miatt fennáll a veszélye, hogy a szubjektum vagy a geopolitika esetében a közösségek feloldódnak, fogalmazta meg tudományos nyelvezettel Tóth Benedek a különböző krízisek lecsapódását az emberek érzésvilágában.
A két előadó ezt a három területet vette górcső alá, kezdve az ökológiai krízissel, amit az éghajlatváltozás problematikájaként is lehetne emlegetni.
„A klímaváltozás kvantifikálható, mérhető, modellezhető természeti jelenség, műveletileg zárt rendszerekként értelmezhető természeti szférák interakciói által alkotott holisztikus rendszerként modellezhető” – hangzott el a pontos definíció, amit Tóth Benedek gyorsan visszarántott a konyha kocsmanyelv szintjére azáltal, hogy kfejtette: az atmoszféra, a hidroszféra, a bioszféra és geoszféra csupán zárt rendszerek, a hétköznapi életünkben nem is értelmezzük őket működésükben. Amikor viszont beszélünk róluk, akkor átalakulnak és beszédtémaként behatolnak a társadalomba, ahol aztán politikai, gazdasági, vagy akár vallási megközelítésből is külön színezetet kapnak.
Így pedig a klímaváltozás társadalmilag létrehozott jelenségeket vesz fel, amiket már könnyen érzékelhet bárki egy újabb szférában, amit nevezzünk egyszerűen szocioszférának, azaz társadalmi rendszernek.
A „válság” azt jelenti, hogy a szocioszféra képtelen a reprezentációra, de hogy ezalatt mit értett pontosan az előadó, azt egyszerűbben meg lehet érteni, ha definiáljuk másodikként a kultúrát is Clifford Geertz alapján:
„A kultúra nem szokások, viselkedési minták vagy materiális javak összessége, hanem mindenekelőtt szöveg: jelentéssel bíró szimbólumok rendszere, kommunikációs rendszer, amely meghatározza, hogyan értelmezik az emberek saját cselekedeteiket és a világot.”
Tehát a kultúra fő funkciója, hogy létrehozza a társadalom által értelmezhető valóságot és értelmet adjon neki.
Utoljára a 19. században történt meg, hogy alapjaiban újraértelmezték a kultúrát. Ekkor alakultak ki a ma is ismert izmusok és irányvonalak, amik ugyan változtak az évtizedek alatt, de az eredőjük valahol az 1800-as években keresendő.
Most viszont egy újabb ilyen újraalkotás határán billeg az emberiség, mondta Tóth Benedek, rátérve ezzel az AI megjelenése okozta társadalmi krízisre.
Hiszen az egyre inkább mindenki által tapasztalható ember-gép kommunikáció térnyerése kezdi megkérdőjelezni a kommunikációs partner hagyományos fogalmát azáltal, hogy például a ChatGPT-vel már úgy lehet beszélgetni, mintha valós, érző humanoid lenne. Ez pedig belülről erodálja az ember szubjektumát, ahogy azt cikkünk elején is említettük, mint a válságérzet egyik fő okozóját.
A mesterséges intelligenciára a kultúrának is van immunreakciója: a fikciók területén hoznak létre alkotásokat, amiket aztán megpróbálnak visszailleszteni a társadalomba. Hogy értsük, miről is van szó pontosan, Tóth Benedek egy 19. századi példát hozott, amikor hasonló mértékű változásokon esett át a társadalom. A napi sajtóban elkezdtek olyan novellaszerű írások megjelenni, amik finoman, tehát még véletlenül sem tolakodóan próbálták megmagyarázni és felkészíteni az embereket a nagyvárosi létezés minden velejárójára. Vagy éppen a technológiai újítások használatára. És mivel olvasni előtte is szeretettek az emberek, így sikerült beilleszteni a hétköznapokba az új viselkedési mintákat. Ma ugyanezt látjuk, amikor például az AI segítségével létrehozott vizuális alkotások nagyon hamar egy új művészeti ágazatba csoportosultak.
Fekete Richárd
A harmadik krízisről, azaz a geopolitika felzavarodásáról már Fekete Richárd beszélt a Tudomány a kocsmában rendezvényen. Mint az előző példák esetében, úgy itt is immunválaszokat kezd adni a társadalom, viszont az előadó egy egészen meglepő példát hozott, hogy ez miben nyilvánul meg.
A Walking Dead képregényt, valamint az abból készült tévés sorozatot idézte meg az előadásában. A zombiapokalipszis témáját feldolgozó széria ugyanis az élőhalottak narratívájába helyezi szerinte a növekedésre épülő gazdasági rendszerek sötét oldalát, ahol a zombik, mint a fogyasztók jelennek meg. Nem természeti létezők, akik hordákban szeretnek közlekedni, a túlélők, legalábbis a sorozatban, akik még emlékeznek az apokalipszis előtti világra pedig komoly erkölcsi dilemmákba esnek, hogy ebben a válsághelyzetben milyen erkölcsi normákat kövessenek.
Részlet a Walking Dead sorozatból
Fekete Richárd, előadótársához hasonlóan szintén hozott más történelmi példákat is, amik alátámasztották, hogy a zombinarratíva a kultúrákban éppen azokban az időkben szokott megjelenni, amikor valamilyen válsághelyzetet élt át a világ. Ilyen volt a 20-as évek gazdasági recessziója, vagy éppen a 70-es évek berobbanó kapitalizmusa. Mindegyik kitermelte a maga zombitörténeteit a popkultúrában, nem volt ez másképp a 2010-es Walkig Deaddel sem.
