Miközben Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson végezte a rábízott tudományos kísérleteket, tartalékosa, Cserényi Gyula a földi irányítóközpontból segítette a munkáját. Cserényi egyike volt annak a 247 jelentkezőnek, akik a HUNOR űrprogram felhívására megmérettették magukat a kiválasztási folyamaton. Adja magát a kérdés: vajon nem bántotta-e, hogy végül nem őt választották ki a nagy küldetésre?
Azt mondta, néhány hét alatt helyére tudta tenni a történteket, és segített ebben az is, hogy gyorsan új feladat elé állították: Amerikába utaztak, ahol elkezdődött a kiképzésük. “Persze ott van az érzés, hogy jó lett volna… de irigység és negatív érzés sosem volt bennem.”
Gyula tartalékosként ugyanazt a felkészítést kapta, amit Tibor – hiszen az utolsó pillanatig készen kellett állnia arra, hogy szükség esetén át tudja venni kollégája helyét a küldetésben. Vállalnia kellett a karantént is, ami a kilövés többszöri halasztása miatt hosszúra nyúlt, de összeszokott csapattal, jó társaságban töltötte ezt az időszakot, így nem érezte megterhelőnek. Számára egyébként nem is a kilövés, hanem a visszaérkezés jelentette az igazi katarzist: mint mondta, abban a pillanatban, amikor a kabin a vízbe érkezett és fel lehetett lélegezni, akkor érzékelte igazán, mennyire görcsben volt addig.
A rendezvényen kérdezték Cserényit a Kapu Tibor által elvégzett huszonöt kísérlet sorsáról is. Ezek változatos fázisokban vannak: a növénykísérlet még mindig az űrállomáson van -80 fokra lefagyasztva, más kutatásokhoz még nem érkezett meg minden adat, de vannak publikálás közeli állapotba jutott projektek is. Gyula ezzel kapcsolatban méltatta Kapu Tibor munkáját: “lenyűgöző volt a fókusza, ahogyan idelent készült a kísérletekre és ahogy odafönt dolgozott.”
Kapu Tibor küldetése tehát még nem ért véget, a kutatók előtt még sok munka áll. Azonban Szijjártó Péter októberi bejelentése után – mely szerint Magyarország újabb emberes missziót tervez az űrállomásra – a figyelem egyre inkább a Cserényi Gyulára váró további feladatokra irányul.
Közben viszont az űrkutatásban egy történelmi pillanathoz érkezünk: a Nemzetközi Űrállomás többször meghosszabbított életciklusa végéhez ér, az évtized végén irányított módon elégetik a légkörben, és ezzel lezárul a nemzetközi űrbéli jelenlét több mint harmincéves története. Az alacsony Föld-körüli pályán az Axiom Space által üzemeltetett kereskedelmi űrállomás veszi át a stafétát – és bizony felmerül a kérdés, vajon Gyula még az ISS-en, vagy már az új, kisebb állomáson végezheti majd a rábízott munkát.
“Az ISS egy darabka történelem, az emberiség máig legnagyobb közös projektje, nagyon szeretném itt végrehajtani a küldetésemet. De az is igaz, hogy szívesen kipróbálnám egy új űrállomás modern rendszereit.”
Az űrhajós megjegyezte: a Nemzetközi Űrállomás első modulját 1998-ban bocsátották fel, és már akkor kiforrott technológiát tartalmazott. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy USB bedugásához is bonyolult trükkökre van szükség, míg egy jövőbeli új állomást a jelenkor csúcstechnológiájával szerelnek majd fel.
Cserényi szerint az űrkutatásban egyébként is technológiai robbanás előtt állunk, ami különösen jó hír a magyar fiatalok számára. “Most vagyunk a legjobb pillanatban, a mostani fiatalokra elképesztően izgalmas, változatos jövő vár tele lehetőséggel. Ez a korszak most fog berobbanni, áramlik a befektetés az űriparba, és ez még fokozódni fog.”
