Horger Antal 1872-ben született az erdélyi Lugosban. Apja a német gyökerekkel rendelkező Horger János cipészmester volt, 1892-től egyúttal a Lugosi Népbank igazgatósági tagja, anyja Grau Antónia volt.
Horger Antal tanári pályafutása elején Brassóban, majd Budapesten a VI. kerületi állami felsőbb leányiskolában tanított, közben pedig megszerezte az egyetemi magántanári képesítését magyar hangtanból és szótanból.
1922-től a szegedi, majd 1940-től a kolozsvári egyetem magyar nyelvészeti tanszékének nyilvános rendes tanáraként tevékenykedett. Tudományos érdeklődése elsősorban a magyar hangtörténetre, az etimológiai kutatásokra, valamint a székely nyelvjárások tanulmányozására irányult. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvjárási térkép elkészítése is. Munkáit konzervatív szemlélettel, ugyanakkor a német tudományosságra jellemző precizitással és alapossággal írta meg.
Tudósként precíz, konzervatív alkat volt, ez járult hozzá József Attilával való konfliktusához is. Horger, mint a Szegedi Egyetem irodalmi tanszékének vezetője, megakadályozta, hogy az ifjú költő tanári pályára lépjen, miután az Tiszta szívvel című versében, amit akkor publikált a Szegedi Új Nemzedék lapban lázadó, a társadalmi normákat semmibe vevő hangot ütött meg Horger szerint. A döntést később azzal indokolta, hogy nem kíván olyan tanárt az iskolákba, aki ilyen nézeteket vall. Életének ez az epizódja tette Horgert a kultúrtörténet „rosszfiújává”. Más nézőpontból viszont egyszerűen a saját erkölcsi és szakmai mércéje szerint járt el.
A Tiszta szívvel c. vers kézirata
A botránytól függetlenül Horger nyelvészként is maradandót alkotott. Ő volt az első, aki szisztematikus munkával próbálta feltérképezni a magyar nyelv hangrendszerének történetét. A hangtörténeti kutatások mellett a nyelvtörténeti források vizsgálata és a magyar helyesírás kérdései is foglalkoztatták. Munkássága szilárd alapot teremtett a későbbi nyelvészgenerációk számára.
Horger Antal 1946-ban hunyt el, és bár életében tisztes tudósként ismerték, neve mára összeforrt József Attila sorsdöntő pillanatával. Ez az ellentmondásos örökség azonban semmit sem von le tudományos érdemeiből. Ma is hivatkoznak rá hangtörténeti kérdésekben, sőt több nyelvjárási munka is az ő alapkutatásaira épít.
Végső soron Horger Antal nem csupán egy „megkövült professzor” volt, hanem egy olyan nyelvész, aki egész életében az anyanyelv rejtelmeit próbálta feltérképezni, még ha a költészet szabadságával nem is tudott mindig lépést tartani.
