– A turizmus Veszprém hosszú távú stratégiájában meghatározó ágazatként szerepel. Ennek megfelelően létrehoztuk a Veszprémi Turisztikai Nonprofit Kft.-t, amelynek tulajdonosa az önkormányzat mellett az állatkert, a Veszprém Aréna, illetve a Veszprémi Turisztikai Egyesület. Tehát a turizmusban érdekelt szereplők közös gazdasági társaságot alapítottak, hogy a különböző érdekeket megfelelő jogi keretben tudják érvényesíteni. Sajátos, hogy olyan társasági szerződést kötöttünk, amelyben – bár az önkormányzat vállalja a működéshez szükséges források 70 %-át – a legkisebb tag, a turisztikai egyesület ugyanúgy egy szavazattal rendelkezik, mint az önkormányzat. Tehát a legkisebb tag akarata nélkül gyakorlatilag nem tud stratégiai döntést hozni a társaság.
Porga Gyula
– Mi a kft. jogköre és feladata?
– A társaság nyert közel 50 millió forintot infrastrukturális illetve tartalmi fejlesztésekre. Ennek eredményeképpen a Tourinform új irodába költözik az Óváros téren, valamint a pénz jelentős részét városmarketingre kell elkölteni. A kft. feladata tehát, hogy egységes városmarketing arculatot alakítson ki, és összefogja az információáramlást. A városi testület – a kft.-vel konzultálva – szabja meg a stratégiát, és a turizmust érintő operatív irányítást a kft. végzi.
– Mit gondol a városmarketinghez kapcsolódó kommunikáció jelenlegi minőségéről? Van miben fejlődni?
– Az önkormányzati intézmények saját, egyéni kommunikációt folytatnak, így az nem tekinthető egységesnek. A jövőben elengedhetetlen, hogy homogén és karakteres városmarketing alakuljon ki, Veszprém városának egységes, markáns arculattal kell megjelennie országos szinten. Mindemellett fontos, hogy nem csak kifele kell a jó kommunikáció, hanem befelé is. Erre aktuális példa a csatornázás kérdése. A csatornázás olyan ügy, ahol nem volt megfelelő a tájékoztatás. A legnagyobb probléma nem abból fakad, hogy feltúrták a várost. Ezt a munkát meg kellett csinálni, mert most állt rendelkezésre az anyagi forrás. Mit kellett volna másként tennünk? Ha a probléma helyszínén történik meg a kommunikáció – például kiírjuk, elmondjuk, hogy mikor kezdődik a felújítás, mikor van vége, mennyibe kerül –, akkor megértőbbek, nyugodtabbak az emberek. A városmarketing inkább kifelé szól. Itt is van mit fejlődni, ugyanis inkább negatív töltetű eseményekkel – a Cozma gyilkossággal, a Rajk-féle emlékmű kálváriájával – kerültünk az országos címlapokra, és kevésbé a sikereinkkel. Elképzeléseim szerint a külső kommunikáció, a városmarketing jelentős részét a kft., a városlakókkal való közvetlen kommunikációt a városháza fogja végezni.
– A turizmus kitörési pont, de rengetegféle vállfaja van, melyiket lehet Veszprémhez kapcsolni?
– A város egyik jelentős értéke a történelmi örökség, amit itt hagytak nekünk az elődök. Ezek elsősorban az egyházhoz kötődő értékek, tehát nyilvánvaló, hogy a vallási turizmust erősíteni kell. Az érsekség lépett is ebben az ügyben, nem véletlenül épül a Szalézi Szent Ferenc Kommunikációs Központ. Másik kiemelkedő értékünk a kulturális turizmus. Jelentős fesztiváljainkak tökéletes otthona a település – az Utcazene, a Tánc Fesztiválja, az Ünnepi Játékok, a Kabóciádé sikeres próbálkozások. Szerintem ezen a területen még vannak bőven fejlesztési lehetőségek. És itt a Bakony és a Balaton, amit nem lehet kihasználatlanul hagyni. Egyik örök problémánk, hogy a balatoni turistákat miként tudjuk felhozni Veszprémbe, és minél tovább itt tartani őket. A „Kolostorok és kertek a veszprémi vár tövében” projekt részlegesen segít a helyzet megoldásában. A várat jellemzően az idősebb korosztály keresi fel, az állatkertbe a családosok járnak – a kolostorok és kertek ösvénye azt a célt szolgálja, hogy összekötve a két turisztikai helyszínt, megnöveljük a városban eltöltött idő mennyiségét.
– Milyen a viszony a város és a turisztikában érintett vállalkozók között?
– Szerencsés helyzetben vagyunk, mert vállalkozóink jó példát, mintát mutatnak az önkormányzatnak. Ha megnézzük Veszprém gasztronómiai kínálatát, látjuk, hogy országos minőséget képvisel. Szálláshelyeinkkel ugyanez a helyzet. A nagyrendezvényeket tekintve szintén. Veszprémi sajátosság, hogy kiemelkedő fesztiváljaink működéséhez az önkormányzat egy kis szeletet biztosít, a többi, jelentős összeget a vállalkozó a piacról szerzi be. A magyar városok többségében ez fordítva zajlik, sok helyen az önkormányzat a fő szponzor. Nálunk a vállalkozók rájöttek, hogy létezik egy űr, és ezt be kell tölteni, azaz hozzáadott értékkel nagyot lehet létrehozni. Ez pedig a helyi vállalkozók erejét mutatja. Úgy látom, hogy a vállalkozóknak nem effektív anyagi segítségre, hanem átlátható helyzetre van szükségük, arra, hogy információkat kapjanak a döntésekről, adott esetben a pályázatokról, arra, hogy beszélgessünk, találkozzunk, egyeztessünk, és a városi vezetés ne akadályozza őket.
– Álmodozzunk egy kicsit! Ön milyen várost képzel el, ha a jövő „kulturális Veszprémére” gondol?
– A Tourinform felmérése szerint az idelátogatók Veszprémet leginkább idős, bölcs öregapóként aposztrofálták. Szeretnék ezen a képen egy kicsit fiatalítani. Emellett (és ezzel kicsit ellentétben) az Európa Kulturális Fővárosa pályázatban arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a városnak női arculata van – és ez igaz is. A nő pedig ezerarcú lény – benne van a fiatal, izgalmas lány, a gondoskodó anya és a kedves nagymama is. Tehát ezeket kell ötvözni, azaz sokszínű városképre van szükségünk. Veszprém ne egy sémára álljon be: legyen benne fiatalos lendület, de magas minőség és a bölcsesség is.
– Örök kérdés: Ön szerint szeptembertől márciusig él a város?
– Több szegmense is van ennek a problémának. Egyrészt Muraközy Péter elmondta nekem, hogy Magyarországon nincs még egy olyan hasonló méretű település, ahol egy héten ennyi élőzenei koncertet lehetne meghallgatni, mint Veszprémben. Tehát a klubélet zajlik Veszprémben, és a kiállítások, tárlatok, rendezvények sem maradnak abba a téli időszakban. . Másik oldalról a helyzet sajnos nem ennyire kielégítő. Sajnos elveszítettük a klasszikus agóránkat – de ez nem csak helyi sajátosság. A város(ok) peremén felépültek a bevásárlóközpontok, amelyek kiszippantják az embereket, így kiürül a belváros, a „közösségi tér” pedig kitevődik a nagyáruházakba.
– És nem lehet ezen változtatni?
– Megpróbálunk. A tervek szerint 2011-ben befejeződő belvárosi rehabilitáció egyik legfontosabb célja a közösségi terek újraformálása és élettel való megtöltése. Meglátásom szerint a város nagy változások előtt áll. 2011-2012-ben egy másfajta, megújult Veszprémben fogunk élni: a „Kolostorok és kertek” projekt számos megújult teret hoz létre a vár alatt és a Séd-völgyben, a belvárosi rehabilitáció és a Hangvilla megépülése a központot alakítja át, az állatkertben átadják a Zsiráf-házat, a várban létrejön a Szalézi Szent Ferenc Kommunikációs Központ. A feladatunk az lesz, hogy ezt az innovációsorozatot jól hasznosítsuk, ehhez pedig kiváló kommunikáció szükséges.
