Felemelő, egyben megrendítő érzés azon a helyen lenni, amiről tudvalévő, ha eljön az idő, akkor Ferenc pápa végső nyughelye lesz. Ugyanis egyáltalán nem törvényszerű, hogy a katolikus egyház vezetőit kivétel nélkül a Vatikánon belül, a Szent Péter-bazilikában temetik el. A regnáló egyházfő már életében nyilatkozott arról, hogy a Vatikánon kívüli legnagyobb római bazilikában, a Santa Maria Maggioréban szeretné, ha eltemetnék. A pápa szívéhez különösen közel áll ez a templom. Külföldi útjai előtt és után már-már szokásává vált, hogy ide látogat el imádkozni, de arra is volt már példa, hogy előzetes értesítés nélkül jelent meg a Szentszéktől körülbelül hat kilométerre lévő templomban.
Húsvét előtti nagyhéten portálunknak lehetősége volt ellátogatni ide, ahol sikerült találkozni Rolandas Makrickas bíborossal, a Santa Maria Maggiore koadjutor főesperesével, aki a helyszínen mesélt a bazilika alapításának legendájáról. Arról az ötödik századi történetről, ami szerint az akkori pápának, Libériusznak álmában megjelent a Szűzanya és arra kérte, emeljen templomot azon a helyen, ahol másnap hó fog esni. Egy augusztusi forró napon történt mindez, mégis reggelre az Esquilinus-dombot hó borította. A történet szerint a pápa ebbe rajzolta bele a későbbi bazilika terveit. Augusztus 5-én a Havas Boldogasszony ünnepén erre az esetre mindmáig megemlékeznek Rómában.
A templom felépült, amit aztán a középkorban jelentősen kibővítettek, de az eredeti mozaikokból még ma is számos rész felfedezhető a belsejében. A Santa Maria Maggiore azért is különleges a többi római templomhoz képest, mivel stílusjegyeiben némileg eltér társaitól – sokkal hangsúlyosabbak a keleti motívumok a díszítésekben. Ezeken kívül még egyházpolitikailag is hordoz magában kuriózumot, hiszen a középkorban egy templomépítés általában az adott uralkodó döntése nyomán valósulhatott meg, a Santa Maria Maggiore viszont kizárólag a pápa kezdeményezésére, és az ő támogatásával épült meg.
Ferenc pápának ezért is az egyik kedvence a bazilika, amit mély spiritualitás hat át, ezt pedig tovább erősíti, hogy itt őrzik a jászolereklyét is, azokat a fa maradványokat, amik a legenda szerint annak a jászolnak voltak a részei, amikben Jézus feküdt, amikor megszületett Betlehemben.
Ebben a közegben találkoztunk Törő Andrással, a Pápai Magyar Egyházi Intézet rektorával, akivel sikerült rövid interjút is készítenünk, amiben természetesen érintettük a Veszprémi Főegyházmegyét, és azon belül Bódi Mária Magdolna esedékes boldoggá avatását is.
Rolandas Makrickas (balra) és Törő András (jobbra)
A Pápai Magyar Egyházi Intézet gyakorlatilag ott van minden olyan ügyben, ami a magyar egyház és Róma között körvonalazódik. Legyenek azok diplomáciai jelentőségűek, vagy egy zarándokcsapatnak a segítése.
Törő András amellett, hogy felszentelt római pap, ezt az intézetet vezeti, így pedig nemcsak a Róma és Magyarország közötti kapcsolatra van rálátása, hanem a teljes katolikus egyház jelenlegi kihívásaival és folyamataival is képben van.
Hogy ez mennyire tükrözi a válság jeleit, ahogy azt sok, nem minden esetben megalapozott állítás sugallja, Törő András elsőre meglepő választ adott. Hiszen bizonyos nézőpontból a kereszténység a kezdetektől válságban van. Ezzel a nagyhét elején még inkább fókuszba kerülő bibliai részt idézte fel, amikor Júdás elárulta Jézust, aki ennek ellenére is az emberekkel maradt és van ma is, évezredekkel később.
„A világ átalakulóban van, ahogy a vallásgyakorlás is” – mondta a rektor, a nehézségekre kitérve pedig hozzátette, hogy ezek segítenek az egyházon belüli megújulásokban is. „Azt nem tudhatjuk, hogy milyen változások lesznek, de abban biztosak lehetünk, hogy Isten nem hagyja el a közösségét.”
A népi vallásosság már kisebb mértékben meghatározó, akik viszont követik és tartják az egyház ünnepeit, azokban sokkal nagyobb a tudatosság. Törő András ezt alátámasztva Párizsból hozott konkrét és számokban is mérhető példát. A francia, egyébként rendkívül szekuláris fővárosban ugyanis az idei húsvétkor hétszáz felnőtt embert kereszteltek meg. Ennek pedig főleg abból a szempontból van nagy jelentősége, hogy ezek az emberek saját elhatározásukból döntöttek a megkeresztelkedés mellett. Felnőttként hozták meg ezt a döntést életükben, hogy a hit útjára lépnek.
De mit ígér a kereszténység, hogy ezt a radikális lépést ilyen sokan megteszik, nem csak Franciaországban?
Törő András a kereszténység eredeti üzenetét hozta fel itt, ami viszont sok minden más mellett a kezdeti időktől sem változott.
Jézus egy értelmes életre hív meg mindenkit, ami nem a semmiben ér véget. Az örök életben a földi nehézségek feloldást nyernek. Ha nem lenne örök életünk, akkor földi létünket bármivel megtölthetjük, egyszer akkor is véget érne minden. De, ha van örök életünk, akkor másképpen éljük a földit is. Ha megtapasztaljuk, hogy nekünk megbocsájt Isten, akkor mi is máshogyan tudok az emberekhez fordulni. És Isten nem azért bocsájt meg, mert kiérdemeltük, a megbocsájtást nem lehet kiérdemelni. Pusztán szeretetből lehetséges. A kereszténység ezt hirdeti. Ha pedig minél többen meghallják Isten ezen üzenetét, akkor a keresztény hiten keresztül a társadalmi gondolkodás is megváltozhat egy sokkal jobb irányba. Isten akaratát viszont nem úgy kell értelmezni, mintha valami felső angyali erőként beavatkozna. Az embereken keresztül működik, ezért annyira fontos az, hogy halljuk meg az ő üzenetét és hívását.
Törő Andrással beszélgetésünk alatt kitértünk a Veszprémi Főegyházmegyére és annak közelgő nagy ünnepére, amikor április 26-án boldoggá fogják avatni Bódi Mária Magdolnát. A Pápai Magyar Egyházi Intézet vele kapcsolatban több programot is indított korábban, hogy a mártírhalált halt fiatal lány történetét, és a többi magyar szentet Rómában is minél többen megismerjék. Ahogy Törő András mondta, a boldoggá avatás a magyar részegyház nagy ünnepe lesz, ők pedig szeretnék, ha a nagy keresztény közösséget is gazdagítaná mindez.
