Tősgyökeres, lokálpatrióta veszprémi vagyok, aki szerencsére azért az ország több városában is élt, de végül mégiscsak itthon kötött ki a kalandozásai után. Tíz éve lakom újra Veszprémben, és ebben a tíz évben azt tapasztaltam, hogy nem tudjuk reálisan látni településünket, mást várunk tőle, mint ami az adottságaiból és az aktuális országos, gazdasági és kulturális, szellemi helyzetből fakad.
Kezdjük a földrajzi fekvéssel! Egyértelmű, hogy a Balaton és a Balaton-felvidék elszívja mind a helyi polgárokat, mind a turistákat. A víz és a felvidék varázsa magához vonzza az embereket, és ez tiszta sor: nyáron igazán kellemes például egy délutánt és estét eltölteni mondjuk a káptalani strandon vagy a Káli-medencében, ahelyett, hogy a forró városban ücsörögnénk. Emellett ne felejtsük el, hogy bár kihalófélben az idősebb korosztály, sokaknak még megvan a telkük, házuk a felvidéken, ahova évközben hétvégén vagy akár hétköznap délután leruccannak. És csodálkozunk, hogy üres vasárnap délután a belváros?
Lépjünk tovább! Kovács Endre azt mondja, hogy alig járnak emberek kiállításmegnyitókra, irodalmi, kulturális eseményekre. Nos, az ilyen típusú művészeti megmozdulások mindig szűk közönséget vonzottak. Az emberek a populárisabb szórakozási lehetőségeket keresik: nézzük meg, két színház is megél a városban, van nézőseregük, eltartják őket. Mellesleg egyértelmű, hogy egyre többet dolgozunk, azaz lehet, hogy annak sincs ideje elmenni egy tárlatra, aki szeretne, mert épp a délutáni, esti munkáját végzi.
Itt persze beléphetne az egyetemista tömeg. De legyünk tisztában a helyzettel: a Pannon Egyetem nem bölcsészegyetem. Nem degradálni akarom a reál, műszaki felsőoktatást, de lássuk meg, hogy inkább a bölcsészhallgatók vevők a „magasművészetre”. Persze ne essünk megint hibába; kiváló kulturális kezdeményezések kiindulópontja egyetemünk. Gondoljunk csak például a Trialógus-estekre, vagy érdemes megnézni a Felföldi Gábor vezette Közművelődési Titkárság programjait – szerintem mindenki talál benne magának megfelelőt. Az megint más kérdés, hogy az egyetemisták miért nem lépnek ki az intézményből, miért nem jelennek meg a veszprémi kulturális életben. Talán azért, mert nem érzik magukénak a várost, talán azért, mert az egyetemen is kevesen vannak, akik igénylik a magasabb szintű kultúrát. Elég csak elmenni egy VEN-re, és rádöbbenni, mennyit zuhant a színvonal az elmúlt 20 évben. No, ott tényleg a diszkó meg a sör lett a kultúra. És van megoldás? Be lehetne vonni az egyetemistákat a város kulturális életébe? Persze. Talán szorosabb kapcsolatot építeni a közműv. titkárság és a városi intézmények között, elvinni programokat az egyetemre, egyetemi programokat a városba…
Visszatérő téma, hogy nincs agórája a városnak. De mi az az agóra? Egy nagy placc, ahova leülnek az emberek beszélgetni? Vagy kávéházak hosszú sora egymás mellett? És egyáltalán a mai életvitelünkhöz köthető az agóra? A társadalom atomizálódik, az élet ritmusa egyre gyorsul, a szórakozás egyre inkább a tévénézésre és a shoppingolásra szorítkozik. Gyakran megesik, hogy akkor beszélgetünk régi ismerősökkel, amikor a szupermarketekben rátehénkedünk a bevásárlókocsira. És bizony kevés a pénz. Ha arra kell figyelnünk, hogy milyen felvágottat veszünk, akkor nehezen költünk el ezreket kávéra, 100 %-os gyümölcslére, minőségi borra, jó sörre egy kávéházban. És nem Olaszországban vagy Horvátországban vagyunk: nálunk, kicsi városunkban nem része a kultúrának a nyüzsgő kávéházi lét.
Persze vannak, akik ezreket költenek italra, szórakozásra, és pörögnek. Ők pedig a tinédzserek. Vegyük észre, hogy évközben hétvégén alig lehet helyet találni a belvárosi szórakozóhelyeken, egymást érik a koncertek – azaz van élet a városban, de a kocsmákban, a klubokban. És a vendégek a tizenévesek. Egy vendéglátós ismerősöm célul tűzte ki magának, hogy becsábítja kocsma-éttermébe a 30-as szülőket. Kudarcot vallott. A vendégek nem jöttek, mert a gyerekre spórolják a pénzt, leülnek otthon a haverokkal, mert az kényelmesebb, olcsóbb, egyszerűbb.
És ne felejtsük el, hogy mink van, és mi mindenünk lesz még! A felsorolás nem lesz teljes körű, de: van két színházunk, bábszínházunk, Veszprém Arénánk, vannak sikeres, nagy nyári fesztiváljaink, magas szintű kiállításaink és irodalmi estjeink. Kiváló zene- és énekkaraink. Megyei (amely már volt az év múzeuma) és egyházi múzeumunk, valóban sokszínű könnyűzenei életünk, rengeteg friss zenekarunk, megszépült Gulyadombunk, Európa szintű állatkertünk, csodálatos épített és természeti örökségünk… És lesz új belvárosunk, felújított Séd-völgyünk, Hangvillánk, egyházi turisztikai központunk.
Azaz lehet miből építkezni. Csak arra figyeljünk, hogy a jövőbe tekintve ne álmodozzunk, hanem a realitásokat figyelembe véve bátran tervezzünk.
