Kicsi, nagy vagy óriás, zselés vagy porcelán, tippes vagy épített, kerek, kocka vagy hegyes, színes, francia, vagy japán manikűr. Az eredmény mindenképpen valamilyen körömcsoda, ami (állítólag) még szebbé teszi a gyengébbik nemet. Férfiak szeretik vagy nem, ezen esetünkben mindegy. Ami igazán lényeges, hogy tudni kell viselni. Mégis mindennapjainkban gyakorta találkozunk érdekes szituációkkal, ahol furcsán hat a szivárványszínű csodákkal díszített műkarom.
A pénztárnál sorban állva elgondolkodunk, vajon Ollókezű Edward is talált volna-e magának munkát egy boltban, mondjuk a kasszánál? Álmodozásunkból az eladólány türelmetlen körömkocogtatása zökkent ki. Hosszú, színes, rikító és tűhegyes. Az ízlésnek ehhez már semmi köze, csupán a divatnak. De nem akad be a pénztárgépbe? És hogyan lehetséges, hogy nem tépi ki a tejeszacskókat, és még fogni is lehet vele. Csodás.
Irodában, bankban könnyedén használja naggyá varázsolt körmeit a civilizált vadmacska. Gyakorlottan siklik a keze a billentyűzet felett, nem üt mellé, nem karmolászik a billentyűzeten. De mi a helyzet az érintőképernyővel és a laptopokkal, gyötör a kérdés? Valószínűleg ezt valahol tanítják.
Körmére néztem a nővér munkájának a kórházban. Elképedve tapasztaltam, hogy gigantikus karmaival úgy bánik az injekciós tűvel, hogy az már bravúros mutatványnak számít. De gumikesztyűt húzni rá? Hát ez már valami.
A rikító rózsaszínre festett csúcsok még hasznosak is lehetnek. A takarítónőnek például, amikor valami makacs szennyeződést kell lekapirgálni a sarokból. Ezek után már azon sem lepődnénk meg, ha a zöldséges egy körömsuhintással vágná fel a dinnyét. Miért ne?
Szóval semmi baj ezzel a divathóborttal, mint látjuk az ember adaptációs képessége határtalan, tökéletesen alkalmazkodik a körülmények adta követelményekhez. De hölgyeim, nem árulnák el, hogyan lehet ilyen a karmokkal gyermeket gyengéden, férfitestet érzékien simogatni?
