A kiállítás alapját a Balaton Almanach című kiadvány jelenti: 1967-ben a múzeum felkérése a kor magyar költői adtak le a tóhoz kapcsolódó kéziratokat. A projekt sikerén felbuzdulva az intézmény (eddig) két további fordulóban bővítette a gyűjteményt: 1999-ben, majd 2023-ban kértek be az aktuális kortárs alkotóktól munkákat. Most tehát három nagyon eltérő korszak nagyon eltérő költészetén keresztül nézhetünk rá a Balatonra.
A megnyitón Szanyi Brigitta múzeumigazgató rámutatott: hagyomány az irodalomtörténeti gyűjtemény bővítése: a legutóbbi körben harminchat művész fogadta el az intézmény felkérését. A múzeum túlnyújtózkodott a megye és az ország határain, és a magyar irodalmi élet legjavától gyűjtött be kéziratokat.
Csik Richárd önkormányzati képviselő arról vallott köszöntőjében, hogy képzőművészként őt is megihlette már a Balaton. Méltatta a Balatoni Almanach projektet, ami egyedülálló tükröt tart arról, hogyan látja a magyar művészvilág a tavat. Három korszak alkotói együtt rajzolják meg azt a kulturális térképet, amelyen a Balaton lelki és művészeti központként is megjelenik.
A tárlatot Géczi János József Attila-díjas író nyitotta meg, aki rámutatott: a Laczkó Dezső Múzeum 1904 óta gyűjt irodalmárokhoz kapcsolódó relikviákat, legnagyobb számban kéziratokat. A szerző a kézirat mibenlétéről elmélkedett, kifejtette a különbséget az első kézirat és a letisztázott változatról a szerző által készített másolatok között, illetve felidézte a kézirat kultuszának történetét, ami a reneszánszból eredeztethető – ebben a korszakban értékelődött fel az individuum és vált mindinkább megbecsültté a költészet. A kéziratok műtárgyakká váltak, a múzeumban kiállított versek mindegyike a szerző által lejegyzett, utolsó jóváhagyott változatnak tekinthető.
A tárlatban a kortárs irodalom ismert szerzői mellett olyan nagy nevek kéziratait is láthatjuk, mint Pilinszky János vagy Weöres Sándor.
