Mik voltak a mérföldkövek a magyar energiapolitikában? Ha egy tizenötéves időskálán kellene értelmezni, hova tűzné le a gombostűket?
Válasszuk ketté az energiapolitikán belül a földgáz és az elektromos áram területét, mert egészen más hatások érvényesülnek ezeknél. 2009-ben átéltünk egy nagy gázválságot. Abban az évben januárban szintén az oroszok és az ukránok konfliktusa miatt három hétre megszűnt a földgáz-szállítás Magyarországra. Ez az eset ébresztőt fújt, hogy nagyon gyorsan el kell kezdeni átalakítani úgy az energiapolitikánkat, hogy az ilyen helyzetekre is felkészültek legyünk. Ezért elkezdtük összekötni a hálózatainkat a szomszédainkkal. Ez azért fontos, mert Magyarország a kontinens közepén el van zárva a tengeri kijáratoktól, így pedig sokkal nehezebben tudunk hozzájutni a különböző energiahordozókhoz. Azt pedig be kell látni, hogy nincsenek nagy gáz- és olajmezőink, amit mi magunk termelünk ki, nem elég a teljes ország ellátására. Úgyhogy valahonnan importálni kell ezeket, ilyenkor pedig nem mindegy, hogy hány különböző irányból nyílik erre lehetőségünk. Ez volt a vezérelv a 2010-es évek elején, hogy minél több összeköttetést építsünk ki a környező országokkal, legyen szó gáz- vagy villanyvezetékekről. Hogy ez mennyire bizonyult jó startégiának, arra az egyik legjobb bizonyíték a Déli Áramlat gázvezeték, ami Szerbián keresztül Bulgáriából biztosítja a magyar betáplálást. 2021 októberében indult el a gázimport ezen a vezetéken keresztül, megkerülve az ukrajnai hálózatot. Rá néhány hónapra pedig kitört a háború, ami viszont így a gázellátásunkat már nem veszélyeztette akkora mértékben.
És mi a helyzet az elektromos árammal? Itt is ekkora a kitettségünk?
Az elektromos áramnál egészen más kihívásokra kell reagálnunk. A fogyasztás mértéke meredeken emelkedik. Egyre több elektromos eszközt használunk otthon és a mindennapos közlekedésben is rohamtempóban terjednek az elektromos megoldások. Erre a megnövekedett áramigényre pedig szintén reagálni kell. Az a cél, hogy minél több villamos energiát tudjunk megtermelni itthon, majd ezt el is tudjuk juttatni a fogyasztókhoz. Tehát fejleszteni kell az erőműveket és a hálózatot is egymással párhuzamosan. Megújuló energiaforrások tekintetében egyébként Magyarország fejlődött a legtöbbet a régióban. Sőt, ma már elmondhatjuk magunkról, hogy a napelemek esetében világelsők vagyunk. A magyar villamosenergia-termelésnek huszonöt százalékát naperőművekkel állítjuk elő, ez a legmagasabb részarány. Sőt, vannak olyan napjaink is, amikor villamosenergiában Magyarország exportőrré válik. Ez egyébként egy nagyon nagy változás a 2023 előtti évekhez képest, amikor a napi behozatal mindig meghaladta a kivitelt.
Viszont azt nem lehet befolyásolni, hogy a Nap mikor és mennyi ideig süssön. Ilyenkor lép be a képletbe a tárolási kapacitás kérdése. Ezen a területen hogy állunk?
Jelenleg még kisebb az ilyen jellegű kapacitásunk. Hetven megawattra vagyunk képesek, igaz, 2023 végén még csak alig több mint húsz megawattnál tartottunk. Szóval itt még van hova fejlődni, összehasonlításképpen a paksi atomerőmű kétezer megawatt termelésre képes. De állami támogatással már jelenleg is zajlanak beruházások, amelyek befejeztével, akár már jövő nyárra ötszáz megawatt fölé nő majd Magyarország energiatárolási képessége. Ha mindezt jól tudjuk integrálni, és megépülnek a korszerű gáztüzelésű erőművek, amelyek teljesítménye a pillanatnyi szükségletekhez igazodva rugalmasan szabályozható, akkor beszélhetünk egy stabil egyensúlyról, és mi erre törekszünk.
Maradjunk még egy kicsit az akkumulátorok kérdéskörénél! Sok kritikát lehet hallani a lítiumos megoldásokról, hogy rövid az élettartamuk, ahhoz képest viszont drágának számítanak. Technológiai téren van valamilyen innováció?
Valóban, ha saját forrásból akarja egy ipari szereplő az ilyen beruházásait végrehajtani, az jelenleg még nem olcsó. Éppen ezért indítottunk tavaly egy hatvankét milliárd forint keretösszegű támogatási konstrukciót a hazai vállalkozások részére, kifejezetten az energiatárolási kapacitásuk bővítésére. Ezen keresztül több mint ötven cég nyert támogatást, ők jelenleg is telepítik az akkumulátorokat. Viszont fontos, hogy nemcsak a lítiumionosra, hanem bármilyen technológiára lehetett támogatást nyerni. Én azt gondolom, nem a minisztériumban kell eldönteni, hogy mi a jó technológia, hanem alakítsa ki ezt a piac, így a különböző energiatárolási technológiák között is kialakul egy verseny, ami szintén a végső felhasználóknak lesz előnyös. Az egyik ilyen megoldás egy vanádium alapú rendszer, aminek az élettartama a lítiumos akkumulátoroknál jóval hosszabb. Szemben a lítium tíz évével, ezek akár huszonöt éven keresztül is hatékonyan tudnak működni. Egyébként éppen Veszprém vármegyében, Öskü mellett van egy ilyen mintaprojekt. Nagyon izgalmas lesz látni, hogy mennyivel hatékonyabb és rugalmasabb ez a technológia, mint az elődjei.
Volt még egy kulcsmondata, amiről eddig nem beszéltünk: az elektromos hálózat fejlesztéséről. Ez főleg annak tükrében fontos, hogy nem is olyan régen körbejárta a világsajtót, hogy Spanyolországban és Portugáliában hatalmas áramkimaradás volt, aminek az okát az elektromos hálózat problémájában látták sokan.
Ez az eset is rávilágított arra, hogy nem szabad egyoldalúan fejleszteni, a hálózatra is figyelni kell. Annál jobb, minél inkább össze vagyunk kötve az európai hálózattal, mert így annál több helyről tudjuk pótolni az áramot szükség esetén. A spanyoloknál az volt a probléma, hogy ők földrajzilag a kontinens végén vannak, és csak a francia összeköttetésen keresztül tudnak áramot szerezni. Nekünk ilyen szempontból sokkal jobb adottságunk van a kontinens közepén, hiszen bármelyik oldalról tudnánk segítséget kérni.
Létezik olyan ország, ahol száz százalékig megvalósult az energiabiztonság?
Akiknek nagyobb nyersanyagkészlete van, ők előnyösebb helyzetben vannak ilyen téren, ugyanakkor náluk a fenntarthatósági szempontok kevésbé érvényesülnek, arról nem is beszélve, hogy az előbb említett hálózati rendszert is folyamatosan fejleszteni kell. Azt lehet látni, hogy minden ország folyamatosan mozgolódik az energiapolitika területén.
Mennyi időre előre lehet és kell tervezni az energiastratégiát, ha ennyire összetett kérdéskörről van szó?
Alapvetően minimum ötéves időtávval kell számolni az energetikai fejlesztéseknél, de nagyobb projektnél akár tíz évre is szükség lehet, úgyhogy legalább ennyire előre kell gondolkodni. Emellett rövid távon is biztosítani kell, hogy működjön az energiaellátás egy országban. Az energiaválság megtanított minket arra, hogy a kitettségeinket minél inkább csökkenteni kell. Amikor energiastratégiáról beszélünk, akkor három szempont dominál a beruházásoknál. Egyrészt a környezetvédelmi szempontok, másrészt, hogy ellátásbiztonsági szempontból minél inkább hozzánk közel legyen, lehetőleg az ország határain belül. Harmadrészt pedig a megfizethetőség, mert nagyon jó, ha rengeteg új technológiát telepítünk, de ha ezek után is drága lesz az energia, azzal nem léptünk előre. A versenyképesség rendkívül fontos lett, mert Európa még mindig sokkal drágábban jut energiához, mint például Amerika. Ez nagy versenyhátránya az itteni cégeknek. A kitettség csökkentésében viszont nagyot léptünk előre, de a technológiák között vannak még nagyobb mértékben kiaknázható megoldások, amelyeknél kedvezőek az adottságaink. Ilyen például a geotermia vagy a biogáz. Egyik sem fogja magában megoldani a problémát, viszont, ha mindegyiket alkalmazzuk és mindegyikben haladunk előre, akkor fokozatosan közelítünk a magas szintű energiabiztonság felé.
Nemrég hirdették meg a Jedlik Ányos Energetikai Programot – 440 milliárd forint támogatást szánnak energetikai fejlesztésekre. Ez még a magyar költségvetésben is egy szemmel jól látható összeg. Milyen eredményeket várnak tőle?
A Jedlik Ányos Program a magyar vállalkozásoknak fog különböző pályázatokon keresztül segíteni az energetikai fejlesztéseikben. Ezek közül egyébként már sok megismerhető az interneten. A legfontosabb, hogy segítsünk a vállalkozásoknak csökkenteni az energiaköltségeiket. Ezért a pályázatok egy jelentős része energiakorszerűsítéseket támogat majd, vagy hatékonyságnövelő beruházásokat, úgy, mint nyílászárócserék, szigetelések, de akár a gyártási folyamatoknak a korszerűsítésére is lehet majd pályázni. Emellett szeretnénk abban is támogatni a vállalkozásokat, hogy az energiatárolásra alkalmas akkumulátorokat tudjanak telepíteni. Ezt különösen az indokolja, hogy sokan rendelkeznek már napelemekkel, ami hasznos, ha süt a nap, de az energia eltárolása még nem megoldott náluk. Ezek mellett a Jedlik Ányos Programban lesznek tematikus pályázatok is, amelyek mind azt szolgálják, hogy csökkenjen az energiakitettségünk. Biogázzal, geotermikus energiával kapcsolatos kiírásokra is lehet számítani, és van két távhővel kapcsolatos pályázat is. Az egyik a szolgáltatás korszerűsítését támogatja, a másik a technológia zöldítését. Ha ez mind megvalósul majd, akkor azt gondolom, nagy lépést tettünk, hogy minél kevesebb földgázt kelljen importálnunk külföldről. Ugyanis ezek az energiák mind Magyarországon keletkeznek, és itt is használjuk fel őket.
És mi a helyzet a lakossággal? Lesznek egyszerű háztartások számára is elérhető támogatások?
A rezsivédelmet szeretnénk továbbra is megőrizni, ez nagyon fontos. További támogatási programokat indítottunk és fogunk a jövőben is, amik segítenek még kedvezőbb helyzetbe hozni a háztartásokat. Az egyik ilyen a Napenergia Plusz Program volt, amivel több mint 21 ezren éltek. Ez abban segített, hogy minél többen tudjanak saját napelemet telepíteni a házukra, illetve a tárolóegységek beszerzését is támogatta a konstrukció. Emellett pedig ott van az energetikai otthonfelújítási programunk, aminek a lényege, hogy minimum harminc százalékkal csökkenjen egy háztartás energiafogyasztása. A párhuzamosan futó, ötezer fő alatti helységekben élőknek szóló vidéki otthonfelújítási programmal szemben itt nincs olyan megkötés, hogy mekkora lélekszámú település háztartásai pályázhatnak. A szigeteléstől kezdve a nyílászárócseréken át a fűtéskorszerűsítésig bármire lehet forrást igényelni, ami az energetikai korszerűsítést segíti.
Mit tapasztal a vállalkozások és a civil lakosság körében, mennyire tudatosak ebben? Erősödött a hajlandóság, hogy belevágjanak ilyen projektekbe?
Az energiaválságnak volt egy olyan mellékhatása, hogy mindenki elkezdett sokkal jobban odafigyelni az energiaszámláira. A cégek a mikrovállalkozások kivételével nem érintettek a rezsicsökkentésben, így ők elkezdték az új technológiákat keresni, amikkel csökkenthetik a költségeiket. A lakosságnál pedig azzal, hogy bevezettük a sávhatárt, ami azt jelenti, hogy az országos átlagfogyasztás alatt nagyon kedvezményes az energiaár, afölött viszont már drágább, ez mindenkit elkezdett a spórolásra ösztönözni. Azt szokták mondani, hogy Magyarország a tízmillió futballszakértő országa. Az energiaválság alatt ugyanez elmondható volt az energetikára is, hiszen mindenki elkezdett jobban foglalkozni a számláival és a részletes kimutatásokkal. Ez természetes reakció, és ennek hatására sikerült tizenöt százalékos csökkenést elérni a lakosság körében az energiafelhasználásban. Ez jelentős eredménynek mondható. A tudatosabb fogyasztói magatartással és a magyar kormány által nyújtott támogatásokkal együtt úgy gondolom, jó irányba haladunk az energiapolitika területén is.
