Pünkösd a keresztény világ egyik legfontosabb ünnepe, amely húsvét után ötven nappal következik, nevét is a görög „pentékoszté” szóból kapta, amely ötvenet jelent. Teológiai szempontból a Szentlélek eljövetelének napja, amelyet az Apostolok Cselekedetei ír le: Jézus mennybemenetele után a tanítványok Jeruzsálemben összegyűltek, amikor hirtelen zúgó szélvész támadt, és tüzes nyelvek formájában leszállt rájuk a Szentlélek. Ennek hatására különféle nyelveken kezdtek beszélni, és ez az esemény a kereszténység születésnapjaként is értelmezhető, hiszen ettől kezdve indult el az apostolok tudatos missziós tevékenysége.
Magyarországon, ahogyan sok más európai kultúrában is, a keresztény pünkösdi hagyomány összekapcsolódott a régi, agrárjellegű, tavaszi termékenységi rítusokkal, így az ünnep sajátosan gazdag, réteges jelentéstartalommal bír. Az egyik legismertebb népszokás a pünkösdi királyválasztás volt: fiatal legények különféle próbákban mérkőztek meg egymással – lovaglásban, birkózásban vagy más játékos vetélkedőkben –, és a győztest pünkösdi királynak kiáltották ki. Ez a tisztség többnyire néhány napig tartott, de abban az időszakban a pünkösdi királyt gyakran megvendégelték, kiváltságok illették, és néha még a falu tanácskozásaiban is részt vehetett. Ez a hagyományos szerep időleges hatalmat jelentett – innen ered a ma is használt „pünkösdi királyság” kifejezés a gyorsan múló dicsőségre. A lányok ezzel párhuzamosan királynéjárást tartottak: több kislány kísért házról házra egy „királynét”, aki fehérbe öltözött, virágkoszorút viselt, és együtt énekeltek, adományokat gyűjtöttek. Ez a szokás a termékenység, a tisztaság és a közösségi szerepek játékos megjelenítése volt, egyfajta szimbolikus rituálé, amely a felnőtté válás előtti időszak egyik fontos eseménye lehetett a lánygyermekek számára.
A pünkösd idejére esik a zöldágjárás is, amikor a falusi közösségek fákkal, lombos ágakkal, virágokkal díszítették fel a kutakat, házakat, templomokat. Ez a tavasz beteljesedésének szimbóluma volt, a természet megújulását, a termékeny időszak kezdetét ünnepelték vele. A keresztény értelmezésben a zöld ág a Szentlélek életet adó erejére is utalhatott, így a vallási és a természeti szimbolika erősen összefonódott.
Az ünnepi asztal is tükrözte ezt a kettősséget: egyszerre volt jelen benne a böjti időszak utáni bőség és a tavaszi frissesség. A pünkösdi ételek közül kiemelkednek a túrós, tejes fogások, mint túrós csusza, tejfölös kalács, sajttal töltött pogácsák –, amelyeket a frissen fejt tavaszi tej és tejtermékek bősége tett lehetővé. Ugyanakkor a tojásos ételek is gyakoriak voltak, hiszen a tojás a termékenység univerzális jelképe, és gyakran használták rakott ételekben, sültekhez, töltelékekhez. A húsfélék közül a fiatal tyúk vagy bárány volt a leggyakoribb, de helyenként már a korai nyári disznóölés is előfordult. Az italok között megjelent a házi bor és a meggypálinka, de különösen érdekes, hogy sok helyen bodzaszörpöt készítettek, hiszen a bodza éppen pünkösd környékén virágzik. A bodzaszörp frissítő és egyben szakrális italnak is számított: a természet erejét palackozták bele.
Székelyföldön a csíksomlyói búcsú különleges jelentőséggel bír, hiszen több tízezer zarándokot vonz minden évben. Ez az esemény az 1990-es évektől kezdve már nemcsak katolikus ünnep, hanem nemzeti-kulturális találkozóhellyé is vált, ahol a hit mellett az összetartozás érzése kerül középpontba. A csíksomlyói hegyoldal a pünkösdi hétvégén egyfajta spirituális térként működik: az ima, a zarándoklat és a természet találkozása itt kézzelfoghatóvá válik.
Pünkösd ma is munkaszüneti nap Magyarországon, noha nem kötelező egyházi ünnep. A modern ember számára azonban egyre inkább az elcsendesedés, a természethez való visszatalálás és a közösségben megélt idő ünnepévé válik. Egy olyan időszak, amely emlékeztet arra, hogy az év egyik legszebb szakaszában járunk: a fény, az illatok, a növekedés és a belső megújulás időszakában. A pünkösd valódi jelentése talán éppen ebben rejlik: nemcsak valami régi emléke, hanem egy ma is élő, testi-lelki felfrissülést kínáló ünnep.
