Veszprémbe csakis királynénak jöhet az ember lánya

Ha azt kérdezik tőlem, miért szeretem Veszprémet, mindig azon gondolkodom, vajon hol kezdjem? Hosszasan sorolhatnám a szemet gyönyörködtető földrajzi adottságokat, amikkel a földtörténeti korszakok felruházták és egyedivé alakították a város arculatát. Folytathatnám számtalan nagy horderejű történelmi-, egyháztörténeti eseménnyel, amelyek emlékét kis Vatikánként őriz a várnegyed. Rajongva mesélhetnék a hét dombra épült városrészek jellegzetességeiről, ma is érzékelhető különleges atmoszférájukról, mint ahogy a Balaton közelségéről, a tavasztól őszig tartó fesztiválokról, sport és kulturális eseményekről egyaránt.

Mivel Veszprém az egyéni életemben is a teljességet hozta el, ezért kis túlzással ugyan, de azt szoktam mondani, hogy ebbe a városba csakis királynénak jöhet az ember lánya.  Igaz, ezt 15 éve, amikor ide költöztem még nem is sejtettem. Akkor csak az volt a fontos, hogy fiatal orvosként olyan kórházban dolgozhassak, ahol országos szinten elismert a koraszülött és gyermekintenzív ellátás és a „beteg üdve a legnagyobb törvény”.  Ahol a szakmaiság és az emberség kéz a kézben járnak.

Itt váltam kétszakvizsgás szakorvossá, itt találtunk egymásra a férjemmel és két gyermekünk is itt született. Hálás vagyok, hogy olyan helyen élhetek, ahol a  természet a város meghatározó alkotóeleme, ahol a képzettségemnek megfelelően gyakorolhatom a hivatásomat, mégsem kell nap, mint nap a nagyvárosok zsúfoltságával, zajával, távolságaival küzdeni. Kedvenc helyem a Séd- völgyben húzódó Kolostorok és kertek, amit méltán emlegetnek az ország legszebb sétaútjaként. Gyakran járok ide ihletet meríteni, inspirálódni, vagy csak futni a magam örömére.