A vendéget és a közönséget Magyar Lélek Alapítvány kuratóriumi elnőke, Sztojalovszky Béla köszöntötte, majd felvázolta a Pro Urbe és Veszprém Megye Prima díjas Hegyeshalmi László gazdag művészi pályájának legfontosabb állomásait, kiemelve a város művészeti életében betöltött formáló szerepét.
Hegyeshalmi László nemcsak tanáros (matematika–rajz szak az első végzettsége!) pontossággal, vetített képes előadásával, hanem a művészeti élet kevés szereplőjére jellemző tiszteletadással vonta magára a figyelmet.
Nem filozófiai, nem művészettörténeti órát jöttem tartani – mondotta –, ám mindegyiket érintem azokon a példákon keresztül, melyekhez valamennyiünknek lehet hozzászólása.
Bár a kultúra, identitás és patriotizmus fogalmak definiálhatók, ám mindegyik más értemet kap, ha a művészetek szemszögéből vizsgáljuk – indította gondolatait Hegyeshalmi László, s mindjárt le is szögezte: egy nemzet legfőbb identitása a nyelv, melyhez századok kötik az egyént.
A XXI. századunk – folytatta – azonban az identitás kérdéskör kapcsán más helyzetbe került: ki vagyok, merre tartok, milyen értékeket tartok fontosnak stb. A ma embere a „képernyő-kultúra” embere, s a szédületes sebességgel gyorsuló, növekvő információ-áradatot teljességében az emberi agy képtelen felfogni. Kérdés tehát, hogy mindez milyen változásokat hoz világszemléletünkbe.
Az előadó hosszasan időzött a kép–jel–jelentés és a patriotizmus fogalomkörrel. Idézte a Halotti beszédet, mint írott emléket, Petőfi dagerrotípiáját, mely minden magyar emlékébe beleégett, de eljutott Munkácsy, Ferenczy, Moholy-Nagy, Feszty, Borsos, Lechner, Makovecz, Izsó és számos művész egy-egy alkotásának felvillantásszerű bemutatásáig is, mint nemzeti kultúránk örökérvényű alkotásáig.
Nem feledkezett meg a többi művészeti ág (építészet, zene, szobrászat, film- és plakátművészet stb.) ember- és tudatformáló szerepéről sem. Utalt Veszprém ikonikus alkotásaira, többek közt a színház épületére, a várbéli István és Gizella szoborra, a napjainkig is tartó állandó tárlatokra, kiállításokra. Ugyanakkor tárgyilagosan szólt azokról a műalkotásokra, melyek sokak szemléletében éppen a „nem tetszik” vagy „nagyon tetszik” szubjektív kategóriába tartoznak, ám épp ezek teszik a művészetet mindenki számára „emészthetővé”.
Az előadás végén Hegyeshalmi László szívesen válaszolt a közönség kérdéseire is.
A Verancsics Akadémia szeptembertől újra várja a témakör után érdeklődőket.
