A megérzésemre hallgattam, amikor úgy döntöttem, hogy visszajövök Veszprémbe. De nem szeretnék ennyire előre szaladni a saját történetemben. Veszprémben születtem, itt nőttem fel, azonban a fiatal felnőtté cseperedésem elcsábított Budapestre, ott végeztem az egyetemet, alatta többször is éltem külföldön. A mesterdiplomám megszerzése után viszont tavaly szeptemberben úgy döntöttem, hogy tíz év távollét után visszaköltözöm Veszprémbe, a szülővárosomba, hogy itt helyezkedjem el pályakezdőként.
Azt látom, hogy nagyon kevés fiatal dönt így, kiváltképp a pályája elején. Én viszont a megérzéseimre hallgatva jöttem vissza a legszebb és legjobb városba az országban, ami meggyőződésem, hogy a legjobb döntés volt. Most már teljes bizonyossággal használom ezeket a jelzőket Veszprémre.
Sikerült az önkormányzatnál elhelyezkednem. Nem kényszerből, nem azért, mert itt csak itt találtam álláslehetőséget, fontos volt nekem, hogy részt tudjak venni, belelátni a város vezetésének munkájába, ezzel pedig közvetetten a helyi közösségek formálódásába, fejlődésébe. Fantasztikus érzéssel tölt el, hogy a kulisszái mögé láthatok annak, hogy hogyan működik városunk, és én is a részese lehetek – munkámat úgy élem meg, hogy a városvezetést segítem azért, hogy Veszprém szebb, jobb és élhetőbb legyen.
Az elmúlt egy év rendkívül eseménydús volt – szerintem szintén veszprémi sajátosság az, ha az ember terveket, célokat fogalmaz meg magának, akkor előbb-utóbb az élet – jelen esetben a város – tálcán kínálja neki a lehetőséget. Most már elmondhatom magamról, hogy a városi sajtó életében is aktívan benne vagyok. Január óta a Veszprém TV hírolvasójaként is elkezdtem dolgozni. Ezen munkám által még inkább jártas lettem a város életének és eseményeinek terén.
Végezetül nem mehetek el szó nélkül, mint „tékozló lány”, aki visszatért amellett sem, hogy milyen közösségi élettel találkoztam, amikor hosszú távollét után visszatértem szülővárosomba.
Mindenhol nehéz újrakezdeni, ha az ember hosszú ideig távol van. A gyerekkori kapcsolatok elhalványultak, sokan szétszóródtak már az országban vagy Európában.
Az elején nagyon egyedül éreztem magam, és kerestem a helyemet. Azonban pár hónap alatt olyan sok jó ismeretségre tettem szert, hogy ma, ha végigmegyek az utcán, biztosan belebotlok ismerősbe, barátba. A veszprémiek szeretettel és nyitottsággal fogadtak engem. Ebben a városban még létezik a személyes kontakt fontossága. Szerintem ebben rejlik igazán Veszprém vonzereje: az ember itt nem egy arc a sok közül, hanem Jázmin, aki szinte minden rendezvényen ott van, és a Veszprém TV képernyőjén is.
Ilyen a mi gyönyörű városunk: megtart, törődik és nem engedi el a kezem.
