Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Veszpréminek lenni minőséget jelent!

2025. június 22. 14:41
Folytatjuk sorozatunkat, ahol a veszprémieket kérdezzük a városról, ki-ki hogyan látja magát és ezt a közösséget a magyar városok között. Ezúttal Rybár Olivér, földrajztanár és helytörténeti kutató fogalmazta meg gondolatait, amik szélsebesen elröpítenek a Gulya-dombtól a Benedek-hegy szikláiig, miközben Cholnoky Jenővel is találkozhatunk Olivér vezetésével.

Melyik szó jut eszembe először, ha Veszprémre gondolok? A méltóság – ebben a városban van tartás, amit a hosszú történelme és az abba beágyazódó kultúra formált ilyenné. Ahogy Cholnoky Jenő is mondta: Veszprém egy kicsi, de annál intelligensebb város. Így pedig szerénytelenül mondhatjuk, hogy veszpréminek lenni egyfajta minőséget is jelent. Ráadásul ez nem olyan adottság, amit az EKF hozott el nekünk. Jóval régebb óta itt gyökeredzik. Én ezt általános iskolás korom óta érzem és tapasztalom, mióta Veszprémbe költözött a családom. De nemcsak a kultúrában lehet megtalálni azokat az izgalmas dolgokat, amik Veszprém sajátjai. Kezdő földrajztanár koromban mélyebben beleástam magam a város földrajzába is. Hiszen, ahogy Korbély Barna, geológus is mondta, Veszprémben szinte ránk dől a geológia. A Gulya-domb fennsíkja, a Séd-völgye, a Benedek-hegy dolomitsziklája mind-mind olyan veszprémi kuriózumok, amiket, ha valaki közelebbről meg szeretne ismerni, nem tudja elkerülni, hogy úton, útfélen ne találkozzon Cholnoky Jenő valamelyik írásával. Így ismerkedhettem meg vele én is. Ha Veszprém adottságai mások lennének, vagy ha nem létezett volna ez a polgári gondolkodás már Cholnoky idejében, akkor valószínűleg sosem foglalkoztam volna én sem ilyen mélyen a helytörténettel. Persze a régmúlt megismerésén túl érdemes mai, huszonegyedik századi szemüvegen keresztül is tükörbe néznünk. Mit látunk ilyenkor? Egy olyan várost, ahol még a vitás ügyeket is kulturált módon, párbeszédre törekedve próbáljuk megoldani egymással. Sajnos ez ma már kuriózumnak számít Magyarországon, mi veszprémiek viszont törekedjünk arra, hogy ezt az egyediségünket is megóvjuk!

Kapcsolódó cikk
Veszprémbe csakis királynénak jöhet az ember lánya
Új rovatot indítunk a Vehíren. Veszprémről kérdezzük a veszprémieket. Nem valamelyik ismert közéleti, vagy kulturális szereplőt, hanem olyan tagjait a közösségnek, akikkel naponta találkozhatunk az utcán, talán ismeretlenül el is megyünk egymás mellett, mégis gondolataik Veszprémről és a veszprémiségről sokkal mélyebbek az átlagosnál. Elsőként Gabrieli Piroska, amatőr költőnő, a Költőtoll társaság tagját, aki polgári hivatását tekintve csecsemő-és gyermekgyógyász szakorvos írta le nekünk érzéseit.

vehir.hu

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.