Tizenhárom éve ismerik a veszprémiek a Jakova pékségeket, a városban három helyen, az Egyetem utcán, a Haszkovó-lakótelepen és a Dózsavárosban. Ennyi idő alatt pedig bőven volt idő arra, hogy beépüljön a városlakók tudatalattijába, mint az a hely, ami a reggeli álmos állapotban átlendít a holtponton egy jókora péksüteménnyel. Sőt, a nap bármely szakaszában friss, még gőzölgő pékárukat kínál a betérőknek.
De miért éppen Jakova? Az egzotikus hangzású név kilóg a hasonló pékségek sorából, amikor valamilyen sütőipari termék ihlette elnevezés szerepel a cégéren.
A választ magától a Jakova pékség megálmodójától és létrehozójától kaptuk meg. Remzi 2005-ben érkezett Magyarországra. A koszovói születésű pék nem túlzás, hogy bejárta fél Európát, és mindenhol a mesterségének szentelve idejét boldogult. Sütött kenyeret és sok másik péksüteményt hazáján kívül, Szerbiában, Montenegróban, Sevillában és Németországban is, mielőtt Magyarországra érkezett. Itt aztán a Dunántúlon szintén hosszú utakat tett meg mire letelepedett Veszprémben és megnyitotta első Jakova pékségét, aminek azt a nevet adta, mint koszovói szülővárosa. Így kicsit olyan neki, amikor a hajnali órákban megérkezik, hogy felfűtse a sütőket, mintha hazamenne.
A Jakovában ugyanis hajnali háromkor kezdődik a munka, amikor még a legelső vásárlók is bőven csak átfordulnak az ágyban álmaik közepette. A nyitásra tele kell lennie a pultoknak friss pékáruval, mondja Remzi, aki közel százötven különböző pékárut készít, de ha a teljes kínálatot nézzük, akkor ehhez hozzáadódik még a szintén százféle különböző sütemény is.
A Jakova kínálata egy igazi nemzetközi kavalkád, amit Remzi a családtagjaival együtt alkotott meg, akikkel Veszprémben is együtt dolgozik. Testvére egy török péktől tanulta a szakma fortélyait, ő maga pedig a balkáni ízvilág mellett a már érintett mediterrán és német gasztronómiából is inspirálódott, amellett, hogy már húsz éve figyeli a magyarok ízlését is. Szerinte a magyarok szeretik az ínyencségeket, édesszájúak. Ezért is honosította meg a Jakovában az édes bureket. Túróval, áfonyával, vagy ami éppen eszébe jut. Persze a klasszikus sós, húsos verzió is elérhető ebből a balkáni specialitásból, ami az ő kedvence a Jakova százas nagyságrendű kínálatából, ahol a túrós batyutól a különféle croissantokon, kalácsokon, buktákon át a ropogós kenyerekig bármit meg lehet találni.
De, aki egy balkáni átszállóval a görög, olasz, spanyol, török és persze a magyar pékségek kínálatában szeretne elmélyedni, Remzi rájuk is gondolt, ezért is jelennek meg időről időre a magyaron kívül az ilyen egzotikus gasztronómiai világok termékei is a pultokban, pizzák, gyrosos ízvilágú sós áruk formájában.
Ráadásul gondosan ügyelve arra, hogy mindez mindig friss legyen. Ebben pedig semmi konyhai trükk nincs, csak Remzi gondosan ügyel arra, hogy a sütők ne pihenjenek napközben sem. Így lehet a Jakovában a nap szinte bármely szakaszában friss pékáruba botlani.
Vagy éppen a gyros-pultnál, ahol Remzi a Balkántól még egy lépésre kelet felé vette az irányt és meghonosította a Jakovában is a görög és török konyha világszinten hódító fogását. Mert gyrosból sincs két ugyanolyan receptúra. Így pedig olyat sem lehet máshol megtalálni, mint amit a Jakovában készítenek Remziék.
Hogy mi a jó gyros titka? Remzi szerint a szószban van a lelke. Azt viszont nem árulta el, hogy ő hogyan készíti ezt a Jakovában. Németországban nagybátyja mellett tanulta el egy hasonló helyen az összetevők helyes arányát, amin tovább kísérletezett, amíg megtalálta azt, amivel Veszprémben ízesíti a sajátját, de ennek összetevőinek kitalálását rábízza a vásárlóira.
