A magyar szövetség (MKSZ) honlapja csütörtökön felidézte, hogy Szabó játékosként szerepelt az MTK, a TFSE és a Bp. Spartacus együttesében, utóbbival 1970-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztes, 1973-ban bajnok lett. A magyar válogatottban 1967 és 1972 között 52 alkalommal lépett pályára, tagja volt az 1970-es világbajnokságon, valamint az 1972-es müncheni olimpián nyolcadik helyezett csapatnak.
Fotó: MKSZ
Visszavonulását követően, 1978-tól a Bp. Spartacus női csapatának vezetőedzője lett, amellyel kétszer (1983, 1986) nyert bajnokságot, négy ezüstérem (1979, 1980, 1981, 1984) és két bronzérem (1985, 1989) mellett, majd 1988-ban elhódította az MNK-t.
A sikerek a nemzetközi porondon sem maradtak el: 1981-ben KEK-et nyert a fővárosi együttessel, 1982-ben pedig döntőt játszott ugyanabban a sorozatban.
A magyar női válogatottnál előbb Csík János szövetségi kapitány másodedzőjeként részese volt az 1982-es, hazai rendezésű világbajnokságon megnyert ezüstéremnek, és az 1986-os hollandiai vb-n elért nyolcadik helynek. Később, 1989-ben szövetségi kapitány lett, ám az 1989-es B-világbajnokságon kényszerű okokból számos kulcsjátékosa nélkül kellett szerepelnie az együttesnek, amely végül a 13. helyen zárt, és kiesett a C-csoportba.
Szabó 1992-től a gödöllői Szent István Egyetem testnevelés tanszékén tanított egészen 2014-ig, ezzel párhuzamosan egy ideig edzette az egyetem NB I/B-s férficsapatát.
Szabó Istvánt az MKSZ saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkedik.
